Leszerepelt a Telex, a 444, a HVG és a többiek – a „mindenre érzékeny” lapok szinte tudomást se vesznek a keresztényüldözésről

Nyitókép: AFP / Safin Hamid

A világon ma 365 millió keresztényt ér erőszakos támadás, üldözés vagy diszkrimináció a hite miatt, és a támadások száma évek óta növekszik – írtuk április 25-ei lapszámunkban. Hozzátettük: a keresztényüldözés helyzetével foglalkozó nemzetközi szervezet, az Open Doors év elején publikált jelentése szerint 2023-ban 78 országban, vagyis a világ országainak több mint harmadában nem volt biztonságos keresztényként élni. Az Open Doors harminc esztendeje adja ki World Watch List nevű összefoglalóját, s a mostani kerek évfordulón az adatokat összevetve megállapítja: a statisztikák alapján 1993 óta 25 százalékkal romlottak a keresztényüldözéses esetek mutatói.

A keresztényüldözés kapcsán általában a Közel-Keletre gondolunk, azon belül is elsősorban Irakra, hiszen ott van a Ninivei-fennsík, az ókori Mezopotámia része, amelyet 2014 és 2017 között az Iszlám Állam uralt, elüldözve a térségből 150 ezer keresztényt, csak Moszulból 30 ezret. Az évezred elején Irakban 1,2 millió keresztény élt, ma már ha 250 ezer maradt. A keresztényeket az iszlám világ számos országában üldözik, és nem csak a Közel-Keleten: a papokat és a híveket zaklatják, büntetés jár a térítésért, egyes helyeken halál azért, ha egy muzulmán áttér. Ugyanígy viszonyulnak a keresztényekhez egyes hindu és buddhista csoportok is.

Az elvileg keresztény nyugati világban ha nem üldözik is a keresztényeket, egyre fokozódik a nyomás rajtuk, manapság főleg az lmbtq-ügyben hozott politikai döntések következtében. Ez a keresztények szólás- és lelkiismereti szabadságának korlátozását jelenti. A legrosszabb ország e tekintetben talán Kanada. Az OIDAC, az európai keresztényellenességet monitorozó, bécsi székhelyű szervezet évente ad ki jelentést, amelyből az tűnik ki, hogy a keresztények jogait korlátozó törvénykezés mellett a radikális feminista, radikális baloldali és iszlamista szervezetek jelentik a legnagyobb veszélyt. Gyakoriak a templomok és temetők elleni vandál támadások is.

A Mandiner az alapításától 2024. április 15-éig számtalan hírben számolt be a keresztényüldözés és a keresztényellenesség eseteiről. Ezek mellett fennállásunk óta 74 hírben adtuk közre hazai szereplők (főleg politikusok) megnyilvánulásait a témával kapcsolatban, 58 véleményt szemléztünk, és ami a legfontosabb: 45 nagyobb lélegzetvételű saját anyagban (interjú, riport, hírháttér, összefoglaló, vélemény) tájékoztattuk olvasóinkat a keresztényüldözésről és -ellenességről. Összefoglaltuk a szervezetek jelenté­seit, interjúztunk az üldözött keresztények megsegítésével foglalkozó magyarokkal, Moszul érsekével, írtunk riportot Irakból, Libanonból, Jordániából, és még sorolhatnánk. A Mandineren legalább 250, a Magyar Nemzet portálján 80, a Pesti Srácokon 195, a Magyar Hírlapon 64 cikk szól a témáról.

Lapunk megvizsgálta, miként foglalkoznak a keresztény­üldözéssel a baloldali oldalak: a 24, a Telex, az Index, a 444, a HVG, a Lakmusz és a Qubit. Megnéztük, hány cikket publikáltak a „keresztényüldözés” címke alatt, s emellett rákerestünk másképpen is – például az Iszlám Állammal kapcsolatos ügyekre –, hiszen a címkehasználat nem feltétlenül következetes. A lapok cikkeit aszerint kategorizáltuk, hogy hírek, belföldi apropójú és tematikájú híradások, nagyobb lélegzetvételű saját anyagok (riport, interjú, összefoglaló stb.) vagy pedig véleménycikkek. A nyilvánvalóan félrecímkézett anyagokat kivontuk a vizsgálatból, de azokat bevontuk, amelyekre rábukkantunk, bár nem szerepelt bennük a „keresztényüldözés” címke. Érdekes kép bontakozott ki előttünk. Fennállása óta a 444 hetven, a HVG negyvennyolc, a 24 negyvenöt, az Index harminchat, a Telex hat cikket szentelt a témának 2024. április 15-éig, a Lakmusz és a Qubit egyet sem.

