Sor(os)tűz a magyarokra Brüsszelben

Nyitókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

„A magyar nemzeti érdekek képviseletét ellátni talán sosem volt olyan nehéz, mint az elmúlt években – így visszatekintve pedig már annak is örülhetünk, hogy eddig nem zárták el ennek lehetőségét. Bár, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen szinte folyamatosan próbálták elhallgattatni a magyar képviselőket. Orbán Viktort pedig kezdettől fogva gyűlölték.

Emlékszem, 2013-ban, amikor az Európai Parlamentbe tudósítóként érkeztem, megdöbbentem, milyen szintű uszítás van ellenünk. Nem értettem, miért beszélnek vámpírként a magyar elnökségről, ami kiszívja az unió vérét, hogy miért néznek rám furcsán, ha közlöm, büszke vagyok nemzeti indentitásomra, örülök, hogy végre olyan kormány került hatalomra, ami a jobboldali, keresztény, konzervatív, polgári oldal értékrendjének megfelelően hozza meg döntéseit. Valamiért nagyon hamar elvették tőlem a szót, hogy aztán kapcsolják Budapestről – talán az Amnesty International vagy a Helsinki Bizottság – képviselőjét, aki elmondta: itt bizony diktatúra van, nincs szabad sajtó és azonnali beavatkozásra van szükség. Én pedig csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy ezek most tényleg ennyire más valóságban élnek, esetleg egy megkésett áprilisi tréfáról van szó…? A valóság azonban egészen kijózanító volt: hiába kértem szót újra, nem kaptam lehetőséget felszólalni a szemináriumon többet.

Amikor most arról érkeztek híradások, hogy a brüsszeli polgármester rendőrökkel akadályozta meg Orbán Viktor előadását, akkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen sosem akartak mást, mint elhallgattatni. Amióta a Fidesz–KDNP pártszövetség kétharmados győzelmet arat a választásokon, a balliberális ellenzék esélytelen a külföldi érdekek szolgálatát eredményesen megvalósítani. Érthető, hogy dühösek. De nem ártana felfogniuk végre: bennünket nem fognak tudni megtörni.

Tény: azt a Magyarországot támadják 2010 óta Brüsszelben, amely ezer éve tagja a keresztény európai népek családjának. Azt a Magyarországot, amely munkájával, és ha kellett, vérével járult hozzá Európa történelméhez. Azt a Magyarországot akarják elítélni koholt vádak alapján, amely fellázadt és fegyvert fogott a világ legnagyobb hadserege, a szovjet ellen, és súlyos véráldozatot hozott a szabadságért és a demokráciáért. És amikor kellett, megnyitotta határait a keletnémet sorstársai előtt. Magyarország megharcolt a szabadságáért és a demokráciájáért. És azok vádolják Magyarországot, akik örökül kapták a demokráciát, akiknek nem kellett személyes kockázatot vállalniuk a szabadságért, és ők akarják elítélni az antikommunista, demokratikus ellenállás magyar szabadságharcosait. Brüsszel, a szabadságjogok fellegvára valamiért nem képes elhordozni, ha egy nemzet valóban független és valóban szuverén akar maradni.”