Nagyon várom a vitát, ha a valódi főnök, Gyurcsány Ferenc ül velem szemben a székben. Lenne miről beszélnünk! – Szentkirályi Alexandra a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád

Vannak, akik úgy látják, ebben a ciklusban a Fidesznek nem volt fontos a főváros. Elengedték Budapestet?
Világos elképzelésünk van arról, milyennek szeretnénk látni a nemzet fővárosát. A baloldalon csak a hatalomról tudnak vizionálni, ott elképzelhetetlen, hogy valaki tovább lát a saját érdekeinél. Itt él 1,7 millió ember, emellett rengetegen ingáznak a lakóhelyük és a főváros között. Budapest kulturálisan is a magyarság központja, és gazdasági erejét tekintve is kiemelt jelentősége van. Érdemes megnézni, a kormány milyen fejlesztéseket hajtott végre az elmúlt években, vegyük például a Városligetet, az Operát, a Nemzeti Táncszínházat, vagy említhetném a közlekedési fejlesztéseket, például a 4-es metró befejezését. Erre nem mondhatja senki, hogy a Fidesznek ne lenne fontos Budapest. A fővároson eddig és ezután is rajta van a kormánypártok figyelme. Most itt a lehetőség, hogy újra fejlődhessen, én pedig arra készülök, hogy ennek a motorja legyek. Az utóbbi években nem volt itt valódi városvezetői munka, helyette a baloldal politikai csatáit nézhettük véget nem érő epizódokban.

Sokak szerint a kormány bünteti Budapestet többek között a magas adóterhekkel, bizonyos fejlesztések leállításával, Karácsony Gergely gyakran beszél a főváros szisztematikus kifosztásáról. Igazságosan állt a fővároshoz a kormány?
Ha így néz ki a büntetés, akkor szerintem más városok is ilyen „büntetésre” vágynak. Az világos, hogy csak sikeres Budapesttel lehet sikeres Magyarországot építeni. Karácsony Gergelyék folyamatosan rémképeket építenek: a csúnya, gonosz kormány célja kivéreztetni a kiszolgáltatott, szerencsétlen fővárost. Ez pótcselekvés, amivel próbálják elterelni a figyelmet saját munkájuk hiányáról, a hanyagságról és a nemtörődömségről. Csakhogy ordít az ellentmondás: az ellenséget éppen abban a kormányban találták meg, amelynek a kinyújtott kezét a lehető legritkábban fogadta el a főváros – ez egyértelművé vált számomra az utóbbi hetekben, amikor több miniszterrel is beszéltem a tapasztalatokról. Vegyük például a vállalati országbérlet kiterjesztését a BKK–BKV-csoport munkavállalói számára. Egyeztettem Lázár János építési és közlekedési miniszterrel, és kiderült: semmi nem akadályozta volna meg a fővárost abban, hogy ezt meglépje, a kormány partner lett volna. Végül a munkát a kormány végzi el a városvezetés helyett. Ami az adóterheket illeti, mégiscsak az ország leggazdagabb önkormányzatáról beszélünk, egy olyan önkormányzatról, amelynek közel megduplázódott az iparűzésiadó-bevétele, öt év alatt ez több mint 1100 milliárd forintot tett ki. Mi több mint 200 mil­liárd forint megtakarítással adtuk át a fővárost. Nem tudjuk, hova tűnt 2019 óta ez az összeg, és miért van az, hogy a növekvő bevételek mellett a csőd szélén tántorog a város. Nem a lehetőségekkel, hanem a hozzáállással van a probléma, s ennek a budapestiek folyamatosan isszák a levét.

