Érdemes leegyszerűsíteni a dilemmát:
ha azt mondja valaki, hogy békepárti, úgy, hogy szerinte a harcokat az utolsó orosz katona Ukrajnából való, az illúziók birodalmába tartozó kikergetéséig kellene folytatni, akkor ő valójában a háborúpárti.
Ezzel szemben valóban békepárti, ha fegyverszünetet és fegyvernyugvást követel valamennyi féltől. Ezt már csak azért is tisztázni kell, mert lassan ott tartunk, hogy egyesek az utóbbit követelő politikusokat
és közéleti személyiségeket nevezik uszítónak.
Az, hogy az Európai Unió hogyan kezeli a kialakult világpolitikai helyzetet, szembe tud-e helyezkedni akár az Egyesült Államokkal is bizonyos ügyekben, ha az érdeke úgy kívánja, bizony a mostani EP-választás talán legnagyobb kérdése. Tudjuk, az Európai Parlament csupán egy a számos uniós intézmény közül, ám ha a társadalmak egyértelmű üzenetet küldenek Brüsszelbe a hogyan továbbról, annak igenis lehet hatása a folyamatokra.
Ez tehát a tét, amit érdemes észben tartani,
még akkor is, amikor ellepi a fejünket a politikai trash újabb és újabb hulláma, Magyar Péterrel és rajongóival.