A java még hátravan: a Fanta gyártója nem enged, jöhet Lázár János kőkemény válasza

Nyitókép: AFP / Soeren Stache / DPA 

Újabb élelmiszerbotrány robbant ki július közepén, amikor kiderült: az egyik legnagyobb nemzetközi gyártó, a Coca-Cola Olaszországban több mint kétszer annyi narancstartalommal gyártja a Fantát, mint Magyarországon. A hírre azonnal reagált Lázár János építési és közlekedési miniszter, aki korábban – még Miniszterelnökséget vezető miniszterként – számos alkalommal hadat üzent a nemzetközi nagyvállalatok kettős mércéjének.

A gyártók gyakorlatával kapcsolatos aggodalmak 2017-ben kerültek előtérbe, amikor kiderült, számos nagy cég silányabb minőségű élelmiszert állít elő az Európai Unió keleti tagállamaiban, mint a nyuga­tiakban. A botrány hatására az Európai Bizottság és az Európai Tanács 2019-ben kötelező irányelvben rögzítette, hogy a gyártóknak az unió összes országában ugyanazt a minőséget kell kínálniuk, és csak néhány esetben lehetnek indokolt különbségek.

Az irányelvet 2022-ig az összes uniós országnak át kellett ültetnie a nemzeti jogrendjébe, ugyanakkor a gyártók továbbra is megtehetik, hogy egy-egy ország sajátosságait és a fogyasztók igényeit figyelembe véve eltérő összetevőket vagy technológiát alkalmaznak – ám ezt az érintett élelmiszerek csomagolásán világosan fel kellene tüntetniük. Az eltérés csak a fogyasztóknak kedvező lehet.

Kinek van igaza?

Július közepén robbant a hír idehaza, hogy az olasz Fanta narancstartalma 12 százalék, míg az üdítő magyar megfelelője csak 5 százaléknyi narancsot tartalmaz. A hír kapcsán Lázár János a közösségi oldalán úgy fogalmazott: „Ez kiszolgáltatottá teszi a magyar embereket. Az élelmiszeripari szemét dömpingje – ami nem kereskedelmi, hanem közegészségügyi kérdés – csak erős kontroll mellett tartható kordában. Nem fognak koccintani a multik! Ez viszont nem hanta!”

A Coca-Cola azonnal reagált: a vállalat szerint mindenben megfelelnek a hazai és az uniós szabályoknak, az eltérő receptúrákkal pedig a helyi fogyasztók igényeit kívánják kielégíteni. A cégóriás gyakorlatilag azt bizonygatta, hogy a magyar fogyasztók kifejezetten elvárják, hogy kedvenc üdítőjükben kevesebb gyümölcs legyen.

Az élelmiszerért felelős, hatósági jogkörrel bíró Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) is megszólalt, hangsúlyozva a nemzeti ízpreferenciát, vagyis a fogyasztók igényének kielégítését, ezzel ráerősítve a Coca-Cola álláspontjára. Megjegyezték, hogy 2017-ben összehasonlították az osztrák és a magyar Fantát, ráadásul a fogyasztókat is bevonták, akiknek jobban ízlett a hazai. Ausztriában egyébként még kevesebb gyümölcs van a Fantában, mint nálunk.

Nehéz eldönteni, hogy a jogszabályok szerint hibázott-e bárki. A szabályozás és a betartásához készült iránymutatások nem mindenhol egyértel­műek. Lázár János világosan fogalmazott: tűrhetetlen, hogy a magyar emberek silányabb minőségű, kisebb gyümölcstartalmú üdítőt fogyasszanak, mint mások.

A Coca-Cola és a Nébih álláspontja sem túl erős, mivel a vásárlóknak nem volt sok lehetőségük az előző évtizedekben arra, hogy kifejezzék szándékukat az üdítők gyümölcstartalmával kapcsolatban. Arról sincs tudomásunk, hogy a Coca-Cola széles körben, objektíven felmérte volna a hazai fogyasztók arra vonatkozó igényét, hogy 12 vagy 5 százalék narancssűrítménnyel ízlik-e jobban a Fanta Narancs. A Mandiner ugyanakkor az uniós szabályozás és a Coca-Cola eltérő gyakorlata alapján arra jutott, érdemes lenne megvizsgálniuk a hatóságoknak a mulasztás lehetőségét.

