Lehull a lepel: eddig nem látott részletek a honvédség ezerötszáz lóerős büszkeségeiről

Nyitó- és belső képek: Mandiner/Ficsor Márton

Krupincza Mariann, Janovitz Bálint és Nagy Gábor írása

Szovjet haditechnikát már csak elvétve lehet látni a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandárnál a haderőben 2016 óta futó haderőfejlesztési programnak köszönhetően. Ugyan a T–72-eseket még rendszerben tartja a honvédség (igen, 1978 óta), azonban kiszorulóban vannak: helyüket egyre inkább veszik át a Németországból érkező Leopard-harckocsik.

Első példányaik –a Leopard 2A4-es tankok – 2020-ban érkeztek meg Tatára (ezek lízingelt harckocsik – főképp kiképzési céllal van tizenkét darab belőlük Magyarországon).

Azóta sorra szállítják ezeket a csúcstechnológiát képviselő eszközöket, és már az első lövéseken is túlvannak a vitéz Tarczay Ervin 11. Harckocsizászlóalj vadonatúj Leopardjai.

Vezetésükhöz  B kategóriás jogosítvány szükséges, egy háromhónapos vezetői szakfelkészítés, elméleti, szimulációs, gyakorlati modulokkal. Persze, először csak a vezetőkiképző harckocsi volánja mögé lehet beülni, majd, ha zöld utat ad az instruktor, irány a terep. Nyolcvan kilométernyi vezetés után pedig zsebben lehet az úgynevezett lánctalpas harcjárművezetői engedély.

Miért éppen a Leopard 2A7HU?

De most kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: miért épp a Krauss-Maffei Wegmann által gyártott tankokra esett a választás? – kérdeztük Nagy Norbert őrnagyot – ő vezetett körbe minket a tatai hangárban. A Leopard 2-es az egyik legelterjedtebb harckocsi a nyugati világban, húsz országban rendszeresítették, nem mellesleg a tankot folyamatosan fejlesztik – fogalmazott a Mandinernek.

Elmondása szerint lehetett volna opció a honvédség számára amerikai, izraeli, koreai, illetve francia harckocsi is, ám az, hogy sok ország alkalmaz Leopardokat, igencsak megkönnyíti az üzemeltetés, a logisztika kényes feltételeit. Ez egy nagyon nagy előny.

Másik vonzó szempont az lehetett a Leopardok mellett, hogy itt 

A többi harckocsi esetében egyértelműen jóval szűkebbek ezek a lehetőségek.

Mire kell pontosan gondolni? „Ha egy harckocsit sok országban rendszeresítenek, az azt is jelenti, hogy több állam gyárt hozzá alkatrészeket, azokat pedig könnyebben, olcsóbban be lehet szerezni – ellenben azokkal a harci eszközökkel, amiket csupán egy országban állítanak elő, ha egyáltalán még gyártás alatt állnak. Leopardokat mind a mai napig készítenek, Abramseket, Leclerceket nem, maximum felújítanak” – mutatott rá.

Mekkora ugrás egy hetventonnás, ezerötszáz lóerős Leopard a T–72-esekhez képest? – érdeklődtünk, mire úgy felelt: 

Az idő azonban nem meglepő módon múlik. 

Mit tud a Leopard a drónok ellen?

Az ukrajnai konfliktus nyomán látni, hogy a jelenkori háborúk igen nagy átalakuláson mennek keresztül – vetettük fel. A páncélosokra merőben új veszélyt jelentenek a drónok. Adódik tehát a kérdés: miként veszi fel a kesztyűt a Leopard ezekkel a légi eszközökkel szemben?

„Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, a Leopard 2A7-eseket az ilyen típusú támadásokra felkészítették, hiszen ezeket a harckocsikat már új konstrukciójú tornyokkal látták el, amik a korábbi típusokkal ellentétben ellenállóbbak a fentről érkező támadásokkal szemben – válaszolta az őrnagy. – A tervezők a harckocsi-torony tetejét 30 centiméterrel emelték meg, úgy, hogy a korábbi tetőpáncél is megvan, e felett 30 centiméterrel egy másik páncélréteget alakítottak ki.

