Beszélgetett ön már delfinekkel, akik emberek, Kozsó ihletésére? Esetleg mit gondol: érdemes kifogatni Harcsa Veronikát Halász Judittal? – így mulat egy magyar úr 2024-ben!
Szóval: „Botfülű, irigy boomerek távolmaradása az Azahriah koncertekről”.
Ez egy esemény, amelyen éppen részt veszek, május elsején, 11 órától. Vagyis nem veszek részt egyik Azahriah koncerten sem, ezáltal veszek részt a távolmaradásban. Ráadásul velem együtt vagy ezer ember vesz nemrészt. Vagy valami hasonló – Besenyő Pista bácsi legyen a talpán, aki ezt megokfejti.
Akárhogy is: elburjánzottak a Facebookon a kamuesemények (pontosabban: most élik másodvirágzásukat). Legalábbis az én buborékomban és a buborékom buborékjaiban folyamatosan jönnek szembe a kiválóbbnál kiválóbb „események”.
Szerkesztőségi gyorskérdés után a jelenlegi kedvencek:
továbbá szembejöttek még ilyenek is:
A szortiment elég vegyes, az „események” zömmel szóvicceken alapuló humorizálásnak adnak teret, kakukktojás talán a napfogyatkozás, amely ugyan létező jelenséghez kapcsolódik (ellenőriztem, tényleg lesz ekkor Budapestről látható napfogyatkozás), csak hát az optimistábbak szerint Facebook nem lesz addigra, a realistábbak szerint a részvételüket vagy érdeklődésüket jelző „résztvevők” tizedelődnek meg szűk öt évtized alatt, a pesszimisták szerint meg a Földnek is annyi addigra (a nem olyan távoli múltból, a századik évforduló kapcsán emlékszem még egy Trian-Off eseményre, ahol sírva vigadva „várták” a „résztvevők”, hogy lejárjon a trianoni békediktátum. Sajnos ez nem következett be). Az utolsó pedig egy utalás Kozsó kijelentésére, miszerint „a delfinek nagyon jó emberek”. Mondjuk az irigy boomeres kamuesemény inkább egy protest ellen-esemény a harmadik stadiontöltés és a csapból is folyó Azahriah miatti csömör miatt, de nem lóg ki nagyon a sorból.
Hasonló kamuesemény-hullám egyébként már végigsöpört az interneten, legalábbis erről tanúskodnak az olyan hét-nyolcéves cikkek, mint a Daily Dot gyűjtése a 34 legkirályabb Facebook-kamukoncertről, vagy az Esquire szintén bő nyolcéves cikke a legjobb fake Facebook-eseményekről, és a Huffington Post szilveszteri ajánlója, hasonló szellemben.
Ami szintén biztos, hogy a kincses Erdélyt is elkapta az eseményláz, a Liget.ro cikkezett róla, ott olyan gyöngyszemekkel, mint „Felsőboldogfalva elszomorítása”, „a Medve-tó téli álomra küldése”.
A magyar Reddit-közösség is értetlenül állt a helyzet előtt, már ha létezik ilyen, hogy magyar Reddit-közösség – ők meg arra csodálkoztak rá, hogy léteznek még ilyen „események”, illetve létezik még a Facebook. Hiába, a Facebook közönsége is öregszik. Akárhogy is, akadt, aki szerint adathalászat céljából szaporodtak el a kamuesemények, más szerint egyszerűen arról van szó, hogy
régen ezeket az „eseményeket” nagyon kései dátumra állították, hogy minél tovább fennmaradjanak, és most kezdenek lejárni.
Ha félretesszük a Reddit-keretlegények fanyalgását, ami röviden betudható annak, hogy a fiatal és nagyon aktív internethasználóknak minden csak addig menő, amíg a mainstreamig és a többségig el nem ér, maga a médiajelenség megér egy kis elemzést.
Egyből két szakértő is segítségünkre sietett ebben: Székely Levente, az Ifjúságkutató Intézetének vezetője és Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.
Mindketten a mémesedést és a paródiát emelték ki fő vonulatként.
Székely messzebbről indít; mint fogalmaz, a humor forrása sokat változott az elmúlt évtizedekben; a korábbi viccmesélés dominanciáját átvette az online terjedő humor;ezen belül a direkt üzenetekben küldött tartalmak is visszaszorulóban vannak, az új trend az, hogy a közösségimédia-felületeken gyakran csak tag-elik az illetőt egy poszt alatt, akinek a figyelmét fel kívánják hívni a humoros tartalomra. A kamuesemények is beilleszkednek ebbe a sorba, éppen csak a tag-elés helyett meghívás a bevonás gesztusa.
„Céljuk pusztán a szórakoztatás, és az is ehhez hozzátartozik, hogy úgymond én értem a viccet, és ezért csatlakozom az adott eseményhez”.
Abban egyetértettek, hogy az ilyen „eseményeknek” van egy paródiajellege is, hiszen az eredeti, valódi eseményeket parodizálja, „görbe tükröt tart eléjük” – fogalmaz Bokor.
Mondhatni, mémesedés történik: megvan a közös keret (az esemény-formátum), erre a kaptafára készülnek a tartalmak – mondja a szakértő – akár nyelvi humor, akár szituációs humor. Aztán van, ahol átfordul szerepjátékba az esemény a hozzá kapcsolódó beszélgetési lehetőség révén, és a „résztvevők” tényleg eljátsszák, hogy készülnek az eseményre. S az is látszik, hogy ezek, tehát a terjedés is segíti az algoritmust, hiszen sokan érdeklődtek az adott esemény iránt, akkor sok más felhasználónak is megjelenik az idővonalán.
Nyilván a humor minősége változó – ízlésről nehéz vitatkozni – de jellemzően ezek egyszer használatos poénok.
Székely felidézi, hasonló kamuesemény-szervezés már jóval korábban is történt, például „Zsanett várása a szökőkútnál” – igaz, a margitszigeti szökőkútnál, noha az eredeti videóban megszólaló fiatalember természetesen egy vidéki kisváros szökőkútjáról beszélt.
S végezetük mindkét szakértő említi a brit tinédzser, Rebecca Javeleau híres születésnapi buliját még 2010-ből. A lány eredetileg tizenöt barátját akarta volna meghívni a jeles alkalomra, de véletlenül nyilvánosra állította az eseményt, így mintegy 21 ezren (!) árasztották el a Hertfordshire-ben található kis falut, ahol a lány lakott, és nem feltétlenül viselkedtek hagyományos brit úriemberekként.
Szerencsére az „Irigy boomerek távolmaradása az Azahriah koncertekről” atrocitások nélkül véget ért.