Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
(Nyitókép: MTI)
Aligha a legszebb arcát mutatja ezekben a hetekben a magyar politika. Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
Magyar Pétert vakon követi a tábora,
a minap egy tatabányai fórum után ijesztő elánnal vetették rá magukat egy kávézóra, illetve annak munkatársaira, mert azt hitték, nem hajlandók kiszolgálni a Tisza Párt aktivistáit.
Ezt is ajánljuk a témában
Mivel szegény az eklézsia, és nem jut minden talpas zsebébe diktafon, ezért olykor a vamzerek jelentik a főnöknek, ki nem szolgálta ki kellően a magyarok Péterét.
A balos média szinte szolgai módon emeli fel hétről hétre az új messiást, aki olykor nem átall ennek ellenére belé rúgni.
Sőt, akadt olyan szerkesztőség, amely szinte felrobbant az elfajuló belső konfliktusoktól. Csakhogy a projekt mindennél fontosabb: szinte valamennyi médium felállt a feleségével folytatott beszélgetését titokban rögzítő, nemrég még Mészáros Lőrincnél kilincselő, tisztázatlan politikai üzenettel operáló önjelölt politikus és ismeretlen csapata mögé.
Magyar tovább viszi a one man show-t, európai parlamenti listájának tagjait alákérdező interjúkban mutatja be, köztük a Meta, azaz a Facebook jogi tanácsadóját, akit alighanem sokan szeretnénk kifaggatni a közösségi médiás techvilág néhány tisztázatlanságáról. Hát, ez eddig nem jött össze.
Ezt is ajánljuk a témában
Megy a hangos gúnyolódás, hogy milyen mérhetetlenül kínos Győzike, és micsoda buta bulvár a körmös-nyúljás pacal, pff, erre jönnek, és meghosszabbítják Bicskéig.
Amire a Diákhitel Központ a magyar viszonyokért nemrég még lelkesedő, most már katasztrófáról szónokló egykori vezetője jó ideje nem válaszol minden kétséget kizáróan és egyértelműen, az a béke és a háború kérdése. Pedig ma ez Európa talán legégetőbb problémája, egyúttal a hazai kampány központi témája. Lenne mit mondani maszatolás és hárítás helyett.
A NATO karnyújtásnyira került ahhoz, hogy mint védelmi szövetség aktív támadó félként lépjen fel Ukrajnában Oroszország ellen,
kockáztatva ezzel a harmadik világháború kitörését. A fegyverek után már katonákról, no meg általános európai hadkötelezettségről megy a gondolkodás. Közben északi szomszédunknál százezrek vesznek oda, aki pedig ezt szóvá teszi, azt Vlagyimir Putyin barátjaként bélyegzik meg, úgy, hogy közben lehet, ez már magukat az ukránokat is zavarja. Hogy az országuk felszámolása árán is akarnák folytatni az esélytelennek látszó küzdelmet, nos, arról nincs, nem is lehet információnk.
Érdemes leegyszerűsíteni a dilemmát:
ha azt mondja valaki, hogy békepárti, úgy, hogy szerinte a harcokat az utolsó orosz katona Ukrajnából való, az illúziók birodalmába tartozó kikergetéséig kellene folytatni, akkor ő valójában a háborúpárti.
Ezzel szemben valóban békepárti, ha fegyverszünetet és fegyvernyugvást követel valamennyi féltől. Ezt már csak azért is tisztázni kell, mert lassan ott tartunk, hogy egyesek az utóbbit követelő politikusokat
és közéleti személyiségeket nevezik uszítónak.
Az, hogy az Európai Unió hogyan kezeli a kialakult világpolitikai helyzetet, szembe tud-e helyezkedni akár az Egyesült Államokkal is bizonyos ügyekben, ha az érdeke úgy kívánja, bizony a mostani EP-választás talán legnagyobb kérdése. Tudjuk, az Európai Parlament csupán egy a számos uniós intézmény közül, ám ha a társadalmak egyértelmű üzenetet küldenek Brüsszelbe a hogyan továbbról, annak igenis lehet hatása a folyamatokra.
Ez tehát a tét, amit érdemes észben tartani,
még akkor is, amikor ellepi a fejünket a politikai trash újabb és újabb hulláma, Magyar Péterrel és rajongóival.
Ezt is ajánljuk a témában
Háborúról, békéről és Magyar Péterről kérdeztük a Békemeneten résztvevő hatalmas tömeget.
Némi utánajárással kiderül, hogy a Tisza-adó kidolgozójának jócskán van mit a tejbe aprítania: szerteágazó érdekeltségek és luxusingatlanok köthetők a nevéhez.
Dálnoki Áron, a Tisza megszorító csomagjának atyja szerencsésen beházasodott az ország egyik leggazdagabb családjába, és most úgy gondolja, ő érti a kisemberek problémáját.
Olyan áremelkedés és infláció történne, amire senki sincs felkészülve.
Ismert, a Tisza Párt akár börtönbüntetéssel is fenyegetheti azokat a lapokat és újságíróit, amelyek bármilyen anyagot is publikáltak Tarr Zoltán és a Tisza-adó botrányának ügyében.
A baloldal azért is szeret adót emelni, mert a lelke mélyén úgy gondolja, hogy aki nem szegény, az jogtalanul él jobban, és lelkiismeret-furdalása kellene hogy legyen. Szilvay Gergely írása.
A mémoldal minden eszközzel segíti Magyar Péter kampányát, most éppen a nyugdíjasok utalványát és a rezsicsökkentést kritizálja, hogy addig se kelljen a Tisza-adóval foglalkoznia. Ami egyébként a fogyasztás csökkenésével az ő kocsmáinak is ártana.
Ezúttal sem tudott semmi újat mondani a Tisza Párt elnöke.
Minderről Magyar Bálint, egykori SZDSZ-es miniszter értekezett egy előadás során.
