Így született és itt tart most a Kárpátaljai Sárkányellátó – Interjú Trautmann Balázzsal

Nyitókép: Kárpátaljai Sárkányellátók

Sándor Fegyirt, avagy Sándor Ferencet – aki amellett, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetem tanára, történészprofesszor, a tudományok doktora, az egyetem Szociológia és Szociális Munka Tanszékének vezetője, nem utolsó sorban kárpátaljai egyetemi oktató – a magyar internetezők onnan ismerhetik, hogy a 2022-ben kitört Orosz-Ukrán háború elején egy ikonikussá vált fotó készült arról, ahogy a lövészárokból tart online órát a hallgatóinak. Az önkéntes ezt követően, 2022. október 23-án, egy mindössze 5 másodperces videót posztolt ki Facebookra, amely mindent megváltoztatott. 

Kezdjük az elejétől! Hogy jutott eszedbe az Ukrajnában harcoló magyar katonáknak gyűjtést szervezni, avagy hogy jött a Kárpátaljai Sárkányellátó gondolata?

„Az alapgondolat Kerekes-Nagy Gáspártól és Oláh Mihálytól, a két szervezőtársamtól érkezett – de ehhez kellett egy rövid videó a frontról. 2022. október 23-án a frissen felszabadított Ambarne faluban (ahova amúgy elsőként a zászlóalj magyar nemzetiségű katonái hatoltak be) készítettek egy „lyukas” magyar zászlós 1956-köszöntést, magyarul. Ez elég nagyot futott a hazai hivatalos és közösségi médiában is. Természetesen én is láttam és hamar össze tudtam kapcsolni a Sándor „Fegya” Fegyir professzor 2022 tavaszi, a lövészárokból tartott óráiról híressé vált katonával, hiszen ő volt az egyik önkéntes területvédelmi katona, aki a videón a zászlót tartja.

A rövidfilm alapján egy zárt Facebook-csoportban indult el az a teljesen polgári, senkitől nem irányított, közös gondolkodás, amiből a Kárpátaljai Sárkányellátó nőtt ki. Mihály ráírt Fegyára, megkérdezve: tudunk-e valamit segíteni innen Magyarországról. „Töltőt”, jött a lövészárokból a mára már megszokott tömör, csak a tényekre szorítkozó válasz. 

Én már „csak” az adománygyűjtés szervezését és a lebonyolítást indítottam el: nyitottam a saját nevemre egy számlát és ezeket az adatokat közzétéve kértük az adományokat Fegyir Sándorék és bajtársai célzott támogatására. 28 óra – és a számlámon is volt az első 1 millió forint. Ez elég volt három akku megvásárlásra, majd egy megbízható közvetítő segítségével az ungvári „Jó Cselekedetek Kárpátalja” jótékonysági alapítványhoz kerültek a kezdetleges matricáinkkal megjelölt EcoFlow-k. Innen hamar a frontra értek, amiről fényképeket is kaptunk. De az adományok nem álltak le, folyamatosan érkeztek az SMS-ek a befizetésekről.

És egy érdekesség: nemrég beszélgettünk vele erről a híres „56-os videóról” és kiderült, hogy nagyjából harminc online megkeresést kapott arról, hogy segítenének. Mi voltunk és vagyunk az egyetlenek, akik beálltak ebbe a történetbe és rendületlenül beszerzünk, csomagolunk, küldünk. Egy valódi polgári, civil, önkéntes csapat épült fel és nőtt meglepően nagyra, hatékonyra – de természetesen közel sem tökéletesre.”

Kik a Kárpátaljai Sárkányok?

„Őket egészen pontosan az Ukrán Hadsereg 101. önálló területvédelmi dandár 68. „Kárpátaljai Sárkányok” önálló területvédelmi zászlóaljának hívják, amúgy katonásan. Az ukrán „Zakarpatszki Sarkani” elnevezés érdekessége a sárkány: ez ukránul ugyanis „drakon” lenne. Az alakulat ugyanakkor büszke a kárpátaljai gyökereire, a több nemzetiségére, így került a magyar sárkány szó Kárpátalja ukrán elnevezése után.
Az alakulat ugyan területvédelmi céllal alakult és önkéntes katonákból áll, de a déli és a keleti fronton ugyanúgy harcoltak és harcolnak, mint a hivatásos hadsereg egységei.”

