„Dementorcsók” vagy mécses az éjszakában?

Nyitókép: Clarisse Gallois / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP

„A tusványosi beszéd talán legtöbbször idézett, kézzelfogható üzenete a családi adókedvezmény tervezett megduplázása. A bejelentés óta több tévéstúdióban szegezték nekem a kérdést: mit gondolok erről a javaslatról? Nem volt nehéz dolgom, egyszerűen vissza kellett mutatnom 2023 októberére, ugyanis ekkor nyújtottam be a családi adókedvezmény duplázásáról és inflációkövetővé tételéről szóló parlamenti javaslatomat. Ezért hát meglepő lenne, ha nem üdvözölném az intézkedést. Legalább ilyen meglepő volt, hogy a kormánypárti többség tavaly nem támogatta ezt a javaslatomat, éppen ezért kedvező fordulat, hogy mégis megvalósul, s ez kiváló lehetőséget teremt arra, hogy megvizsgáljuk a demográfiai katasztrófa mélyrétegeit!

Kezdjük rögtön a dicsérettel: a jelenlegi kormány az elmúlt években sokat és sokszor beszélt a problémáról, így arra végre sokkal több reflektorfény irányult, mint annak előtte. Pedig a probléma több évtizedes, velem »egyidős«. A hetvenes évek legvégén kezdtünk fogyatkozni, és bár két-három évtizeden keresztül el lehetett azt bábozni, hogy a diagnózis idős tudós bácsik szakmai hóbortja, aminek amúgy nincs sok hatása a mindennapjainkra, ebben az évtizedben látványos recsegés-ropogásba kezd minden társadalmi ellátórendszer.

A népesedési katasztrófahelyzet miatt csökken a nyugdíjak összege is, ahogy romlik az egészségügyi ellátás lehetősége, a szociális rendszer maradéka is gyorsabban épül le, a nemzetgazdasági károkról már nem is beszélve. Összességében a valóság az, hogy a családi adókedvezmény emelése nem megoldása a bajnak, hanem egy kis szelete a megoldás egy részének. De mégis szimbolikus erejű, és komoly irányjelző a következő éveket illetően.”