Publicisztikai csörtéknek nem tettlegességgel vetünk véget

Fotó: Mandiner/Baksa Norbert

„1. Publicisztikai csörtéknek nem tettlegességgel vetünk véget.

2. De nem is biztos, hogy az Ábrahám-Puzsér Róberttalálkozón ez történt, és nem egy fölkérdezős, arcba mászós dulakodás közben tett lefogási kísérlet után repült egy pofon – mint ahogy az egyik Róbert állítja. Amennyiben így van, akkor a másik Róbertnek annyit lehet mondani, hogy a gengszterrap light elég szánalmas. Bede Zsolttal való első meghitt találkozásomkor nekem is akkor borult el az agyam, amikor megpróbált a kezemhez érni. Ezután raktam ki a pizzázóból, de azt el kell ismernem, hogy nem rohant utána a rendőrségre. Az egyik Róbert lapjához, a Pesti Srácokhoz rohant, ahol is az ország legbutább médiatartozéka azt igyekezett kihozni az esetből, hogy én végigpofozom az ártatlan jobboldaliakat. 

3. Az nem lényegtelen mozzanat, hogy volt-e lekicsinylő gesztus a másik Róbert részéről a múlt héten elvesztett kisbabáról szóló közlésre. Jogilag nincs relevanciája, emberileg nagyon is. 

4. A fentiektől, azaz a fizikai kontaktustól függetlenül a tegnap délután azért azzal indult, hogy az egyik Róbert megpróbálta kirúgatni a másik Róbertet a véleménye miatt. Ilyet a szólásszabadság hívei és főként a píszí elutasítói nem csinálnak. 

5. Mindenesetre érdeklődéssel szemléljük, hogy a diktatúra rendőrsége és ügyészsége miként fegyelmezi meg a fideszes egyik Róbertet. Azt máris roppant komolyan vette a nyomozóhatóság, hogy a másik Róbert súlyosan traumatizálódott, mivel az egyik Róbert önkéntesen tett vallomását követően, még az éjszaka közepén újból előállították, és fogdában töltették vele az éj hátralévő részét. 

6. A mítúkorszakban és főleg az áldozatiság ilyen régi szószólójával kapcsolatban, mint a másik Róbert, természetesen nem vonom kétségbe az elszenvedett traumákat, de azt érdekesnek tartom, hogy ebben a traumatizált állapotban két óra elteltével már sikerült visszatérni az én basztatásomhoz. Persze ebből az a következtetés is levonható, hogy az összes többi rólam szóló hazugságot és ostobaságot is trauma hatása alatt posztolta.

7. Ahogy őszintén remélem, hogy a mellékelt nyilatkozat is a trauma számlájára írandó, mert az összes eddig sorolt verbális és fizikai megnyilvánulás közül ez a legvállalhatatlanabb. Kollektíven megbélyegző, rasszista és/vagy szegényező. Pedig ezerszer inkább szülessen az ember putriba, mint nepotista alapon elkényeztetett úrigyerekként (mondván, hogy ez neki jár) elhelyezzék a Diákhitel Központ élére. Nagyon sajnálom, hogy az egykor remek kritikai érzékű Puzsér Róbertnek az előbbi már derogál, az utóbbi viszont kifogástalan és példamutató”.