A Cigánykirály meztelen

Nyitókép: Ayman Yaqoob / AFP

„Tyson Fury, azaz a Cigánykirály veretlen harmincöt éves brit bokszoló, az «undispoted champion» cím tulajdonosa – volt idáig –, azaz a sportág vitathatatlan bajnoka. Csak hogy a kevésbé avatott olvasók is képbe kerüljenek, ez a bizonyos cím azé, aki a négy nagy szervezet (WBC, WBA, IBF, WBO) világbajnoki címeit egyidejűleg birtokolja. Fury előtt például a szintén brit Lennox Lewis tudhatta magáénak a rangot, aki ezért a nemrég a magyar miniszterelnöknél vendégeskedő Evander Holyfield-dal csapott össze még 1999-ben. A lényeg tehát, hogy ezt a címet nem olyan könnyű megszerezni, így csak a legnagyobbaknak sikerül. 

A Cigánykirályról még annyi információt fontos tudni, hogy 206 cm magas, míg ellenfele, Uszik majd 15 centivel elmarad alatta, nem utolsósorban pedig alulról nyaldossa a nehéz súlyt, tehát a meccs előtt sejteni lehetett, hogy a mérkőzésen is alulmarad. 

És aztán jött a meglepetés. Merthogy 

Nem mintha értenék hozzá, de volt az egésznek valami eleve eldőlt kicsengése. Igazán pikánssá pedig az teszi a történetet, hogy a mérkőzés díjalapja a hírek szerint százötvenmillió dollár volt, ebből Fury százmilliót, Uszik ötvenmilliót kapott, de volt a szerződésben egy olyan záradék is, miszerint Furynak egymillió dollárt át kellett utalnia a háború sújtotta Ukrajnának.

Érdekes, nem? Ugyanilyen áthallása volt még 2022-ben az itthoni RTL-en futó X-faktornak is, ahol a tehetségkutató egyik zsűritagja a kárpátaljai születésű Herceg Erika volt, aki azzal vált ismertté, hogy megnyert egy ugyanilyen tehetségkutatót még 2013-ban. Hogy, hogy nem, pont azt, aminek a műsorvezetője akkor Volodimir Zelenszkij volt. 

Szívem szerint nem keresnék összefüggéseket. De azért amellett elmenni szó nélkül, amilyen mértékű lobbi folyik itt, Európában Ukrajna mellett, tulajdonképpen a hétköznapi életünk minden szintjén, nem tudok. Merthogy ez tény, és nem is lehet ellene védekezni. Horváth József biztonságpolitikai szakértő határozta meg egyszer plüssmacieffektusként azt a jelenséget, hogy az átlagpolgárral el akarják hitetni, hogy egy lájk, egy ukrán zászló lengetése itt, Európa közepén, egy megható dal eléneklése vagy protestálás a kultúra és a sport egyes rétegeiben a hadban álló ukránok mellett bármilyen hasznot is hozna azoknak a katonáknak például, akik válogatott kínokat élnek át egy olyan háborúban, amihez Európának az égvilágon semmi köze. 

Egy olyan háborúban, amit nem mi vívunk, nem mi robbantottunk ki, és nincs is felelősségünk a kimenetelét illetően, a következményeit viszont annál inkább szeretnék magukra húzni valahol Európa nyugati felében, és tőlük is nyugatabbra, a tengerentúlon.

Merthogy az origó sajnos arrafelé keresendő, így megkockáztatom, 

És vívják ezt a háborút a közösségi médiában, a hírekben, az újságok hasábjain, a Twitteren, a filmvásznon, a művész és sport világában, ilyenformán pedig a ringben is. Csak félve teszem fel a kérdést: ez normális dolog? Sőt, nem tud nem eszembe jutni, hogy vajon hol volt az Egyesült Államok és Nyugat-Európa protest szándéka akkor, amikor 1956-ban halomra ölték a magyarokat az orosz katonák? Jól jött volna a segítség.”