Elhangzik még az ARD jeles összeállításában, hogy a pártnak „kevés pénze van” ahhoz, hogy vidéken is megvesse a lábát,
majd szép slow motion képek következnek arról, ahogy a főhős (nyomokban Rákay Philipre emlékeztető mozdulatokkal) az okostelefonját nézi,
miközben halljuk, hogy ő „fontos pozíciókat töltött be” a Fidesz rendszerében (sőt, a félrevezető magyar felirat szerint „évekig Orbán Viktor közeli munkatársa” volt).
Varga Juditról, feleséglehallgatásról és hasonló részletkérdésekről nem esik szó, a kritikusokat egy megszólaltatott vidéki néni képviselheti 14 másodperc erejéig;
az az információ viszont belefért a hat percbe, hogy Kaposváron „mindenki” fél, hogy elveszíti az állását és teljesen nincstelenné válik, szó szerint éhen hal, mármint ha felvállalja tiszás identitását – majd megismerkedünk két kaposvári aktivistával, akik egy almás laptopon vidáman nézegetik Magyar Péter sztárfotóit valamelyik kávézóban. Végezetül a riporter (már-már felsóhajtva) kijelenti: azért még messze van, hogy a politikus az „Orbán által irányított médiára befolyást nem gyakorolva” meghódítsa a magyarok többségét.
Ennek a végszónak valószínűleg különösen is erősen hatása alá kerülhetett főhősünk, mert mindjárt meg is hirdette a vonatkozó elképzeléseit:
mivel „ma már ott tartunk, hogy magukat oknyomozónak nevező portálok és újságírók is mindenféle forráskritika nélkül veszik át a propaganda szennylapjainak a legképtelenebb hazugságait” (értsd: a Media1 e-mailben kérdéseket intézett a TISZA sajtóirodájához, érdeklődve, mi az igazság az Ötkertben történtekkel kapcsolatban, hogy erre megkapja az „Egészen szánalmasak vagytok” tartalmú alelnöki kommentet), ezért nincs mese, a kormány mellett „a rendszert kiszolgáló, annak fenntartásában érdekelt média elitet is” le kellene váltani. Az alelnök inkább közvetlenül kommunikálna, „a média által felépített buborékban” való evickélés helyett.
Tekintve, hogy Magyar Péter szerint a 444-től („DK Press”) minimum Rónai Egonig terjed a NER-kollaboráns médiaszereplők skálája,
feltételezhető, hogy sokakkal egyetemben az ő leváltásuk is be lett itt most lengetve – amit azért érdemes lenne valamikor jobban kibontani. Milyen módszerrel gondolná kiiktatni a messiás a számára kellemetlen újságírókat, és kikre cserélné le őket vajon, akik szavatolják a háborítatlan, „közvetlen” kommunikációt, ezáltal pedig minőségi változást, gyakorlatilag rendszerváltást hozva az „orbáni propagandához” képest?