Eltörölni Hont Andrást, de ha az nem megy, legalább az Átlátszót

Fotó: Facebook

„A Hont András véleményvezéri munkássága ürügyén az Átlátszó ellen zajló kommentháború számomra azt bizonyítja, hogy a Fidesz által több mint egy évtizede sulykolt szekértábor-logika az aktív ellenzéki közönség egy jelentős részét is foglyul ejtette: aki nincs velünk, az ellenünk van, a sajtó elvárt funkciója pedig nem az Átlátszó által művelt őrkutyáskodás, hanem politikai meggyőződéseket alátámasztó vélekedések vagy előítéletek megerősítése, valós vagy vélt igazságok ellenérveket nem tűrő, nem idéző képviselete lenne.

Aki pedig kibeszél a kánonból, azt sürgősen ki kell közösíteni, el kell törölni, akár azon az áron is, ha vele együtt egy egész, amúgy éppen a kormánykritikus oldalon nagyrabecsült, agyondíjazott szerkesztőség megy a levesbe (erre az ellentmondásra célzott Erdélyi Katalin kollégám a neten nagyot ment támogatási felhívásában). Csakhogy ezúttal ez nem egy kormányzati lejáratókampány forgatókönyve, nem Orbánék akarnak bezáratni még egy újságot, hanem a Facebook ellenzéki közönsége próbál kirúgatni egy nem az általa elvárt irányban kritikus újságírót.

Pedig azt még a legvéresszájúbb politikai fotelkommentátor is biztosan sokszor, sok helyen olvasta, hogy az egypártrendszer több mint egy évtizede tartó visszaépülése mögött meghúzódó egyik ok a liberális ellenzéki véleménybuborék jelensége, miszerint a közéletileg és a közösségi médián aktív fővárosi értelmiség – a Fidesz szándéka szerint és hathatós közreműködésével – egyfajta szellemi-világnézeti és médiagettóba zárta magát a kormányfüggetlen sajtóorgánumaival és ezeknek a közönségével együtt, és hogy ennek a gettónak nem sok átjárója, érintkezési pontja van a kormánypárt náluk eredményesebben megszólított és véleményvezérelt többségi választóközönségével.

De amikor egy kormányfüggetlen sajtóorgánum nyitni merészel a meggyőződéses ellenzékiségen túli világra például Hont András szerződtetésével, akkor támogatásmegvonással zsaroló nyomásgyakorló kampányt és közösségimédia-hadjáratot szabadít magára, ráadásul egy a hosszú évek óta menetrendszerűen érkező kormányzati lejáratókampányokban lelkileg már amúgy is leamortizálódott, de a közönsége támogató erejében nagyon bízó szerkesztőség ellen.

Mert ennek a közönségnek egy rendkívül öntudatos és hangos része számára úgy tűnik, hogy közösségi finanszírozóként teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy konzervatív, az ellenzékkel szemben kritikus szerző is dolgozhat egy liberálisnak mondott (valójában sokszínű, világnézetileg nem egységes) szerkesztőségben. És veri a billentyűzetet nap mint nap, hogy márpedig ha ő fizet, akkor ő rendeli a nótát. Ezt a remek érvet sajtóügyben ugye sokszor hallottuk a Fidesztől is, olyankor a mi nyomásgyakorló támogatónk elvileg fel van háborodva.”