Ezek ugyanazok

Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

„Ezek ugyanazok. Legalábbis közéleti szempontból életem legizgalmasabb éve az 1988-as volt. Noha a lakitelki találkozó már 1987 szeptemberében lezajlott, év elején a készülődő vihar még csupán távoli mormogásnak tűnt. A március 15-i tüntetést viszont a rendőrség, évtizedek óta először, nem kergette szét, június 27-én százezren tüntettünk a romániai falurombolás ellen, az év végén pedig már politikai pártok működtek. Grósz Károly pártfőtitkár november 29-én hiába riogatott fehérterrorral, 

A változások közé tartozott, hogy híre jött: a lengyel Szolidaritás mintáját követve május 18-án az ELTE Múzeum körúti nagyelőadójában, az úgynevezett Gólyavárban alakuló ülését tartja az egyik első független szervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. A jelzett időpontban az egyetem kapujában mindenkit megállítottak: kiderült, hogy a rektor az utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt, az egyetem területén semmiféle gyűlést nem engedélyezett. Ó, boldog békeidők, ó puha diktatúra! A szervezők egy könnyed oldalmozdulattal kijátszották az addigra teljesen elerőtlenedett hatalom tiltó próbálkozását. Tartalék helyszínnek eleve lefoglalták a közeli Metró klubot, szépen átgyalogoltunk a Dohány utcába, és 1028-an megalakítottuk a TDDSZ-t. 

A mai kommunisták – mert ezek ugyanazok – képesek megakadályozni, hogy a nép által megválasztott, teljes legitimációval rendelkező konzervatív politikusok ma Brüsszelben rendezvényhelyszínt találjanak a konferenciájuk számára. Hír szerint már a második intézmény is visszalépett attól, hogy helyet adjon a Nemzeti Konzervatív Konferenciának (NATCON). Véleményszabadság? Közös európai értékek? Szégyen. A legfőbb ideje visszafoglalni Brüsszelt a kommunistáktól.”