Nyilván sovány lenne, ha csak péntekenként reggel fél nyolc és nyolc között kommunikálná közvetlenül a meglátásait; javasolnám inkább a napi rádióüzeneteket, az a biztos. Értjük, hogy Magyar-ellenes propagandahúzásnak minősül az, amikor egy médiahelyzettel foglalkozó magánportál e-mailben érdeklődik a politikus sajtóirodájánál, hogy tényleg megpofozott-e az Ötkertben egy „civil tudósítót” vagy ez csak álhír –
csak akkor érdemes lenne lassan kijelölni, pontosan mettől meddig terjedne egy Magyar-kompatibilis közmédia újságíróinak kérdezési szabadsága.
Hogy igény szerint már most gondosan lakatot tehessen a szájára, aki kormányváltás esetén is a médiában képzelné el a jövőjét.
„Jelen bejegyzés nem a valódi újságírók ellen íródott. Akinek nem inge, nem veszi magára” – zárja sorait Magyar Péter, majd kiteszi a saját sajtósai által készített egyperces anyagot az európai parlamenti mandátumaik átvételéről, az egyébként az összes párt összes megválasztott EP-képviselőjét érintő formális aktusról:
érkezik a politikus a napszemüvegében, kissé lassított felvételen, hogy még elegánsabb legyen a mozgás; igazít egyet a gallérján, áll, néz, mutat, s közben megígéri, hogy lehet más a politika.
Ó, mely propagandába belefáradt polgár ne vágyna arra, hogy a közmédia is ilyen tartalmas és tényszerű összeállításokat kínáljon neki főműsoridőben!
***