Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt
„Londonban születettél, a nővéred Ománban, az öcséd Milánóban. Mit adtak Neked a külföldi mindennapok? Ha jól tudom, először nem magyarul tanultál meg.
Apukám munkája miatt hosszabb időt éltünk külföldön, és sokat utaztunk. Olaszországban jártam óvodába, illetve Szlovéniában, Ljubljanában kezdtem meg az általános iskolát, párhuzamosan pedig különbözeti vizsgákra hazajártam, amire az anyukám készített fel. A sok változás miatt úgy gondolom, hogy nagyon jó alkalmazkodó képességem alakult ki, ami egyébként segít a sport, illetve az élet egyéb területein is. Illetve nyitottabb, közvetlenebb lett a személyiségem, hiszen mindig újabb közösségekbe kellett beilleszkednem.
Mi a sikereid legfőbb titka?
Ritka a sportban, hogy valakinek ilyen támogató háttere legyen, mint amilyen nekem van: a családom, az edzőim, az egyesületem, illetve az NKE. Az edzőim mindig azt mondják, hogy nagyon jó versenyző típus vagyok, és igazán jól fog rajtam az edzésmunka, de ez az ő érdemük is, hiszen olyan személyre szabott munkát végzek, ami segít a folyamatos fejlődésem során. Emellett mentálisan is rendkívül erős versenyzőnek tartom magam.
A sportpszichológusommal rengeteget dolgozom azon, hogy ne csak testileg, de mentálisan is készen álljak a versenyekre, hogy jól tudjam kezelni a versenyen a nyomást, stresszt, izgulást, illetve az esetleges téthelyzeteket. Az öttusában a technikai számoknál (lövészet, vívás, lovaglás) elengedhetetlen a megfelelő koncentráció, pontosság, illetve az, hogy a külvilágot ki tudjam zárni, és ezáltal maximálisan oda tudjak figyelni az adott feladatra.
Nem elég jó formában lenni, és magas szinten elvégezni az edzéseken a munkát, a versenyen az számít, hogy az ember valóban ki tudja hozni magából, amire igazán képes, hogy fejben összeszedett legyen, hiszen ott téthelyzetben, az élmezőnyben apró dolgokon múlik az, hogy valaki megnyeri vagy esetleg a 6. helyen zárja az adott versenyt.
Az öttusa szabályai folyamatosan formálódnak. Hogyan tudtál ehhez alkalmazkodni?