„Fehér zubbonyban, / sötét nadrágban az úton futok, / hátam mögött, / (vive la republique) – két ló dobog. / A hátam mögött / vashegyek futó célra hajlanak, / dzsidája végét / kengyelbe akasztja a két lovas.” Cseh Tamás énekelte meg ekként Bereményi Géza megrázó soraival Petőfi halálát a nyolcvanas években. Azt az utolsó reménytelenséget, amit egy elbukott szabadsággondolat jelent a segesvári ütközetben. Azt a szomorú véget, ahová március 15-e közös akarata, forrósága, hevülete ívelt. Mégis, a közemlékezetben a Pilvaxból induló események nem a gyász érzetével kapcsolódnak össze. Petőfi halála, az aradi vértanúk mártíromsága, egy nemzet nagy erőfeszítése nem a hiábavalóságot hordozza gondolatainkban. 1848 üzenete elsősorban a meg nem alkuvásról és a szabadságról szól, amit érdemes újra és újra felidézni.