Nem hagyták annyiban

2024. július 24. 08:04

Nekünk nem volt Atatürkünk, csak egy vörös grófunk, meg egy általa ránk szabadított tanácskommün.

2024. július 24. 08:04
null
Pilhál György
Pilhál György
Magyar Nemzet

Nyitókép: Károlyi Mihály 1912-ben egy hajó fedélzetén (forrás: Library of Congress / Fortepan)

„Trianoni keserűségünket ugyan nem tompítja, mindenesetre tény: az első világháború vesztesei közül Törökországgal még megalázóbb békediktátumot írattak alá, mint velünk. A győzelem mámorában úszó antant valósággal kivégezte az Oszmán Birodalmat: a háború előtti területének csupán a 15 százalékát hagyták meg, 37 milliós lakosságát 15 milliónyira zsugorították, sőt az ország pénzügyei is külföldi felügyelet alá kerültek.

A törökök azonban nem nyugodtak bele a diktátumba, csaknem négyévnyi harc után Musztafa Kemal tábornok vezetésével kiszorították az országból a megszállókat. (Tehették, ők ugyanis a háború végén nem szerelték le a frontról hazatérő katonákat, mint a nemzetvesztő Károlyi-kormány.) A 1923. július 24-én Lausanne-ban aláírt új békeszerződés merőben más határvonalat húzott meg, csaknem kétszeresére nőtt a diktátum nyomán megcsonkított ország területe! Békeszerződés-módosítást tudtak kikényszeríteni az antanttal szemben.

Pár hónappal később Kemal tábornok – a későbbi Atatürk (a törökök atyja) – eltörölte a szultánságot és kikiáltotta a köztársaságot. (Az igaz­sághoz tartozik, hogy a harcok sok helyütt népirtásba torkolltak. A függetlenség reményében fellázadó – az első világháború alatt már megtizedelt – örmények közül több tízezren vesztették életüket.) Az új Törökország 1936-ban visszanyerte ellenőrzési jogát fontos tengerszorosai felett, s ami még ennél is nagyobb eredmény, a második világháború során végig meg tudta őrizni semlegességét. Nekünk nem volt Atatürkünk, csak egy vörös grófunk, meg egy általa ránk szabadított tanácskommün.”

 

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
galancza-2
2024. július 24. 23:21
Pilhál! Ennél jóval bonyolultabb a történet. A jóindulatodat nem vitatom,de fogalmad sins arról hogy mi történt 1918-1922 körül M.o.-on és T.o.-ban. Fogalmad sincs arról hogy ki volt kemál és károlyi,és hogy valójában kiket szolgáltak.
pragmatika
2024. július 24. 20:15
Az is kamu, hogy 18 őszén nem lett volna esélyünk katonailag. Ezt éppen a tanácskormány idejében újjászerveződött védelmi erőnk kezdeti sikerei cáfolják. (Az a hadsereg, amelyben sok jobboldali érzelmű ember is harcolt, belátva, hogy csak ez az egy lehetőség adott az ország védelmére.) Igen, voltak sikerek, annak ellenére, hogy az ország nagy része, már az ellenség kezében volt, annak erőforrásaival egyetemben. És ezekkel az erősen korlátozott erőforrásokkal is sikerült a cseheket visszaszorítani. Most akkor képzeljük el mi lett volna akkor, ha már 1918 kora őszén elkezdjük összeszedni magunkat ? Ha a libsi sajtó pofáját befogjuk, és az ország védelmét propagáljuk ? Ha a székely hadosztályt támogatjuk, és további hadosztályok megalakulását is ösztönözzük ? Sajnos károlyiék ennek az ellenkezőjét tették, aminek az lett az eredménye, hogy tisztán Magyarok lakta területeket is elcsatoltak, íróasztalon kiterített térképeken rajzolgatva, és szarva ránk.
pragmatika
2024. július 24. 20:02
A baj ott kezdődött, hogy károlyinak egyszerűen csak átadták a kormánykereket. Nem kellett volna. Számomra az a furcsa, hogy Vekerléék fontolgatták a sajtószabadság korlátozását, szükségállapot bevezetését, hogy aztán néhány nap múlva lemondjanak, ezzel gyakorlatilag átadva a hatalmat, a köztudottan nem túl éles eszű károlyinak, és az őt irányítgató sleppnek. Igazából abban a képlékeny időszakban a legegészségesebb társadalmi reakció, a Székely hadosztály megalakulása volt. Azért azt még fontos megjegyeznünk, hogy olyan igazságtalan bánásmódra, mint amit trianonban el kellett szenvednünk, nálunk 18 őszéig senki nem számított. Károlyinak azonban idejében fel kellett volna ismernie, hogy a román, és cseh erők előrenyomulásának stratégiai oka, és rendeltetése lesz. Ezzel szemben nem hogy támogatta volna a székely hadosztályt, hanem szabotálta azt. Amikor már lemondott, késő volt. És ezt ő is tudta (nagy sokára leesett neki).
bola-00
2024. július 24. 17:09
@Csomorkany Valóban, de már ebben van félrebeszélés: "négy évnyi harc után Musztafa Kemal tábornok vezetésével kiszorították az országból a megszállókat" A mai Törökország területéről, de nem a szultáni Törökországból. De ezzel azt érte el, hogy színtörök és zömtörök területet megtartott, sőt még azon túl is, Ha már 18-ban ellenállunk, ahogy Tisza kezdeményezte a parlamenti beszédében, ezt el lehetett volna ér. Főleg, ha sikerült volna olyan tábornokokat megnyerni ehhez, mint Arz Artúr vagy Stromfeld Aurél. A szerbek valóban nehezebb dió voltak, de látható, hogy a délszlávok bármikor egymásnak ugranak, ezt is meg kellett volna próbálni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!