A német nyelvű média egyik legnézettebb reggeli hírműsora a múlt héten Magyarországról sugározta adását.
Fotó: Ficsor Márton
Miután az Egyesült Államok legnépszerűbb televízió-műsora, a korábban a Foxon sugárzott, mára az X-re költöző Tucker Carlson Tonight az utóbbi években kétszer is jelentkezett Magyarországról, most a német médiatérben is tanúi lehettünk hasonló eseménynek: vezető magyar politikusokkal készített interjúi mellett népszerű reggeli műsorát, a Weltwoche Dailyt is hazánkból közvetítette a svájci Die Weltwoche.
A svájci lap látogatásának önmagában még nem lenne nagy jelentősége – a német nyelvű médiatér aktuális folyamatainak kontextusában ugyanakkor nagyon is van. Az eltelt évtizedben a német média egyre vonalasabb és egysíkúbb lett, egyre egyértelműbben látszik munkatársai elkötelezettsége a már kormányzó Zöldek elképzelései mellett, s témaválasztás, publicisztika és kérdésfeltevések tekintetében is egyre kevésbé mernek kimozdulni egy szűk fősodratú politikai mezsgyéről, ahová igyekeznek betuszkolni az egymáshoz is közeledő két nagy néppártot, a névleg kereszténydemokrata CDU-t és a névleg szociáldemokrata SPD-t is. Mindeközben a Kereszténydemokrata Uniótól (CDU) jobbra álló Alternatíva Németországért (AfD) körül – a kormányzóképesség látszatához hasonlóan – nem tudott felépülni minőségi német konzervatív médiatér. Ezt a német olvasók is észrevették, s kihasználva, hogy a német nyelvű médiatér túlnyúlik a németországi médián, egyre inkább svájci német lapokból informálódnak, amelyek a tendenciában meglátták az üzleti lehetőséget. Így elsőként a Neue Zürcher Zeitung, aztán az 1933-ban alapított konzervatív Die Weltwoche rukkolt elő újítással: honlapjaik Németországra, illetve Svájcra súlyozott címlappal is elérhetők, s a minden reggel fél hétkor élesedő Weltwoche Daily is külön német és svájci kiadással jelentkezik. Előbbit jellemzően több mint százezren nézik, utóbbit 20–40 ezer svájci. Ebben a sávban mozog a lap előfizetői bázisa is, a WEMF svájci médiakutató tavalyi jelentése szerint 39 ezer előfizetőjükhöz jutott el Svájcban.
A Die Weltwochénak 2001 óta Roger Köppel a főszerkesztője, 2006 óta a kiadója is. Köppel 2004 és 2006 között a tekintélyes németországi liberális-konzervatív napilap, a Die Welt főszerkesztője volt, majd 2015-ben a jobboldali Svájci Néppárt (SVP), az ország 1999 óta legerősebb pártja színeiben a parlamentbe választották. A svájci (és például a szlovák, valamint az osztrák) választójog fontos része a preferenciaszavazat, amellyel a választók egy pártlista egy jelöltjét akkor is bejuttathatják a parlamentbe, ha az a párt listás eredménye alapján nem kerülne be. Ezekből a preferenciaszavazatokból Köppel kapta egész Svájcban a legtöbbet, 178 ezret. 2023 decemberéig volt parlamenti képviselő, ezt követően nem indult újra, helyette a Die Weltwoche fejlesztésére koncentrál – olyan projektekre például, mint hogy elkísérje Orbán Viktor magyar miniszterelnököt a július eleji békemisszió kijevi és moszkvai útjára.
A múlt héten a Weltwoche Daily német és svájci reggeli adása tehát Magyarországról jelentkezett, s vendégként csatlakozott Köppelhez a Mandiner nyomtatott kiadásának főszerkesztő-lapigazgatója, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója, Szalai Zoltán is – az adást a hét végéig több mint százezren látták. Köppel Szalait mint egy konzervatív hetilap vezetőjét konferálta fel, „mert ilyen ugye Magyarországon még létezik” – majd csípősen hozzátette, hogy „ugye, kedves németek, nálatok a sajtó sokszínűsége kapcsán egy kicsit nehezebb lett a helyzet”. Az MCC-ről annyit mondott, hogy egy tehetséggondozó intézmény, amely „ellensúlyt képez annak az egyetemi koncentrációs kockázatnak, ami nálunk Svájcban is jellemző – hogy egyfajta ideológiai egyoldalúság alakul ki”.
