Nemzetek sorsa

Nyitókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

„Azt sem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor az euró­pai parlamenti választás eredményeit körmöt rágva várjuk. Mindeddig ez a választás majdhogynem érdektelen volt, szinte csak szimbolikus jelentőségű, hogy jó, persze nyerjen a jobboldal, de valójában majdnem mindegy, kik ülnek Brüsszelben, Strasbourgban. Az utóbbi években azonban már jól látszott, hogy egyáltalán nem mindegy.

De valójában a Brüsszellel, az Európai Bizottsággal való csatározás majdnem csupán egy jó politikai játék volt, amelynek fordulatait akár még élvezni is tudta az érdeklődő közönség, mindenesetre minden brüsszeli támadás csak erősítette a magyar kormány, a magyar emberek elszántságát.

Most viszont olyan időket élünk, amikor minden európai és nemzetállami döntéshozó intézménynek, parlamenteknek, kormányoknak sorsfordító szerepe lehet. 

Persze rendkívül fontos a migráció vagy a genderkérdés, amely ügyekben a normalitásnak a kevés megmaradt zárványai mereven szemben álltak a félbolond brüsszeli elittel, de ezek az ügyek eltörpülnek a háború vagy a béke kérdése mellett.

Mert ez a mostani választás végső soron mindenütt erről szólt. Arról, hogy sikerül-e az Európai Unió háborús lázban égő jelenlegi vezetőinek megálljt parancsolni. Hogy sikerül-e olyan pártokat, képviselőket az EP-be juttatni, akik, ha semmi másban nem is, de abban egyet tudnak érteni, hogy nem küldünk katonákat az orosz–ukrán háborúba, nem sodorjuk végső veszélybe nem csupán a mi kontinensünket, de valójában az egész világot, az egész emberiséget. Ennek a választásnak az volt a tétje, lehet-e egy olyan többséget kialakítani az Európai Parlamentben, akik a béke pártján állnak minden körülmények között. S ha már a békét elrendeztük, onnantól kedvükre vitatkozhatnak migrációról, LMBTQ-jogokról, miegyebekről.”