Honnan ismered vagy ismerted meg Fegyirt, aki a magyar és külföldi katonákat magába tömörítő Kárpátaljai Sárkányok tagja. Ha jól tudom, 2023 nyarán találkoztatok először, pedig a Sárkányellátó már 2022 vége óta üzemel.

„Fegyával személyesen valóban csak 2023. június kilencedikén, a születésnapján találkoztunk Ungváron. De 2022 novembere után – a fronthelyzettől és a szolgálati helyétől, elfoglaltságától függően – folyamatos, ám nem zökkenőmentes volt vele a kommunikációnk írásban. Részemről félig-meddig tudatos volt az, hogy nem utaztam át Ukrajnába. 13 évig voltam katonai újságíró, háromszor volt alkalmam Afganisztánban dolgozni a magyar és a szövetséges katonákkal, úgyhogy ismertem egyfajta háborút, ehhez nem kellett kimennem az ukrán frontra. Én úgy gondolom, mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért: 

én a logisztikához, a szervezéshez, a beszerzésekhez értek – mint kiderült 2022 novembere óta. Ezzel, ahogy Fegyáék, úgy a Sárkányellátó is jobban jár.”

Ha már 2023 nyara szóba került. Ha jól emlékszem, 2023 elején még 50 milliós értékben sikerült adományokat gyűjteni, ez 2023 júniusára már 80 fölé emelkedett. Most hogy álltok? Mennyi adomány jött össze összesen az alakulásotok óta, illetve honnan valósiak az adományozók?

„A legutóbbi állás szerint nagyjából 222 millió forint – ennyi pénzbeli adomány érkezett a magánszemélyektől, azaz a Sárkányetetőktől 2022. november hatodika, reggel 10 óra, a számla megnyitása óta. Ezt könnyű követni: a Kárpátaljai Sárkányellátó nyílt Facebook-oldalán naponta teszem közzé a forintra pontos elszámolást. Ugyanilyen nyilvános minden költésünk is: 

A Sárkányellátó csak úgy működhet – és szerencsére működik is –, ha megbíznak bennünk. Ezt a teljes nyíltság mellett segíti például az is, hogy bár a jogszabályok szerint nem lenne szükséges, de egy támogatónk a kettős könyvvitel szabályai szerint minden bevételünket és kiadásunkat lekönyveli és havonta záró elszámolást készít – amit természetesen szintén nyilvánosságra hozunk. Ukrajnából pedig minden csomagról rengeteg fénykép készül, ahogyan odaér az egyes alakulatokhoz, katonákhoz a kiküldött felszerelés.

Úgy gondolom, hogy ez a fajta transzparencia nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ez a bizalom megmaradjon a Sárkányellátó szervezői és az adományozók, a segítők, a támogatók között. Még akkor is, ha bevallom, egy átdolgozott-átszervezett munkanap után hajnali egykor nem mindig van kedvem a bankom webes alkalmazásába belépni, ott képernyőképeket menteni, a szükséges összegeket kinyerni, a táblázatokat összesíteni és a Napi Jelentésként ismert, minden nap aktuális pénzügyi jelentést elkészíteni. De azért vegyük észre: 

Lőszert és fegyvert egyáltalán nem küldtök, helyette minden mást, amire a csapatnak szüksége van, méghozzá pontosan az általuk leadott lista alapján. Hogyan és mikor fektettétek le az erre vonatkozó szabályokat?

