Nem mintha értenék hozzá, de volt az egésznek valami eleve eldőlt kicsengése. Igazán pikánssá pedig az teszi a történetet, hogy a mérkőzés díjalapja a hírek szerint százötvenmillió dollár volt, ebből Fury százmilliót, Uszik ötvenmilliót kapott, de volt a szerződésben egy olyan záradék is, miszerint Furynak egymillió dollárt át kellett utalnia a háború sújtotta Ukrajnának.
Érdekes, nem? Ugyanilyen áthallása volt még 2022-ben az itthoni RTL-en futó X-faktornak is, ahol a tehetségkutató egyik zsűritagja a kárpátaljai születésű Herceg Erika volt, aki azzal vált ismertté, hogy megnyert egy ugyanilyen tehetségkutatót még 2013-ban. Hogy, hogy nem, pont azt, aminek a műsorvezetője akkor Volodimir Zelenszkij volt.
Szívem szerint nem keresnék összefüggéseket. De azért amellett elmenni szó nélkül, amilyen mértékű lobbi folyik itt, Európában Ukrajna mellett, tulajdonképpen a hétköznapi életünk minden szintjén, nem tudok. Merthogy ez tény, és nem is lehet ellene védekezni. Horváth József biztonságpolitikai szakértő határozta meg egyszer plüssmacieffektusként azt a jelenséget, hogy az átlagpolgárral el akarják hitetni, hogy egy lájk, egy ukrán zászló lengetése itt, Európa közepén, egy megható dal eléneklése vagy protestálás a kultúra és a sport egyes rétegeiben a hadban álló ukránok mellett bármilyen hasznot is hozna azoknak a katonáknak például, akik válogatott kínokat élnek át egy olyan háborúban, amihez Európának az égvilágon semmi köze.
Egy olyan háborúban, amit nem mi vívunk, nem mi robbantottunk ki, és nincs is felelősségünk a kimenetelét illetően, a következményeit viszont annál inkább szeretnék magukra húzni valahol Európa nyugati felében, és tőlük is nyugatabbra, a tengerentúlon.
Merthogy az origó sajnos arrafelé keresendő, így megkockáztatom,