Egy többtényezős válságjelenség hulláma dobta a felszínre Magyar Pétert

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

„Ahogy egy ellenzéki barátom mondta egy beszélgetésben: neki nem szimpatikus Varga Judit volt férje, de annyira reménytelennek látja ezt a DK-s, MSZP-s, momentumos (satöbbi) kínlódást, hogy akkor jöjjön inkább valaki, aki elsöpri ezt az egészet, hátha lesz belőle valami. 

Másrészt a kormányoldal, a Fidesz–KDNP kettős válságon megy keresztül: egyfelől jelentősen romlott mindannyiunk anyagi helyzete, nehezedett a megélhetésünk az elmúlt két évben. Az EU tagországai között a magyaroknak kellett a legnagyobb árat fizetniük a rekordméretű inflációval, életszínvonal-eséssel, pénzromlással, a költségvetési hiány elszállásával azért a gazdasági krízisért, amit a nemzetközi tényezők mellett – háború, Covid, energiaválság – döntően a kormány hibás gazdaságpolitikája generált. 

Másfelől a kegyelmi botrány morálisan megrendítette a jobboldali szavazókat: nem pártoltak ugyan át az ellenzékhez, de komoly kételyek merültek fel sokukban. Ez a kettős hullám emelte fel most a volt férjet, és tőle várják sokan, hogy söpörje el a reménytelen baloldalt. Valóban úgy igaz, ahogy a barátom mondta, hogy bármi jobb annál az ellenzéki oldalon, ami most működik? Én ebben nem hiszek. Politikai programot nem látunk, csak közhelyeket, alátámasztás nélküli ígéreteket hallunk. Magyar az érdeklődést nem különleges közéleti meglátásai, nem szilárd morális és politikai meggyőződése miatt vívta ki, hanem azért, mert súlyosan aggályos módszerekkel szembefordult egykori barátaival és házastársával, akikkel másfél évtizeden át jóban volt, akikhez tartozott, akik a megélhetését biztosították neki. Nem hiszem, hogy ez lenne az ellenzék, a magyar baloldal megújulásának a kívánatos útja.

De lehet-e egyáltalán valami újat, előrevivőt képviselni ebben az állóháborúvá merevedett hazai politikai rendszerben? Igen, lehet, csak a bulvárjellege miatt a sajtó eddig főként Magyarral foglalkozott az elmúlt időszakban. Kevéssé törődött azzal, hogy színre lépett Vitézy Dávid, aki jelenleg a hazai politikai élet legüdítőbb jelensége. Felkészült, komoly politikai mondanivalóval bír, letett már valamit a múltban az asztalra, és a közösségi médiát is jól használja. Jelölésével az LMP, a baloldalról évek óta először, végre politikai innovációt mutat fel, és bátran vállalták azt, amit mi is igyekeztünk annak idején a Liberális Párttal megvalósítani: önálló politikai profilt megteremteni. Nem együtt bégetni mindenáron a nyájjal, akármennyire is ezt várják a sajtó képviselői és a nagyobb pártok vezetői (meg az évtizedek óta erre kondicionált »budapesti értelmiség«). Vitézy jelölése mutatja, hogy lehet új színt hozni az ellenzéki politizálásba tisztességes módon is, ha megvan hozzá a tudás és tehetség.

Húsvét mindig a múlttal való számvetést, majd a megújulást, az újjászületést is jelenti. Láthatóan szüksége van erre Magyarországnak – kormánynak és ellenzéknek egyaránt. Legyen bennünk elegendő bölcsesség megérteni ezeket a tüneteket és jeleket. És legyünk elég bátrak változtatni a megszokotton hazánk érdekében.”