Igen gyakori jelszó volt a béketábor részéről a kis országok függetlensége, szabadságharca a gyarmatosító nyugattal szemben. Mely háborúpárti.
A szocializmus képviselte a normalitást, a rendes életet, szemben a dekadens és hanyatló nyugattal, ahol melegbárok voltak, kábítószereztek, terroristák merényeltek, és az utcára se lehetett kimenni a bűnözés és az erőszak miatt. Tele volt a szocialista sajtó ezekkel a rémségekkel, és az ember itthon békében és nyugalomban érezte magát.
Kádár Jánost pedig mindenki vagy szerette, vagy legalább elismerte. Olyan politikus volt, aki legvidámabb barakká tette Magyarországot, mert volt mersze nem követni a moszkvai diktátumot, csak ha nagyon muszáj volt. Viszont megbecsüléssel fogadták nyugaton is. Ő volt a nyugati nyitás embere. Amúgy fölényesen vicceskedő kedélyes beszédeket szeretett mondani.
Most a helyzet teljesen más. A nyugat most tényleg háborúpárti, Amerika atomháborús fenyegetést jelent, a szuverenitás nem Oroszország és Kína csatlósságát, hanem az európai nemzetállamok függetlenségét jelenti, keleten pedig ma már sokkal nagyobb a szabadság, mint nyugaton, mely most aztán komolyan tényleg hanyatlik, sőt, már le is hanyatlott, hiszen kialakult a másik pólus, az igazi béketábor. És nálunk most tényleg béke van, nemzeti egység és biztonság.”