A nagyobb méretű, fentről támadó, dupla robbanófejjel ellátott páncéltörők ellen – a Javelin- vagy a Spike-rakéták – nem tud mit tenni; azonban az orosz-ukrán háborúban a nyugati típusú harckocsikra nem ezek a veszélyek leselkednek, hanem az előbb említett kis méretű drónok, töltetek, amikkel a tetőpáncélt tudják támadni” – fogalmazott.

De van-e arra mód egy harckocsi esetében, hogy a levegőből érkező eszközöket még az esetleges becsapódást megelőzően eltérítse a személyzet? Nagy Norbert elmondása alapján az oroszok már használnak elektronikus zavaró eszközöket – ugyanakkor az elektronikai harc egy külön szakterület: ekkor ugyanis azt szokták vizsgálni, hogy az ellenfél eszközei milyen spektrumban működnek, mely frekvencián lehet azokat zavarni.

Az adóteljesítmény szintén számít, hogy milyen messziről indítják azt a drónt, s hogy a harckocsira telepített zavaró berendezés milyen messziről képes azt befogni. „Mi azt látjuk, egy orosz harckocsi leküzdéséhez kettő-négy drón szükséges, egy nyugati típusúhoz öt-nyolc. Felhívnám a figyelmet, hogy az internetre felkerülő felvételeken ez nem mindig látszódik, a legtöbbször az utolsó, végzetesnek mondható találatot mutatják meg.”

Hangsúlyozta, természetesen mindegyik típusú harckocsit el lehet pusztítani – ha nem nyolc, akkor tizenkét drónnal. Ha nem tudják átütni a tetőpáncélt, hátulról, a farpáncélt fogják támadni. Ám előbb vagy utóbb felgyújtják a motorolajat, az üzemanyagot, a lőszert.

Akár régebben az öbölháborúban, de mostani ukrajnai konfliktusról készült képeken is lehet látni – ha már szóba kerültek a különböző drónfelvételek –, hogy a harcokban extra – úgy mondanánk: kókányolt – páncél-, vaslemezeket, „grillrácsokat” illesztenek a harckocsikra. Mi az igazság, segítenek ezek a „kiegészítők”, vagy nem?

„Igazából már a második világháborúban is volt arra példa, hogy a kezelők plusz lánctagokat illesztettek a harckocsik homlokfelületeire, perforált lemezeket szereltek a harckocsi oldalára. Szíriában homokzsákokat tettek a harckeszközökre – emlékezett vissza. – Azt gondolom, egy katona mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megvédje a saját és társai életét, ezek a különc megoldások pedig egy bizonyos mértékig igenis lehetnek hatékonyak. Mondjuk RPG-gránátvetők ellen – állapította meg. – Tény, hogy az Önök által is említett »grillrácsokat« az oroszok kezdték el használni, mivel látták, hogy az ukránoknak milyen rakétáik vannak. Ezért ahhoz, hogy az orosz harckocsizó katona beüljön a tankba és elinduljon, szükséges volt egy lélektani ösztönző. Meg kellett győzni őket, hogy a fentről támadó rakéták ellen van védelem. A tapasztalat viszont azt mondja, ezek a rácsok például a Javelinek ellen nem védenek, ellenben a kicsi, könnyű drónok (UAV, FPV) ellen hatékony ellenszerek lehetnek.”

Ezt tudja a Leopard a harcmezőn

Hogy áll a Leopard 2A7HU a frontpáncél-védettséggel? Milyen űrméretű lőszerekig nyújt biztonságot a kezelő személyzet számára? – vetettük fel. Az őrnagy úgy felelt: a páncélvédelmet mindig az adott korban kell értelmezni. A Leopard 2A4 az 1987-ben rendszeresített orosz gránátok ellen nyújtott valamiféle védelmet.

A jelenleg rendszerben lévő, plusz-mínusz harmincfokos mellső fél-légtérből érkező orosz harckocsigránátok ellen pedig a Leopard 2A7HU frontpáncélzata nyújt megfelelő védelmet. „Ez azt jelenti, hogy a harckocsi hossztengelyéhez képest jobbra és balra, a harmincfokos szögtartományból érkező lövedékek ellen védelmet tud nyújtani a Leopard, ami kifejezetten erre lett tervezve” – hívta fel a figyelmet, jelezve, bár az oroszoknak is vannak olyan gránátjaik, amik nagyobb teljesítményt képesek nyújtani, de ezeket különböző okokból –a piszkos anyagiak miatt – nem rendszeresítették. Ugyanez a helyzet Nyugaton.

