Amit olvasni lehetett a bírálati folyamatokról, a tisztán politikai és identitásalapú megjegyzésekről, a pontozás bohózatba fullasztásáról olyan, mintha az ember a Pesti Srácok egy gyenge paródiáját olvasná a politikai korrektségbe megőrült Nyugatról.
Tudom, hogy kampányhajrá van, és nem illik ilyenkor ilyenekkel foglalkozni, de azért szerintem érdemes azt elmondani, hogy az lenne az ideális, hogyha egy irodalmi díj kiosztásánál a zsűrit leginkább az irodalmi műalkotás minősége érdekelné.
Bár van ahol már nem divat, de szerintem érdemes a szerzőtől elválasztani az alkotást, az életrajzi elemeket minimálisan figyelembe venni, és visszatérni ahhoz az alapvetően klasszikus liberális alapvetéshez, hogy a műalkotás a szerzőtől függetlenül létezik.
A nők és a faji kisebbségek pedig az előző évszázadban, a polgárjogi mozgalmakban azt követelték, hogy az ilyen zsűrin hagyják figyelmen kívül, hogy ők nők vagy faji kisebbségekhez tartoznak, és csak alkotásaik minősége alapján ítéljenek róluk. Talán ezt a követelésüket kéne beteljesíteni.
A német zsűri pedig a díjat járatta le, Nádas Pétert ezzel nem sikerült.”