A meghirdetett hétpontos Budapest-terve meglehetősen tágan értelmezhető kitételeket tartalmaz. Ehhez képest 2010 előtt Tarlós István és csapata 130 oldalas, A nemzet fővárosa címet viselő Budapest-programmal készült. Egyesek szerint ez is annak a jele, hogy a Fidesznek nincs hosszú távú víziója Budapesttel kapcsolatban.
Ez nem programméregető verseny. A választás két dologról szól: a bizalomról és a hitelességről. A választópolgárok olyan embert akarnak látni a főpolgármesteri székben, akiben nemcsak megbíznak, de el is hiszik róla, hogy képes teljesíteni azt, amit ígér. Karácsony Gergely előző kampányában több mint 100 pontban hirdette meg a programját. Egyik lényeges ígéretét sem teljesítette. A 2010 és 2019 közötti időszakban – amelynek én is aktív résztvevője voltam először fővárosi képviselőként, majd főpolgármester-helyettesként – már megmutattuk, hogy a jobboldal amit ígér, azt meg is csinálja. Nézzük meg ugyanezt a 2019 és 2024 közötti ciklusban! Karácsonynak volt egy hosszú programja, amelynek gyakorlatilag a háromnegyedét nem tartotta be. Ígért metróhosszabbítást, klimatizált 3-as metrót, zöld parkot a Városháza elé és antikorrupciós szobát a hivatalban. Pofátlanul a választók arcába hazudott. Vagyis bármilyen terv, kritika, program az ő szájukból teljes mértékben hiteltelen. Rendkívül cinikus hozzáállásról tanúskodott, amikor Karácsony Gergely egy interjúban kijelentette: igazából nem is öt, hanem ötven évre tervezte a programját. Az ő fejükben, ha valaki hazudik, elég azt mondani, hogy majd negyvenöt év múlva kérjék rajta számon. Érzem azt is, hogy próbálják eljelentékteleníteni a terveimet, ami érthető, hiszen nehéz szembenézniük a valósággal. A közlekedési káoszt, a köztisztasági helyzet romlását és a hajléktalanproblémát nem én találtam ki, mindez a budapesti emberek mindennapi valósága.

Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc tinderezéséről beszél, gazcsokrot szed a főpolgármesternek, és azért cikizi, mert nem tud angolul, vagy mert nincs jogosítványa – hogy csak néhány emlékezetes pillanatot említsünk az eddigi kampányából. Nem érzi túlzásnak?
A túlzás az, hogy Karácsony Gergely sikeresnek nevezi Budapest elmúlt öt évét. A túlzás az, hogy egész nap lógatja a lábát, és az ég egy adta világon semmi nem fejlődik. Átverte a budapestieket, és szemmel láthatóan egyáltalán nem akar főpolgármester lenni, untatja a munkája, és úgy viselkedik, mint egy hisztis gyerek ahelyett, hogy dolgozna. Úgy látszik, a Gyurcsány házaspárral jól érzi magát vidéken kirándulgatva. Én pontosan ezért kezelem Karácsonyt úgy, ahogy.

Beszéljünk a konkrét programpontokról! Az első három valamilyen módon a városvezetéshez kapcsolódik, azon belül is Gyurcsány Ferencet emlegeti. Nem lejárt lemez már a gyurcsányozás?
Nagyon is lejárt lemez! Pont az a megdöbbentő, hogy tizennyolc évvel az őszödi beszéd után ezzel az elhasznált figurával kell foglalkoznunk. Aki akkor született, az most már szavaz. A magyar politika egyik legsötétebb napja után nem az történt, hogy Gyurcsány Ferenc szemlesütve kivonult a közéletből, hanem Karácsony Gergelyen keresztül vezeti és kifosztja Budapestet. Az ő emberei irányítják a Városházát: Draskovics Tibor a BKK igazgatósága élén landolt, Mártha Imre a fővárosi közműholdingot irányítja, Gál J. Zoltán, Gyurcsány volt kabinetfőnöke a főpolgármester főtanácsadója. Gyurcsány korábbi testőre vezeti a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságot. És ez még csak a kezdet: a baloldal fővárosi listáján olyan, a Gyurcsány-korszakot fémjelző figurák tűnnek fel, mint a nokiás dobozokról elhíresült Hagyó Miklós kabinetfőnöke. Nekem van a leginkább elegem a Gyurcsány-jelenségből, de hát mit csináljak akkor, ha bármelyik irodába megyek be a városházán, egy-egy Gyurcsány-ember ül a székben? Már azon sem lepődnék meg, ha valamelyik cégnél felbukkanna a fodrásza vagy a bejárónője. A mostani városvezetéssel csak Gyurcsányék járnak jól, velem viszont minden budapesti jól jár.

Van már elképzelése, hogy kikkel töltené fel ezeket a pozíciókat? 
Bukott politikusok helyett hozzáértő, tapasztalt és nagy munkabírású emberekkel. Szerencsére a Tarlós István mellett eltöltött kilenc év után nem a nulláról kell kezdenem az építkezést, aztán jött a kormányzati munka, ami bőven ad merítési lehetőséget. Sikerült kialakítani egy olyan kapcsolatrendszert, amellyel tudok és fogok is élni június 9-e után.