Amennyiben azonban egyenértékű harcképességű harckocsik csapnak össze, leginkább a kezelők kiképzettsége, rátermettsége, és az adott haderő támogatóképessége dönt egy harc kimeneteléről.

– folytatta Nagy Norbert.

Az ukránok tavaly nyári ellentámadása pont azt mutatta meg, milyen az, amikor különböző támogatás nélkül küldik neki az oroszok által telepített aknamezőknek, védelmi rendszereknek a harckocsikat. De ugyanezt a „hibát” az oroszok ugyancsak elkövették.

Az összfegyvernemi harc azt jelenti, mindenki, vagyis a lövészek, a tüzérek és egyéb támogató erők egy cél érdekében, egy személy utasítása alatt tevékenykednek.

És a rejtőzködő képességekről mit lehet tudni? – kérdeztük ismét az őrnagyot, mire úgy válaszolt: fontos kritérium a harckocsik rejtőzködésében azok hőképének csökkentése, tekintettel arra, hogy a 21. században mindenki számára elérhetőek a hőkamerák.

A honvédség is használja az úgynevezett Barracuda álcázórendszereket (álcahálókat), amik csökkentik a hőképet – főképpen a napon felmelegedett páncél hőképét –, ám az alkalmazóknak mindig tisztában kell lennie azzal, hogy ez mennyire hatékony.

Hátulról, ahol a motor, a kipufogó található, nehéz elrejteni egy harckocsit. De szemből, illetve fentről csökkenteni lehet a hőképet – mutatott rá. Ugyanakkor a Leopard 2A7HU rendelkezik egy segédáramforrással (Steyer-aggregátorral), ami azt a célt szolgálja, hogy a harckocsit elektromos árammal tartósan az ezerötszáz lóerős motor járatása nélkül is el lehet látni. Ez csökkenti a már említett hőképet, szintúgy a zajhatást.

„A bődületes mennyiségű felvert port már messziről látják a felderítők, a drónok, így erre is kell gondolni, amikor egy parancsnok a manővereit tervezi. Ekkor szokott locsolni, takaróponyvákat felszerelni az eszközökre a személyzet, ha kell, a harcjármű vezetője csökkenti a sebességet” – jegyezte meg Nagy Norbert, hozzáfűzve szintén, hogy különböző aktív megoldásokkal is lehet növelni a harckocsik rejtőzködő képességét.

Példaként említette azt a figyelemelterelési taktikát, mikor megtévesztés céljából járattatják a harckocsik motorjait. „Több helyszínen járatjuk a motorokat, az ellenfél pedig nem fogja tudni, milyen irányból érkezik feléjük a támadás.”

Ugyanez igaz az előbb említett hőképekre: „Tüzeket gyújtunk, autógumikat, égetünk – a drónok e jelenségeket felderítik, s mire döntés születik a valós célazonosításról, addigra a támadó páncélos kötelékek időben jelentős előnyre tettek szert.”

Beszélgetésünk végén szó esett a harckocsik navigációjáról, irányításáról. Az őrnagy felhívta arra a figyelmet, ma már nagyon fontos, hogy valós képet lássunk a saját és az ellenség elhelyezkedéséről a terepen.

Erre fejlesztették ki az úgynevezett harcvezető rendszereket. Ilyennel már a honvédség is rendelkezik, és nagyon leegyszerűsítve azt teszik lehetővé a katonák számára, hogy a különböző szintű vezetési pontokon digitális eszközökön 

A rendszer előnye, az eszközökön megjelenhet a felderített cél – a szenzorfúziónak köszönhetően –, amit az egyik harckocsi esetleg nem tud semlegesíteni, de látja, rá tud mérni lézeres távmérővel, egy másik, jobb pozícióban lévő harcjármű, vagy más csapásmérő eszköz a koordináták leképezése után ki tud lőni.

Az információáramlás tehát most már valós idejű, nem úgy mint korábban, mikor rádiókon keresztül, perceken át zajlottak a jelentések – tette hozzá Nagy Norbert. „Rengeteg információ elérhető most már a harctérről: mások mellett több száz drón képét, a harckocsik kameráinak a képét lehet látni már ezeken a digitális eszközökön; a parancsnoknak azt kell  megszervezniük, hogy mindig a megfelelő információt lássák a képernyőkön” – ismertette az őrnagy.