Botrányos dolgok történnek Lengyelországban
Ha egy konzervatív kormány tizedennyi gaztettet követne el, Brüsszelben már az összes létező jogállamisági eljárást elindították volna.
Nemzeti szuverenitás, globális problémák, új világrend – számtalan témát vitattak meg a felek.
Nyitókép: Scruton
Dr. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Dr. Pogonyi Szabolcs filozófus, a CEU oktatója vitáztak a Scrutonban az államközi szervezetek jövőjéről. A felek olyan kérdésekre keresték a választ, hogy van-e esélye a regionális együttműködéseknek, mit eredményeznek a Kelettel való kapcsolódások, mivel jár Magyarország konnektivitása, és vajon milyen hatással van a változó világrend Európára.
Schmidt Mária kifejtette: nemzetállam alatt egy adott területi egységen élő polgárok politikai, kulturális és társadalmi szolidaritáson alapuló közösségét értjük. A szuverenitás pedig az, hogy ez a közösség a saját érdekei mentén alakítja a politikáját és a viszonyrendszereit a nemzetközi térben.
Természetesen teljes szuverenitás egy akkora méretű ország esetében, mint Magyarország nem képzelhető el, de a nemzeti érdekképviselet hatékonyságára törekedni kell”
– fogalmazott a Terror Háza főigazgatója.
Pogonyi Szabolcs hozzátette: mindehhez tartozik még valamiféle kollektív emlékezet, egy közös kultúra és intézményes szolidaritás is. „A nemzet egyfajta kollektív emlékezet, és mindennapi népszavazás arról, hogy szeretnénk együtt élni. A szuverenitás pedig az egyéni szuverenitásra vezethető vissza, ami önrendelkezést jelent” – mondta a professzor, hozzátéve, hogy egy szabad állam állampolgárai is szabadon rendelkezhetnek a saját kollektív sorsukról.
Ez pedig lényegében nem is különbözik a demokrácia elvétől”
– tette hozzá.
Schmidt Mária kifejtette: a térségünk nemzetállamai a 19. században formálódtak, és a nemzeti érzés fontossága, illetve a nemzeti identitás ekkor vált államalkotó erővé. „Ezek az államok úgy döntöttek, hogy egy saját sorsukat kifejezésre juttató politikát fognak folytatni, és ennek az egyik legfontosabb tényezője az emancipáció. Ez a folyamat pedig a mai napig nem ért véget, még most is küzdünk ezzel,
mert azt a fajta tiszteletet és elismertséget, amelyre jogosan igényt tartunk, nem kapjuk meg Európa nyugati felétől”
– mondta. Hozzátette: az EU-n belül ennek a térségnek az érdekérvényesítése akkor tud teljessé válni, hogyha a lenézés helyett „ezt a szemmagasságban való kommunikációt” el tudjuk érni.
Pogonyi Szabolcs elmondta: ő ezt nem tapasztalja ilyen erősen. „Tudjuk jól, hogy léteznek hierarchiák, tehát ez a fajta »balkanizáló, lenéző szemlélet« nem csak Európában, hanem azon kívül is létezik (...) Ez a szemlélet szorosan összefügg a fejlettséggel.
Általában a gazdaságilag fejlettebb és nagyobb hatalommal rendelkező államok szokták lenézni a kevésbé tehetős és jómódú államokat.
Noha a létét nem tagadom, de nem kötném össze a szuverenitással” – fogalmazott a CEU-s professzor, hozzátéve, nem tudja, ez miként veszélyezteti a szuverenitásunkat. Hiszen – mint mondta – a szuverenitást külső befolyás szokta korlátozni. Erre a legnyilvánvalóbb példa pedig, amikor egy állam nem rendelkezik a saját területeivel. Pogonyi példaként Ukrajnát hozta fel, ahol Oroszország megszállás alatt tartja egy ország szuverén területeit.
Schmidt Mária úgy véli, amikor az Unió létrejött, megpróbálták orvosolni ezt a kérdést, ezért is törekedtek arra, hogy a fontos döntéseknél egyhangúság legyen, illetve, hogy vétójoga legyen annak, aki nem tud a közös döntéssel együtt élni.
Azok a törekvések, amelyeket most látunk, éppen ez ellen az egyöntetűség ellen irányulnak”
– jegyezte meg. Mint fogalmazott: a vétójog megvonásának belengetése kiváló példa erre.
Pogonyi Szabolcs szerint minden nemzetközi szervezetben van széthúzás, és egyáltalán nem mindegy, ki ül a kormánylapátnál.
„A világrend átalakulóban van, és ha az Unió ebben az új világrendben talpon akar maradni, akkor egy központosított államként kell működnie. Nehéz elképzelni azt, hogy a globális befolyásából veszítő EU hogyan tudna visszakapaszkodni a világ vezető hatalmai közé,
ha nem képes úgy működni, mint egy hatalmas állam, mint például az USA”
– magyarázta. „Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a kisebb szuverenitások sérülnek” – tette hozzá, példaként pedig a magyar államalapítást és a kiskirályok letörését hozta.
Schmidt Mária szerint az egész 20. század arról szólt, hogy ki tudja majd Európát egyesíteni. Szerinte ez nem egy járható út, már korábban sem működött, sem a németeknek, sem a franciáknak. „Attól félek, ha tovább megyünk ebbe az irányba, akkor az az egész szétrobbanásához vezethet” – húzta alá.
A Terror Háza főigazgatója szerint az a jó, ha a globális kihívásokra eltérő válaszok születnek. „Például a migráció kapcsán óriási választóvonal,
hogy mely országok voltak a gyarmatosító országok, és érzik azt, hogy a gyarmatok területéről beáramló népesség bizonyos fokig jogosan keres a területeiken új otthont”
– hozott egy példát.
A CEU professzora szerint azon már a hatvanas években túljutottunk, hogy a bevándorlás csupán a gyarmati múlt hozománya lenne. „Ez ma már inkább demográfiai és munkaerőpiaci szükséglet” – mondta.
Schmidt Mária kifejtette: '90 után egyetlen hegemón szuperhatalom maradt, az USA, de ez mára meginogni látszik, a kérdés az, hogy a többi szereplő – például Kína – feltűnését elfogadja-e az Egyesült Államok. „A kérdés, elfogadják-e, hogy osztozkodni kell, vagy sem” – húzta alá. Hozzátette:
Kína nem véletlenül állt át arra, hogy a pártfőtitkár már nem csak tíz évre, hanem hosszabb időre maradhat, mert Kína hosszútávú stratégiában gondolkodik. Ugyanez a helyzet Oroszországban is.”
Pogonyi szerint, ami Európa jövőjét illeti a globális versenyben, ha nem lesz képes ütőképes, önálló hadsereget felállítani, illetve, illetve, ha nem képes enyhíteni az energiakiszolgáltatottságot – ami eddig Oroszországgal, most pedig az USÁ-val szemben jellemzi –, akkor az EU nem lesz többé globális nagyhatalom.
Schmidt Mária emlékeztetett: évek óta ott van az Unió asztalán a közös hadsereg ötlete. De – mint mondta – ennek a viszonyát mindenképpen tisztázni kell a NATO-val, azonban ezeket a vitákat nem folytatjuk le.
Pogonyi úgy véli, a kisállamok ebben a térben úgy tudnak lavírozni,
hogy senki mellett nem köteleződnek el teljesen, senkitől nem függenek 100%-ban.
Schmidt Mária kiegészítette: ez addig működik – például Magyarország esetében is –, amíg valamelyik nagyhatalom nem kényszeríti a kis országokat „vagy-vagy döntésre”.