„A legelső nap. Mi, szervezők, Budapestről, a kényelmes és védett szobáinkból nem tudhatjuk, hogy a fronton mire van szükség. Generátorból például kifejezetten egy nagyon halk és inverteres, tehát stabil feszültség leadására képes, drágább modellt vásárolunk. A katonák ugyanis hamar észrevették, az olcsóbb modellek könnyen tönkretehetik a már említett, nagy kapacitású akkumulátorokat a feszültség-ingadozással. Vagy éppenséggel én nem tudhatom, hogy melyik márkájú és típusú téligumi a legjobb egy frontvonalra kerülő terepjáróra – ehhez is a támogatóink tudását kellett segítségül hívni.

A tőlünk segítséget kérők így, lassan másfél év után biztosak lehetnek abban, hogy azt kapják, amit kérnek. Mi pedig abban lehetünk egészen bizonyosak, hogy csak azt kérnek, amire tényleg szükségük van. A bizalom itt is alapvető fontosságú és szerencsére máig töretlen. De higgye el az olvasó: ebben rengeteg munka, rengeteg éjszaka van benne, mindhármunk részéről.”

Azóta már nemcsak a Sárkányok, de más egységek is használják a küldött eszközöket, így lényegében a harcoló alakulatok között közkézre került az ellátmány?

„Szintén alapelvünk, a legelső csomagunk óta (immáron a tizenharmadikat állítjuk össze, az OldalSárkány célzott támogatások 12 szállítmánya és a PapírSárkány harmadik könyvcsomagja mellett) az, hogy nem mi mondjuk meg, ki, hol és mikor kapja meg és használja az általunk küldött adományokat. 

Mint már említettem, Fegyáék pontosan tudják, hogy kinek mire van szüksége, és az általunk megvásárolt eszközök hol lesznek a legjobban hasznosíthatóak. Mi is megbízunk benne, bennük, hiszen az eszközök, felszerelések, ruházatok, anyagok elosztását nagyon szigorúan szakmai szempontok alapján, számunkra is elküldött képekkel és alakulat megnevezésekkel dokumentálva hajtják végre. Így – ha jól emlékezem – már több mint 60 ukrán egységnél ismerik a Kárpátaljai Sárkányellátó nevét, s tudják, hogy magyar polgárok adományából érkezett hozzájuk a gyakran szó szerint életmentő segítség.”

Mennyire sajátja ez a harc annak, aki részt vesz benne? Egyáltalán te hogy látod, miért érdemes bármilyen formában részt venni ebben a háborúban?

„Bevallom, számomra a válasz egyértelmű: Ukrajna fegyveres erői, így az általunk is támogatott katonák a hazájukat védik. 2022 novembere óta sok és sokféle nemzetiségű ukrán katonával kerültünk kapcsolatba, akár személyesen, akár online csatornákon. A honvédő háború, a front tapasztalatai mindenkin nyomot hagynak – testi és lelki értelemben. A mi feladatunk az ő támogatásuk, a stratégiai döntéshozatalt szívesen átengedjük az arra felkenteknek. De ne felejtsük el: Oroszország számos nemzetközi jogszabályt és szerződést, többek között az 1991-es, a Szovjetunió megszűnéséről szóló Belovezsszkaja Puscsa-i megállapodást és a 1994-es Budapesti Memorandumot is nyíltan felrúgva, Ukrajna Moszkva által is többszörösen elismert határait átlépve támadta meg az országot – így teljesen érthető, ha a katonák fegyvert fogtak otthonaik, családjaik, barátaik védelmére.”

Ezek szerint nem értesz egyet a Fidesz által hangsúlyozott békés megoldással? Vagy egyetértesz, csak amíg nincs béke, ti sem alszotok nyugodtan.

„Magánvéleményem természetesen lehet, de a Kárpátaljai Sárkányellátó tevékenysége, működése, minden megnyilatkozása politikamentes – legyen szó akár magyar, akár ukrán bel- vagy külpolitikáról.”

Kicsit személyesebb kérdés, hiszen régóta foglalkozol katonai kérdésekkel, emellett számos, a hadsereggel és hadászattal foglalkozó lapnak voltál az újságírója, amikor pedig kitört a háború, még egészen más eredményeket latolgattunk. Most hogy látod a helyzetet, mit vársz az elkövetkezendő hónapoktól vagy éppen évektől?

