Eljött a pillanat

Nyitókép: MTI / Czeglédi Zsolt

„Sunyin próbáltak megfőzni bennünket, mint a békát. Eleinte csak azt kérték, ítéljük el a gaz agresszort, és adjunk plüssmackót a kisírt szemű menekülő ukránoknak. Aztán felmerült, mégis küldeni kellene pár védősisakot. Kisvártatva lőszert, majd kézifegyvert, ágyút és tankokat, rakétákat és vadászrepülőket is felajánlottak a háborús uszítók olyan természetességgel, mintha az ukrán hadsereg a sajátjuk volna. Közben pedig pénzt, pénzt és újra pénzt, legújabban pedig katonákat ígérgetnek Európa tébolyodott urai, akik elégedetten veszik tudomásul, ahogy lábaikhoz dörgölőzik nyálcsorgatva egy újbalos globalista politikusbanda szerte a kontinensen.

Az sem érdekli őket, hogy az euró­pai polgárok döntő többsége békét akar, egyáltalán nem akar meghalni az ukrán területi integritás megőrzése érdekében, és nem nézi jó szemmel életszínvonalának és jövője biztonságának állandó fenyegetését.

Mutassuk meg, hogy vagyunk azért még jó néhányan, akik azonnal kiugrottunk a főzőléből, soha nem tekintettük az amerikai magánpénz-birodalom proxyháborúját Ukrajna területén a magunkénak, és kezdettől fogva követeljük az azonnali fegyvernyugvást, ami a béketárgyalások megkezdésének alapfeltétele. Ordenáré hazugság, hogy ez oroszpártiság lenne.

Éppen ellenkezőleg, azt szeretnénk, ha az oroszok is belátnák, nincs olyan érdekük, amit csak további százezrek halála árán lehetne érvényesíteni. De az is vegyen vissza sürgősen felajzott hevületéből, aki szerint Oroszországot, ha kell, további, immár európai országok fiaiból álló hullahegyek árán, de mindenképpen le kell győzni.”

***

***