Az EP-választás volt az antiorbánizmus aranylövése a baloldalnak

Nyitókép: MTI/Lehoczky Péter

„A baloldali pártok útkeresése az EP-választások után is pont ugyanazokat a válságtüneteket mutatja, mint amelyek ebbe, a szempontjukból végzetes helyzetbe vezették őket. Arról például egyetlen szót sem hallunk, hogy ezeknek a pártoknak kiket kéne képviselnie, milyen értékek mentén és hogyan.

Csak az egyébként valóban fontos személyes felelősségben gondolkodnak, és abban, hogyan lehetne mégis összeeszkábálni valami használhatónak tűnőt abból, ami maradt. Kívülről annyi látszik, hogy roncsolt politikai karakterek megmentésére egyesek mentőcsónakokat kívánnak barkácsolni, és/vagy a  »Gyurcsány a hibás«, a média hibás megfejtést hangoztatják. De tényleg csak annyi kéne, hogy Gyurcsány visszavonuljon, megszűnjön a 444, a többiekből meg összetákolunk egy pártot, és minden jó lesz?

Ássunk mélyebbre!

Nyilván az elmúlt hetek értelmezéseinek mindegyikében van némi igazság, de ezek csupán a felszínt kapargatják. Ha az elmúlt hetekben elhangzott állítások mögé nézünk, még nagyobb problémákat találunk. Gyurcsány Ferenc és a köré épült mítosz, azt a képviselet nélküli elitpolitizálást személyesíti meg, amely nem a választók életéről, nehézségeiről és lehetőségeiről, hanem a politikusok és pártok ügyeiről, a füstös szobákról és a kamarillapolitizálásról szól. Vegyük észre:

Hiszen vannak tisztességes politikusok a baloldali pártok politikusai között, akik eddig és ezután is dönthetnek úgy: nem kérnek többé az elit játékaiból és végre a választókhoz fordulhatnak, illetve az politikai munkájukat támogató közösség építésébe tehetik az energiát. Ha pedig nem így tesznek, az végzetes lehet, személyes népszerűség ide vagy oda.”

***