Ha megnézzük, mi rejlik a számok mögött, azt fogjuk látni, hogy a baloldali lapok valójában nem vagy alig írnak a keresztényüldözésről. A cikkeik túlnyomó többsége egy-egy külföldi eset megírásán túl kormányzati politikusok nyilatkozataira s még inkább a magyar kormány üldözött keresztényeket segítő akcióinak pénzügyeire vagy kritizálására irányul.

Az Indexből kiváló Telex 2020-as létrejötte óta hat cikk született a témában, közülük valójában egy szól a keresztény­üldözésről, a többi belföldi tematikájú anyag. Ez az írás is kormányzati emberek – Kövér László, Soltész Miklós, Azbej Tristan – állításait volt hivatva ellenőrizni, azaz belpolitikai okokból keletkezett (Fact check: „A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon”, 2023. szeptember). Amúgy a cikk megállapítja: „valóban a kereszténység lehet a legüldözöttebb vallás jelenleg a világon”.

Az úgyszintén az Indexből kiváló, 2013-ban induló 444-en a „keresztényüldözés” címke alatt ötvennyolc anyag olvasható 2024. április közepéig, összességében nagyjából hetven cikk sorolható ide. Túlnyomó többségük azonban elsősorban a magyar kormány kapcsán említi a keresztény­üldözést, legtöbbször az üldözött keresztényeket segítő Hungary Helps programot és vezetőit negatív színben a középpontba állítva. A portálon talán öt olyan cikk született 2016 és 2022 között, amely érdemleges módon foglalkozik a problémával, ezek között is van, amely azért részletezi a kínai keresztényüldözést, hogy odaszúrjon a kormánynak: Azbej Tristannak és Németh Szilárdnak „dolga lenne ezzel”. A kínai keresztényüldözésről hírt adó mind a nyolc anyag lényegében azért született, hogy froclizza a kormányt. A 444 nyomokban hírt adott az Iszlám Állam általi keresztényüldözésről, bár korántsem olyan mértékben, ahogy a téma kívánta volna. 2014 augusztusában fontos volt megírniuk, hogy „Irakban készülnek téríteni az őrült homofób keresztény szekta tagjai”, Moszul ostromakor viszont nem sikerült megemlíteniük, hogy a város, az ókori Ninive az iraki kereszténység központja, és rengeteg keresztényt ölt meg ott és üldözött el onnan az Iszlám Állam. 2016-ban hírül adták, hogy „több ezer embert temettek az ISIS katonái az eddig feltárt 72 tömegsírba”, a jeziditákra külön kitérve, a keresztényeket nem említve. Ez utóbbihoz az kellett, hogy a washingtoni kongresszus elfogadjon egy határozatot, miszerint „az Iszlám Állam népirtást követ el a keresztények, jazidik és síita muzulmánok ellen”.

A 444 leágazásaként működő „tényellenőrző” portál, a Lakmusz, illetve az erősen liberális „tudományos ismeretterjesztő” Qubit egyetlen cikket sem közölt fennállása óta a keresztényüldözésről. Sem a „kereszténység” címke alatt, sem más módon nem találtunk a két portálon vonatkozó anyagot.

Az Indexen harminchat cikk található a „keresztényüldözés” címke alatt. Többségük a kormányzattal kapcsolatos rövid hír, négy nagyobb lélegzetvételű saját anyag foglalkozott érdemben, hosszabban a keresztényüldözéssel. Olyan, a kormányzattal kapcsolatos apropóra utaló címeket találunk köztük, mint például Mit tud kezdeni Orbán az üldözött keresztényekkel? vagy Diplomáciai botrányt kockáztatva menthettünk keresztényeket.

A 24 negyvenöt cikkéből számtalan foglalkozik a Hungary Helps pénzügyeivel. Az említést érdemlő öt nagyobb anyagnak sem mindig az üldözött keresztények vannak a fókuszában, az egyik az államtitkárság pénzügyeit taglalja, s ők is ellenőrizték, hogy valóban a kereszténység-e a legüldözöttebb vallás a világon. A legújabb, márciusi anyagot Tárik Meszár, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója jegyzi, arról számolva be, hogy az iraki keresztényeket az eltűnés veszélye fenyegeti.

