Beérett a hazátlanság – határokon innen és túl

Nyitókép: képernyőfotó / YouTube

„»Most omlik össze« a magyar közellátás, közmű, tömegközlekedés, minden, ami »köz-zel« kezdődik, most »omlik össze« a magyar állam, rá a magyar kormányra – olvasom. Honnan jön ez a tehetetlenségi érzés? Mintha valami végzet működne. Sajnos így jártunk, a köz már csak ilyen, elkorhad, megeszi a rozsda, egyszer csak összeszottyan, mint az állott puding. Nincs itt semmiféle »omlás«. 

A köz tudatos leépítését asszisztálta végig a társadalom, néhol még  tapsolt is neki, a közvagyonok átcsatornázása folyt, magánvagyonokká nyilvánítása. Ezt hívták 1990-ben privatizációnak. és 2010-ben „új nemzeti elit” létrehozásának.Ezt az „omlást” úgy hívják, hogy kormányprogram. Lánykori nevén korrupció. Nem véletlen, nem a tehetetlenségi erő szüli, hanem a szándék. Mindenki kotródjon át a magánklinikára, a magániskolába, üljön be a magánautójába. Már aki teheti. Aki nem, az így járt. Azzal egy időben, hogy Magyar Péter végighőmérőzi a kórházakat és kisíklik a kolozsvári vonat Pesten (ó de hányszor késett, nem indult, állt le, milyen kihívás tömegközlekedéssel eljutni Erdélyből Magyarországra a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, te jó ég!) – szóval ezzel egy időben Lánczi Tamás azt üzeni a Transparency International igazgatójának, hogy a »játéknak vége«! 

Ne kérje számon a korrupciót (és az élhető élet esélyét) az, akinek nincs a kezében hatalom. Az, aki ezt a katasztrófát nem tekinti a véletlenek keserű és nehéz játékának, aki tudja, hogy nem »összeomlást« látunk, hanem rendszerszintű, stratégiai korrupciót, az  emberek százezreinek tudatos kiiktatását a közoktatásból, közellátásból, röghöz kötését: az kezdjen el rettegni. Az ellen megtorlás lesz, leszámolás. Egyenként, személyesen. Azért ilyen hadüzenetet a magyar állam, saját állampolgárai ellen ritkán fogalmazott meg.

Írom ezt egy másik ors»zágban, egy másik állam polgáraként, ahol a vasút ugyanúgy rohad, ahol az egészségügyi korrupciót az utolsó utáni pillanatokban sikerül, ha sikerül megállapítani. Ahol az államelnökjelölt eurómilliókból, illegálisan kampányol és éppencsak a saját fürdőszobámat nem plakátolta tele az arcképével. Ahol egyetlen halovány mozdulatomba, egyetlen meggondolatlan szusszantásomba kerül, hogy duplán vádoljanak, két ország tekintsen »szuverenitás ellenesnek«. Kettős állampolgárságról megy a papolás, de valójában egy állampolgárság és egy haza sincs. Beérett a hazátlanság – határokon innen és túl.”