„Mit várok? Sok munkát, még többet, hiszen már az illetékes bíróságon vannak a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány bejegyzéséhez szükséges dokumentumok. Mert a csapat az eddigi organikus fejlődésre és a másfél év alatt felmutatott, teljesen átlátható munkájára építkezve eljutott oda, hogy még nagyobb projekteket tudjon megoldani – például a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületével együttműködve jelentős mennyiségű adománykötettel bővíteni a kárpátaljai magyar könyvtárak állományát, vagy éppen a kaszonyi óvodának segítsünk kül- és beltéri játékokat szerezni. Ahogy nő a hírünk, úgy nő a kérések száma – és úgy nő a felelősségünk is.

A fronthelyzetet innen Budapestről én nem ítélhetem meg pontosan. Szigorúan magánvéleményként csak azt tudom mondani: a hadihelyzetet alapvetően befolyásolja a nyugati katonai támogatás, a fegyverek, lőszerek, a háborúhoz szükséges milliónyi anyag szállítása. De ez már hangsúlyozottan nem a Sárkányellátó területe.”

A Kárpátaljai Sárkányellátón belül betöltött pozíciód mennyiben ütközött az újságírói karriereddel? Le kellett mondanod bármiről (tényleg bármiről, nemcsak szakmailag) a kezdeményezés miatt?

„Nem panaszkodom, mert én, mert mi, szervezők vállaltuk. Az újságírói munkakörömé a nappalom: a munkahelyi vezetőm okkal-joggal várja el, hogy 100 százalékot teljesítsek a saját pozíciómban, a munkaidő alatt. Így maradnak az éjszakák, a hétvégék, a BKV-n utazások (okostelefonnal is lehet sok millió forintot elutalni egy jelentősebb drónszállítmányért a Blaha és a Jászai között). De azt tudomásul kell vennem, hogy nincs kikapcsolás. Soha. A szabadságom alatt is intézni kell dolgokat, hiszen csak nekem van elérésem a bankszámlákhoz.

Bárhol vagyok, bármikor befuthat egy kérés, amire azonnal válaszolni kell: elindítani egy azonosítási folyamatot a kérelmezőről (hiszen csak legalább két, külön csatornán „lekáderezett” emberekkel dolgozunk, főleg az első kérésnél), végighívni a már jól bejáratott beszállítóinkat, hogy kinél mi van a készleten. És eközben folyamatos az önmarcangolás. Hogy tudnánk többet is tenni. Hogy nincs elég időnk mindent jól menedzselni – hiszen mindhárman munka mellett, magánélet helyett szervezünk, levelezünk, chatelünk, szállítunk, vámpapírozunk. És igen, 

És utána, reggel hatkor ugyanúgy csörgött az ébresztőórám…”

Így a végére pusztán aktuálpolitikai és belpolitikai kérdés: mit gondolsz Magyar Péterről? Tényleg lehet “messiás”, ha már egyszer a közvélemény lényegében eképpen kapta fel?

„Magánemberként, polgárként természetesen figyelemmel kísérem a hazai belpolitika időnként meglehetősen fordulatos eseményeit. De a mi munkánk, a mi feladatunk politikamentes – így igyekszem is tartani a megfelelő távolságot minden politikustól és párttól, szervezettől. Ne felejtsük el: a mellettünk álló, minket adományokkal, kapcsolatokkal, szaktanácsokkal segítő, több ezer polgár is sokféle politikai nézettel rendelkezik – de ettől teljesen függetlenül segít az ukrajnai magyar és más nemzetiségű katonának. 

A támogatóink arra adtak a pénzüket, idejüket, segítségüket, hogy megvegyük azt, amit Fegyáék kérnek. Nem ismerjük a támogatóink és az adományokkal támogatott katonák, civilek politikai preferenciáit. Nem szavaztak ránk, nincs felhatalmazásunk, legitimációnk politizálni. Az már párt lenne – mi viszont nagyon szigorúan egycélú szervezet vagyunk.”

Köszönöm az interjút!