A HVG negyvennyolc elvileg keresztényüldözéses anyagából huszonkilenc kormányzattal kapcsolatos, belföldi hír. Két érdemi saját írás készült a témában, egyik célja a kormánykritika (Miért üldözik a keresztényeket?, 2011; Van az a pénz, amiért már nem védjük a keresztényeket, 2016). A HVG-n öt véleménycikk is született a témában Seres László, Konok Péter, Tokfalvi Elek és Balavány György tollából, ezekben is a gúny és a kormánykritika dominál. Balavány Györgynek sikerült leírnia az Iszlám Állam iraki terrorja kapcsán, hogy „az áldozatok nem a keresztények. Legalábbis nem ez a tanulság”. 

Mi inkább azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a tanulság mindebből. Két szempontot érdemes vizsgálnunk: egyrészt a tematizálást, hogy mivel foglalkoznak és mivel nem, másrészt a keretezést, azaz hogy miként tálalják a témát. A baloldali lapok valószínűleg azért ignorálják a keresztény­üldözést, mert nem illik a narratívájukba. Az ő szemükben a kereszténység egy meghaladandó, elnyomó nyugati vallás, a keresztények üldözése pedig kikezdi ezt a fel­fogást. Pedig a kereszténység a Közel-Keleten született meg, ma pedig többen vannak az afrikai, ázsiai, latin-­amerikai keresztények, mint a nyugatiak. Az átlagos keresztény ma fekete vagy latin-amerikai nő. Úgy tűnik, a baloldali hírportálok szelektíven érzékenyek a kisebbségeket érő elnyomásra és az emberi jogokra.

***

Mártírok az ókori Rómában

A kereszténység és a római császárság lényegében egy időben született. Caius Octavius Krisztus születése előtt 27-től uralkodott Augustus császárként, és Krisztus születése után 14-ben halt meg. Jézus Krisztus Augustus uralkodásának 27. évében, Róma fennállásának 753. évében született meg, és Tiberius idején (14–37) feszítették keresztre. A kereszténység gyorsan terjedt a birodalomban, Jézus után egy nemzedékkel már Rómában is volt keresztény közösség. A közismert konstantini fordulatig, a 4. század elejéig a Római Birodalom és a kereszténység viszonya a semleges és az ellenséges közt váltakozott. Keményen üldözték a keresztényeket Róma Nero alatti leégése (64) után, ekkor halt Rómában vértanúhalált Szent Péter és Szent Pál is, Decius (250), Valerianus (257), Diocletianius és Galerius uralkodása alatt (303–313). A 313-as mediolanumi ediktum után a kereszténységet szabadon lehetett gyakorolni a birodalomban, majd még abban az évszázadban államvallássá vált. 410-ben aztán a vizigót Alarik elfoglalta Rómát, és a birodalom Bizáncban élt tovább. A fő konfliktus az amúgy vallásilag sokszínű, sőt dekadensen szinkretista, egyben többnyire toleráns Rómával az államvallás, a császárkultusz volt. A keresztények nem voltak hajlandók áldozatot bemutatni az istennek tekintett császároknak. Diocletianus idején a keresztényeknek tulajdonították a birodalom problémáit, s a római isteneknek bemutatott áldozatokban vélték felfedezni a megoldást. Diocletianus 303-as nagy keresztényüldözése volt talán a legsúlyosabb. Lerombolták a keresztények templomait, elkobozták szent irataikat, és brutális kegyetlenséggel végezték ki őket, Galerius alcsászár, az üldözés szellemi szerzője ötletére bevett módszerré vált például az élve elégetés. Hogy hányan váltak mártírrá, arról megoszlanak a történészi álláspontok: W. H. C. Frend anglikán történész szerint 3000-3500 lehetett az áldozatok száma, a Liber Pontificalis szerint 17 ezren voltak, Min Seok Shin a témában írt 2018-as, The Great Persecution: A Historical Re-Examination (a nagy üldözés – történelmi felülvizsgálat) című kötete szerint 23 500-an szenvedtek vértanúságot három év alatt, de csak 850-nek tudjuk a nevét.