A közlekedés az egyik legfontosabb téma a kampányban. Nagy port kavart az állítása, miszerint Karácsonyék kitiltanák a tíz évnél idősebb autó­kat. Ámon Ada, a Budapesti Klímaügynökség vezetője szerint nem beszéltek ilyesmiről. Mire alapozza az állítását?
Az, hogy Karácsony Gergelyék képesek letagadni a tényeket, a cinizmusnak és a pofátlanságnak egy új szintje. Mindenki meghallgathatja az ominózus hangfelvételt, amelyen feketén-fehéren arról beszél a főpolgármester által kinevezett korábbi MSZP-s árnyékminiszter, hogy már vannak ilyen terveik, és dolgoznak a BKK-val a megvalósításon. Karácsonyék hazudnak reggel, éjjel meg este a jó gyurcsányi hagyományoknak megfelelően. Ámon Ada a podcastban világosan elmondja, hogy az idős autók kitiltása megoldható, és a cél, hogy nullakibocsátású zónákat hozzanak létre a fővárosban. 440 ezer autóról beszélünk, a fővárosi személygépkocsik 61 százalékáról. Karácsonyék szétvernék Budapest közlekedését és ezzel az ország gazdasági motorját. Olyan „remek” ötletekkel is előálltak, mint hogy kis központokat kellene létrehozni a városban a teherautóknak, furgonoknak, ahol könnyedén átpakolható lenne a szállítmány bringára, rollerre – megnézem azt, amikor a biciklin viszik a betonkeverőt a városon keresztül! Nem is értem, hogy állhatnak neki egy ilyen fontos kérdésnek nulla átgondolással. Végre kellett volna hajtani a kötöttpályás-fejlesztéseket, amivel érdemben lehetne csökkenteni az autó­forgalmat. Vagy ahelyett, hogy sunyi módon járatritkításokat próbáltak bevezetni – részben be is vezették –, fejleszteni kellett volna a közösségi közlekedést.

Főpolgármesterként mit orvosolna elsőként a közlekedésben?
Öt év lemaradást kell behoznom, de gyorsan fog menni, mert nagy lendülettel vágok neki, hogy a budapestiek olyan városban élhessenek, amilyet megérdemelnek. Az egyik első lépés a P+R parkolók felépítése a város határában, akár az agglomerációs településekkel együttműködve. Ingyenes, nagy kapacitású őrzött parkolók kellenek. Senki nem akarja, hogy Budapesten még több autó legyen, de józan paraszti ésszel belátható: nem vezet jóra, ha tiltás útján akarjuk rábírni az autósokat arra, hogy letegyék a kocsijukat. Érdemes megnézni, hogy a közlekedési káoszon túl mit okoztak már most az átgondolatlan döntések.

Mire gondol?
Karácsonyék miatt ma már mindenki ideges, aki közlekedni akar. Összeugrasztották a kerékpárosokat az autósokkal a sávszűkítésekkel meg a pemzlivel felhordott, veszélyes bicikliutakkal. A gyalogosoknak sem lett jó, hiába a last minute zebraépítés az Astorián. Mindenki áll, mindenki vár. A főpolgármester mondjuk nem, mert ő a buszsávot is használja, ha kell.

De Karácsony Gergely azt mondja, hogy sokkal kisebb a forgalom. Akkor hogy van ez?
Sokkal rosszabb minőségű a levegő Budapesten, mint egy évvel ezelőtt, ezt a meteorológiai szolgálat adatai igazolják. Órákat állnak az autók a dugóban, járatják a motort, a kipufogógázok szennyezik a levegőt. Karácsonyék megígértek egy sor fejlesztést, amit nem valósítottak meg. Nem épült meg a pesti fonódó villamoshálózat, és nem lett semmi a budai troliból sem. Szerintem olyan fejlesztésekre van szükség, mint az új, alacsony padlós járművek, amelyeket babakocsival is könnyedén lehetne használni, vagy a kötöttpályás közlekedés fejlesztése. A lövészárkokból lövöldözés helyett együtt kell működni a kormánnyal, és észszerű megállapodásokat kell kötni.

