A baloldal eltűnt – bár sose volt túl erős

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán

„Egy választásnál természetesen az a legérdekesebb, melyik párt hány százalékot kap, ki lesz az első, kik milyen pozíciókhoz jutnak. Ez azonban ugyanakkor jelzés is arról, hogy környezetünk, a honfitársaink milyen értékeket vallanak, mi számukra a fontos, milyen programokra szavaznak.

Az, hogy a baloldal szinte eltűnt (vagy legalábbis egészen marginálissá, már-már szubkultúrává vált) Magyarországon, az annak a következménye, hogy a magyarok nem baloldaliak. A »Világ proletárjai egyesüljetek!«, mára már anakronisztikussá lett, de a globalizmusban valamiképpen tovább élő ideológiája nem érinti meg igazán a magyarokat. Mi nem horizontálisan gondolkodunk – azaz a pillanatnyilag velünk egy időben létezőkkel keresve kapcsolódási pontokat és közösséget –, hanem vertikálisan: a múlttal és a jövővel élünk együtt. Rég elhalt költőink, tudósaink, államférfiaink szavai, jelleme, tettei sokkal meghatározóbbak, mint egy tetszőleges belga, svéd vagy német kortársunké.

Miközben a DK (vagy a Momentum, MSZP, Párbeszéd…) a népszerűségi versenyben évek óta vért izzadva egy-egy százalékpontocskával próbálnak közelebb kerülni a kormánypártokhoz, hirtelen berobban egy új politikai erő, amelyik a legelső választásán 30 százalékkal nyit. Elsősorban azzal, hogy nem balról igyekszik szavazókat szerezni, ugyanis tudja, hogy ott ilyenek nincsenek. A Tisza szavazóit nem adhatjuk hozzá a baloldalhoz; a Kossuth-nótát és Himnuszt éneklő, a Hősök terén a honfoglaló vezérekre hivatkozó Magyar Péter nem Horn Gyula híveihez szól; ők ugyanis elfogytak, túlélő töredékeik az üvegplafonját áttörni képtelen DK-ban vegetálnak. Már 2022-ben is az ellenzéki összefogás egy nyíltan keresztény, magát konzervatívnak mondó ember mögé állt be. Az más kérdés, hogy sem személyében, sem képességeiben, sem szándékaiban egyik Péter sem alkalmas az ország vezetésére, de támogatóik nem baloldaliak.”