Utánajártunk ugyanis, hogy az Európai Unió tagállamaiban milyen mértékben tér el a Fanta Narancs összetétele. A nyilvános termékleírásokból kiderül, valóban gyengébb minőségű a Kelet-Európa országaiban gyártott üdítőital, mint a nyugati tagállamokban kapható azonos termék. Ez a minőségbeli eltérés ugyanakkor nem a gyümölcstartalom miatt van, mivel a 12 százalékos olasz arány kiugróan magas, a magyarországi 5 százaléknál alacsonyabb és kevéssel magasabb narancstartalomra is van példa. A keleti tagállamokban kapható silányabb minőséget az igazolja, hogy nálunk és a régiós országokban fruktóz-glükóz sziruppal édesítik a Fantát, míg a nyugati országokban cukorral és más édesítő­szerekkel, amelyek egészségesebbek.

Az igazi veszély: az édesítőszer

Noha a jelentős cukorfogyasztás egészségi kockázatot jelent, a kukoricaalapú fruktóz-glükóz szirup a kristálycukornál is egészségtelenebb. Ennek oka, hogy az édesítőszer jobban megterheli a májat, mint a cukor, ráadásul teltségérzetet is nehezebben eredményez, vagyis a fruktóz-glükóz sziruppal édesített élelmiszereknél nagyobb a túlzott bevitel kockázata.

Az EU irányelve nem zárja ki, hogy a gyártó az országonként eltérő fogyasztói igények miatt például a magyar és az olasz Fantában változtasson a narancssűrítmény mennyiségén. A dél-európai országban az éghajlat lehetővé teszi a narancs és más citrusfélék termesztését, így a gyümölcs fogyasztásának valóban nagyobb hagyománya van, amivel – ha nem is feltétlen elfogadható – talán megmagyarázható az eltérő összetétel. Ám ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy az eltérést feltüntette-e a gyártó úgy, hogy a fogyasztók tisztában legyenek vele.

Arra viszont csak egyetlen magyarázat van, hogy a magyarok, a csehek vagy a szlovákok Fantája miért fruktóz-glükóz sziruppal van édesítve: az édesítőszer olcsóbb a cukornál és egyéb szereknél, így a Fanta gyártási költsége is jóval alacsonyabb az egészségre ártalmasabb fruktóz-glükóz sziruppal.

A szabályozás azt pedig világosan kimondja: a gyártó nem hivatkozhat a kettős minőség alkalmazásánál a fogyasztói árérzékenységre. Vagyis a Coca-Cola nem csökkentheti az unió keleti felén a minőséget arra hivatkozva, hogy a fogyasztói árakat így tudja alacsonyabb szinten tartani. 

Az az álláspont sem állná meg a helyét, hogy a helyi, nemzeti sajátosságok miatt más az üdítő édesítése, mivel a kontinens keleti tagállamainak mindegyikét érinti a hátrányos megkülönböztetés, ráadásul Magyarországon cukrot és a fruktóz-glükóz szirupot is gyártanak. Ebben az esetben a fogyasztói igényekre sem hivatkozhat a Coca-Cola, mivel aligha döntene a kelet-európaiak többsége az egészséget jobban veszélyeztető összetevő mellett. A hátrányos megkülönböztetés még akkor is tilos, ha ezt a gyártó feltüntetné a csomagoláson.

Tényleg a fogyasztó dönt?

Elméletileg a fogyasztóé a végső szó, ha egy élelmiszert kockázatosnak tart, vagy kétségei vannak, megteheti, hogy nem veszi meg. Ez a nyomásgyakorlás ugyanakkor sehol nem tud érvényre jutni, mivel ehhez arra lenne szükség, hogy a Fantát kedvelők jelentős része panasszal forduljon a gyártóhoz, vagy ami a leghatékonyabb, bojkottálják a Coca-Cola termékeit, ezzel veszélyeztetve a gyártó üzleti eredményét.

A multi sem hivatkozhat még a gyümölcstartalom mértékének meghatározásánál sem arra, hogy Magyarországon az emberek kifejezetten az 5 százalékos üdítőhöz ragaszkodnak, mivel még a Fantát rendszeresen fogyasztóknak sincs lehetőségük összehasonlítani a Magyarországon kapható italt az összes uniós ország receptúrájával.

A volt szocialista országok többségében – így hazánkban is – ráadásul a piacgazdaság megjelenésével egy időben vetették meg a lábukat a multinacionális élelmiszeripari cégek. A nyugati vállalatok termékeinek minősége pedig messze felülmúlta a tervgazdasági rendszer elavult gyáraiban előállítottakét. Ezzel a nagy gyártók a volt szocialista országokban való megjelenésükkor gyakorlatilag monopolhelyzetbe kerültek, ráadásul a baloldali kormányok még kedveztek is a nemzetközi cégóriásoknak, ellehetetlenítve a helyi gyártókat. Így a magyar fogyasztóknak nem volt választásuk, míg egy nyugat-európai piacon az évtizedek során a gyártóknak valóban figyelembe kellett venniük a fogyasztók visszajelzéseit a tényleges piaci versenyben.