A hajléktalanhelyzet szintén hangsúlyosan megjelenik a kampányban. Ön hogyan kezelné a problémát?
A helyzet tarthatatlan, de a főpolgármester erről sem vesz tudomást, sőt. Azt is mondta, hogy Budapesten az utóbbi években mérséklődött a közterületi hajléktalanság. Hol él ez az ember? A leg­felháborítóbb, hogy szerinte annyira jól mennek a dolgok Budapesten, hogy a kampány kellős közepén ráér Salgótarjánban meg Tatabányán kampányolni a Gyurcsány házaspárnak. Nem tudom, hogy ennyire hülyének nézi a budapestieket, vagy ennyire nem érti, hogy mi a probléma. Visszatérve a hajléktalankérdésre, a probléma létezik, és a főpolgármester nem orvosolja. Ez nem méltó a hajléktalan emberekhez és azokhoz sem, akik rendeltetésszerűen használnák a köztereket. Pintér Sándor belügyminiszter sokkoló adattal szembesített: a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság közös járőrözési óraszáma drasztikusan visszaesett: öt éve még több mint 37 000 volt, a múlt évben pedig már 2000-re csökkent. Mindez azért, mert nincs együttműködés a főváros és a kormány között. Szükség van arra, hogy a közterületeken a rendőrség és a rendészeti igazgatóság állománya jelen legyen. A hajléktalankérdésre mi hatékony választ adtunk annak idején. Humánusan, de rendpárti módon kell kezelni a problémát.

A baloldaltól sok kritikát kapott a Fidesz azért, hogy rendpárti, és nem szociális módon közelít a kérdéshez.
A köztér nem vécé, a villamos nem hajléktalanszálló, az utca nem kocsma. Egy nagyvárosban az együttélés szabályait mindenkinek be kell tartania. Szerintem a rendpárti nem negatív jelző, sőt. Örömmel vállalom, hogy rendpárti főpolgármester szeretnék lenni, és meggyőződésem, hogy a rend iránti igény politikai hovatartozástól függetlenül megvan a budapestiekben. Nekem ne mondja senki, hogy bárki élvezi a gondozatlan parkokat, a koszos utcákat, vagy ha a hajléktalanoktól nem lehet használni a padokat és a tömegközlekedést. Az, hogy miként éljünk egy városban, nemcsak ideológiai, hanem praktikus kérdés is.

Hogyan javítana a köztisztaságon? 
Ma háromezer kukával kevesebb van, mint korábban, ez óriási szám, a fővárosi állomány közel egyharmada. A köztisztaságért felelős cég 2 milliárd forinttal kevesebbet tud költeni, ennyit vettek el tőlük Karácsonyék. Kirúgtak egy csomó embert a területről, tehát sokkal kevesebb pénzből, kisebb állománnyal kellene ugyanazt a munkát elvégezni, amit korábban. Nem meglepő, hogy a budapestieknek is romlott a tisztaságérzésük a várossal kapcsolatban. Az Európai Bizottság egyik kutatásában megmérték a nagyvárosok lakóinak benyomását a köztisztaság, a zöldítés, a közlekedés, a zajszennyezés kapcsán. A regionális versenytársainkkal – Béccsel, Varsóval, Prágával, Pozsonnyal – összehasonlítva 2019 óta nálunk egyértelműen romlott a helyzet. Az új ciklusban meg kell duplázni a köztisztaságra szánt forrásokat, több embernek kell az ágazatban dolgoznia. Az nem elég, ha a főpolgármester csak a kampányidőszakban mosatja a hidakat. Hab a tortán, hogy az a jachton home office-ozó Mártha Imre vezeti a köztisztaságért is felelős fővárosi közműholdingot, aki tavaly nyolcmillió forintos prémiumot kapott – persze neki az összeg csupán néhány díszpárnára elég az új floridai villájában.

„Olyan várost szeretnék, amely gondoskodik a lakóiról, tanítja a fiataljait, tiszteli az időseit, és ahol mindenki otthon érezheti magát”; „Káosz helyett élhető várost!” – ezekkel a programpontokkal mi a célja?
Az egyik, Budapest használhatóságát, élhetőségét elősegítő javaslatom a városgondnoki rendszer felállítása. A cél, hogy valamennyi fontosabb közterületen lehessen kihez fordulni, ha nem működik a mosdó, kiég a lámpa a parkban, megtelik a szemetes, vagy tönkremegy egy pad. A városgondnok jelenléte egyúttal visszatartó erőt is jelentene az atrocitásoktól, rongálásoktól. Foglalkozni szeretnék a kultúra és a turizmus kérdésével is, mert ezen a területen sem megfelelők a hangsúlyok.

