Élő közvetítés Így akarta eltussolni az akkori hatalom a tragédiát.
Nyitókép: Fortepan/ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum
Kereken hetven éve, azaz 1954. május 30-án vasárnap 10.15-kor indult el a Pajtás gőzhajó menetrend szerint Siófokról Balatonfüred érintésével Tihanyba. A Siófok és Balatonfüred közötti úton semmi különös nem történt. A füredi kikötés után a hajó 11.30-kor indult el Tihanyba fedélzetén 176 utassal és 6 főnyi személyzettel.
Az utasok közül sokan a gyereknapot ünnepelték a hajókázással.
Amikor a Pajtás éles jobbkanyarral Tihany felé fordult, a móló másik oldalán éppen az évadnyitó vitorlásversenyt indították. Az utasok nagy része a hajó bal oldalára tódult, hogy szemügyre vegye a vitorlásrajtot, mire a jármű erősen megdőlt. A rémült emberek ezért a másik oldalra rohantak, ettől az amúgy is ingatag hajó jobbra billent.
A kapitány, Heisz Pál, a dőlést a kormány elfordításával akarta kiegyensúlyozni, de nem járt sikerrel, s mikor a tömeg megint a hajó bal oldalára futott, a Pajtás ismét balra dőlt és süllyedni kezdett.
A hullámsírban 22 utas és a fűtő lelte halálát (a legfiatalabb áldozat hétéves, a legidősebb 68 éves volt),
a még nagyobb katasztrófát a fűtő, Vámos Gyula akadályozta meg, mert még ki tudta engedni a gőzt a kazánból, így a hajó nem robbant fel. A fenéken megülő Pajtás félig kiállt a vízből, így az utasok zöme felkapaszkodhatott az oldalára vagy a tetejére. A mentést a vitorlásverseny résztvevői gyorsan megkezdték, és a parton állók közül is sokan segítettek.
Minden valószínűség szerint a legtöbb embert, szám szerint 20-at, egy, a vitorlásversenyen részt vevő, Szabady Tibor mentett ki, aki beúszott a felborult és süllyedő hajó utasterébe és egyesével húzta ki az úszni nem tudó embereket a vízzel elárasztott kajütön keresztül. Szabady korábban felderítő és vadászpilóta volt a második világháborúban, öttusázó múltja révén igen jó úszónak számított.
Az áldozatok emlékműve ma a balatonfüredi Tagore sétányon áll.
Raffay Béla alkotását 1999-ben leplezték le.
A Múlt-kor történelmi magazin egyik cikkében így meséli el a hajó történetét: a csavargőzös 1918-ban épült a Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyárban. Sokáig a Duna két partja között szállította az utasokat, a II. világháborúban, a Markó utca magasságában azonban aknára futott, és elsüllyedt.
Egy évvel később kiemelték és újra forgalomba állították, majd 1950-ben a Balatoni Hajózási Vállalat tulajdonába adták. Erre azért volt szükség,
mert a II. világháború végén a visszavonuló németek a balatoni hajókat felrobbantották, s az ötvenes évek elején a tóhoz üdülni érkező tömegeket nem volt mivel szállítani.
A Sió-csatornán felúsztatott gőzöst két társával együtt a BHV siófoki műhelyében alakították át, ekkor kapta a Pajtás nevet. A tetőt hat méterrel meghosszabbították, a mentőcsónakokat a fedélzet fölött helyezték el, befogadóképességét 150-ről 200 fősre növelték.
Az átalakítás során még a legalapvetőbb műszaki követelményeket sem vették figyelembe: a Pajtásra a Jókai csavargőzös nagyobb méretű hajócsavarját szerelték, így indulás után a hajó fara felemelkedett, orra lesüllyedt, állékonysága csökkent. A hullámállóság miatt megnövelték az oldalmagasságot, de ezáltal a súlypontmagasság is nőtt, műszaki és stabilitási próbát sem végeztek.
A látványosan billegő és dülöngélő hajó kapitánya jelentette a problémát, de ezzel az illetékesek a szabotázsvádak időszakában nem foglalkoztak.
A tragédia után helyszínre érkező államvédelmisek azonban nem a mentéssel foglalkoztak.
„A mólót lezárták, még a rendőröket sem engedték oda, a közlekedési miniszter is csak nehezen jutott be. A turisták fényképezőgépeiből kihúzkodták a filmet,
a szemtanúkat megfenyegették, hogy nem beszélhetnek senkinek arról, amit láttak, még a helyi telefonközpontot is ellenőrzésük alá vonták”
– írja a Múlt-kor.
A politikai vezetés csak arra ügyelt, hogy a világ ne szerezzen tudomást a szerencsétlenségről. A balesetről csak egyetlen szűkszavú közlemény jelent meg a Szabad Nép című pártlapban, azonban ez is csupán csak 12 halottról számolt be. Ezt követően Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el.
A végzetes baleset után azonnal letartóztatták Heisz Pált, a Pajtás kapitányát, nyolc hónapig volt előzetes letartóztatásban.
A vízből kihalászott hajónapló tanúsította, hogy nem volt túlterhelve a jármű, így elkerülte a halálbüntetést.
Állást sokáig nem kapott, végül a siófoki kikötőben lett felügyelő, a balesetről soha senkinek nem beszélt.
A korabeli rendszer viszonyulásának oka a katasztrófához abban a dilettáns szemléletben keresendő, hogy a szocializmus világa teljesen hibátlan, következésképp egy szocialista rendszerben nincsenek még csak balesetek sem.
A Pajtást a tragédia után kiemelték a vízből, 1957-ben kétcsavaros motorhajóvá építették át, és nevét Siófokra változtatták. 1959-ben lehajózták a Dunára, ott Dömsöd néven szolgált tovább, a forgalomból 1987-ben vonták ki.
* Cikkünk megírásához a Múlt-kor, a Wikipédia és a Hajók anno oldal információit használtunk.
Ezt is ajánljuk a témában
Május 18-án éjjel történt a tragédia a Dunán, amikor Verőcénél összeütközött egy motorcsónak és egy szállodahajó. A motorcsónak utasai közül az egyetlen túlélő nyilatkozott most.
Egy 59 éves nő holttestét egy gyerek találta meg a tengerben még szerdán, csütörtökön pedig egy középkorú magyar férfi is a vízben lett rosszul.
A hagyományos baloldal megszűnt létezni Magyarországon.
A tűz elnyelte a belső tér és a tető fa szerkezeti elemeit.
Az azonosításban az áldozat testén lévő tetoválások segítettek.
A szülők és a hatóságok is rövid időn belül a helyszínre siettek, azonban a kisfiú életét már nem lehetett megmenteni.
Május eleje óta ez már a tizedik tragédia – a hatóságok szerint a tragédiák összefüggésbe hozhatóak a megnövekedett Ukrajnából érkező illegális migrációval.
A támadásért a terrorszervezet vállalta a felelősséget, közölve, hogy a közeli katonai támaszpont volt az eredeti célpont.
Így visszhangozta a magyar közönség labdarúgó-válogatottunk tagjainak neveit.