A német média egyre vonalasabb és egysíkúbb”
Köppel és Szalai a műsor hagyományai szerint áttekintették az aktuális híreket. Elsőként a német szélsőséges Baloldalból kiváló békepárti politikus, Sahra Wagenknecht új pártja, a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) erősödése került terítékre, akivel kapcsolatban Szalai megerősítette: tevékenységét a magyarok is figyelik, miután hazánkban „a 2015-ös migrációs válság óta sokkal tüzetesebben követik a német politikát”, hiszen a korábban pozitívan értékelt, kulturálisan és gazdaságilag is példaképként kezelt Németország hazai imázsában hatalmas törést jelentett a 2015-ös év, amikor az – azóta hibásnak bizonyuló – német álláspontnak való ellenszegülés miatt az itthoniak számára érthetetlen módon támadni kezdték Magyarországot. Szalai úgy véli, Wagenknecht alternatíva lehet az AfD azon baloldali szavazóinak, akik csak a fősodratú pártokkal szembeni protestből támogatták a jobboldali pártot. Lapigazgatónk arról is beszélt, hogy a német médiában „szűkül a látómező, egyre kevesebb véleményt tűrnek el”, így aztán „hihetetlenül nagy tömegek nem találják az újságjaikat és a pártjaikat – ettől lett naggyá az AfD, és ettől sikeres a BSW is”. A Patrióták Európáért európai parlamenti kirekesztése, valamint az orbáni békemisszióra érkező súlyos brüsszeli bírálatok kapcsán Köppel az iránt érdeklődött, bántja-e a magyarokat a sok kritika, vagy elintézik annyival, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Szalai elmondta, a magyarok nem szeretik, hogy Brüsszelből most ugyanúgy megmondják nekik, mit lehet és mit nem, mint korábban Bécsből vagy Moszkvából; s ugyan hazánk „megszokta, hogy nincs többsége, de azért az furcsának tűnik, hogy már bizonyos véleményeket sem lehet kimondani”, azt pedig kifejezetten nem szíveljük, ha a véleményünk miatt még meg is büntetnek minket.
Szóba került az is, hogy az USA Moszkváig elérő hatótávú Tomahawk rakétákat telepít Európába. Ezzel kapcsolatban Szalai úgy vélekedett: ő a neveltetése során úgy tanulta, az nem jó, hogy hidegháború van, s az 1990-es években Francis Fukuyama gondolatai dominálták a nyugati diskurzust a történelem végéről. „Aztán most azt mondják nekünk, hogy ez mind hamis volt, vissza kell térnünk az 1970-es évekbe azokhoz a dolgokhoz, amelyek ellen küzdöttünk” – mármint a hidegháborús mentalitáshoz. Szerinte vagy az egyik megközelítés a helyes, vagy a másik, de el kellene már dönteni, hogy melyik – az ugyanis „nem jó, hogy alig múltam negyven, és már kétszer láttam fordulni a világot”.
Szalai Zoltán és Roger Köppel megvitatták a német és a brit konzervativizmus jelenét is: lapigazgatónk szerint a CDU elfelejtette korábbi álláspontját, mely szerint tőlük jobbra csak a fal van, s a most koalíciós partnernek kiszemelt Zöldeknek „semmi köze a németországi konzervativizmushoz”; egy CDU–Zöldek-
koalíció csak növeli majd azon németek amúgy is tetemes arányát, akik nem tudnak pártot választani. Szerinte a brit konzervatívok bukásához ugyanez a tendencia vezetett – hogy a Margaret Thatcher korában még egyértelmű kiállás a baloldallal és az akkor még embrionális állapotban lévő woke ideológiával szemben lassan elpárolgott.
A főszerkesztők szót ejtettek Soros Györgyről is, akivel kapcsolatban Szalai elmondta: Sorosék Kamala Harris körüli mozgolódásából látszik, hogy „politikát akarnak csinálni, csak nem indulnak választáson”. Végezetül a német gazdaságról beszélgettek, melynek mélyrepülésével kapcsolatban Szalai Zoltán úgy fogalmazott: az Magyarországnak is óriási probléma, a németek döntései a magyarokat is érintik.
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Először mondta ki nyíltan hivatalos szerv, hogy ki lehet a tettes, a magyar kormánypárt azonnal reagált.
A baloldali pártok már a látszatra is alig adnak, ha a politikai leszámolásról van szó.
Nagy bajban van Románia.
A szakértők szerint a helyzet csak romlani fog.
Áll a bál: több mint ezer rendőrt vezényelnek ki, miután az egyik baloldali csoport demonstrációjára egy másik baloldali szervezet ellentüntetést jelentett be.
Friedrich Merz lesújtó véleménnyel van elődei stratégiai döntéseiről.
Az RTL egy olyan kollégán keresztül hergel, aki nemrég még náluk szerepelt a képernyőn. Amíg Gáspár Evelin az RTL-nek dolgozott, addig nem volt a személyével problémája a csatornának.
Egyes helyeken a tízemeletes panelek negyedik-ötödik emeletéig érnek a hótorlaszok.