Mi a baj a fővárosi turizmussal? 
A 2019 előtti városvezetésnek egyértelmű koncepciója volt: megteremteni az egyensúlyt az itt élők és a turisták igényei között. Ehhez a mostaninál sokkal több minőségi turistára van szükség, olyan vendégekre, akik értékelik a kultúránkat, az építészetünket, a gasztronómiánkat. A mennyiségi turizmustól el kellene mozdulni a minőségi turizmus irányába. Az elmúlt négy és fél évben sajnos egészen mást tapasztaltunk a fővárosi idegenforgalomban, nem véletlen, hogy folyamatos problémák vannak a bulinegyedben és a város számos pontján. Budapest ebben a kérdésben is csak hátra­dől, és becsukja a szemét.

A kultúráért is felelős egykori főpolgármester-helyettesként ezen a területen milyen tervekkel készül?
A kulturális területen sem történt semmi. Tavaly ünnepeltük a főváros születésének 150. évfordulóját, és Karácsonyék mintha megfeledkeztek volna erről. Nem tudok érdemi programot felidézni, amivel a városvezetés megtisztelte volna a jubileumi évet. Nem sikerült oda sem eljutni, hogy a Városháza parkot rendbe rakják, ehelyett három nap alatt felhúznak oda valami pop-up parkot. A Merlin Színházat négy és fél év alatt egyszer megnyitották, majd becsukták. Ez a Karácsony Gergely-féle kultúra. Mi 2019 előtt rengeteg kulturális programot elindítottunk, támogattunk alulról jövő kezdeményezéseket. Szeretném, ha a külföldieket idecsábító gazdag kulturális értékek a budapestieknek is elérhetőbbé válnának – kedvezményes mozi-, színház- és múzeumbelépési lehetőséget adunk majd az itt élőknek.

Reális, hogy egy ciklus elegendő lesz ennyi vállalásra?
Rengeteg a teendő, és nincsenek illúzióim, ingfelgyűrős munkára készülök a választás után. Ugyanaz fog rám várni, mint 2010-ben a Demszky-éra után Tarlós Istvánra. Látom, hogy főpolgármester úr már elfáradt ebben a munkában, vagy igazán kedve sem volt hozzá. Itt az ideje a nyugdíjazásának, én pedig nagy örömmel dolgozom helyette, nekem nem terhes a munka.

Tarlós Istvánnal milyen a kapcsolata?
Jó szakmai és emberi kapcsolat van köztünk már 2006 óta. Karácsony Gergelynek és nekem is van egy tanítómesterem, neki Gyurcsány Ferenc, nekem pedig Tarlós István. Hálás vagyok, amiért része voltam annak a kilenc évnek, amikor a város fejlődni tudott. Példaértékű a munka, amit Tarlós István vezetésével el tudtunk végezni, és erre építek majd a választás után. A tanácsaira mindig számítok.

Az eddigi kampány alapján úgy tűnik, mintha a Fidesz jobban koncentrálna az EP-választásra, mint az önkormányzatira. Mennyire lehet súlyozni a kettőt?
Ha valamikor, akkor most biztosan nem mindegy, hogy ki vezeti ezt a várost. Azt látom, hogy ugyanaz a harc zajlik Budapesten, mint európai szinten a globalisták és a szuverenisták között. Ne felejtsük el, arról a Karácsony Gergelyről és csapatáról beszélünk, akit a legutóbbi választási kampányban gyanús adományládákkal, dollár- és eurókötegekkel segítettek. A dollárbaloldal gyakorlatilag a brüsszeli globalista központból kapja a fizetést és az utasítást is. Innen megközelítve számomra nem kérdés, hogy a két választás szorosan összefügg, és őszintén szólva nem hiszem, hogy a főváros mostani vezetése ellen akarna állni a háború, a genderpropaganda és a migráció kapcsán ránk nehezedő nyomásnak, de ha még akarna is, akkor sem tudna. Karácsony Gergely maga mondta, hogy háborúban állunk az oroszokkal, a párt- vagy inkább elvtársairól pedig már ne is beszéljünk. Egyáltalán nem mindegy, mi történik Budapesten egy ennyire kiélezett, puskaporos levegőjű időszakban.

Közeledünk a kampány végéhez – leül vitázni az ellenfeleivel? 
Nagyon várom a vitát, ha a valódi főnök, Gyurcsány Ferenc ül velem szemben a székben. Lenne miről beszélnünk Budapest kapcsán. Ha az embernek romlott ételt adnak az étteremben, akkor nem a felszolgálóval, hanem a szakáccsal vitatkozik. A budapesti menüt Gyurcsány Ferenc főzte meg, hiába Karácsony Gergely tálalja.