Pankotai Lili példátlan keménységgel lépett fel a kormánnyal szemben – gyakorlatilag alternatíva nélkül hagyta Orbánékat

(Nyitókép: Magyar Nemzet/Havran Zoltán)

A Mandiner is beszámolt Pankotai Lili, az ismert ellenzéki aktivista javaslatáról. Nem árulom el azonnal, hogy ez pontosan mit is tartalmazott, felvetek előbb néhány lehetőséget,

A haderőreformról osztotta meg gondolatait, a NATO-n belüli – de akár az attól független – fegyverzetfejlesztésekről; képes-e Magyarország megvédeni a határait és polgárai biztonságát. Esetleg az oktatáson töprengett el: hogyan növelhető a hatékonyság, az iskolában eltöltött idő miként hasznosul; egyáltalán: a praktikus ismeretekre vagy a nevelésre,

De lehet, hogy a gazdaságról voltak elképzelései: bizonyos élelmiszerek áfájának csökkentése vagy többkulcsos, talán a luxustermékekre kivetett megnövelt forgalmi adó bevezetése. Vagy azt osztotta meg a közvéleménnyel, mit csinálna másképp a családtámogatások, a nyugdíjrendszer kérdésében, lát-e esélyt az energiahatékonyság növelésére. Közjogi javaslattal élt egy tisztán listás választási rendszer kidolgozásáról, a közvetlen elnökválasztáról, az államforma megváltoztatásáról, a nemzetegyesítésről, a határon túli magyarok sajátos problémáiról, a sajtó sokszínűségéről, a nyelvápolásról, kelet vagy nyugat dilemmájáról, hitről és reményről? 

Egyik sem.

Az tippelt helyesen, aki szerint az érettségi elől menekülő lány a következő mélyenszántó, modern és a további elemzésekre és vitákra nyitott üzenetet intézte a kormányhoz:

Nem tudom, a pécsi cisztereknél mit tanulhatott Lili biológiából, szexualitásról, életmód-viselkedés és egyéb praktikus ismeretekről, mindenesetre ezzel a felszólítással alternatíva nélkül hagyta a kormányt, mert a második aktus gyakorlatilag végrehajthatatlan. Tehát bőven elég lett volna az első két szó, nem olyan részletes, mintha jogi, gazdasági, történeti és kulturális magyarázatokba bonyolódik, de legalább egyértelmű.

Nem Lili érdeme, nem vele kezdődött, de remekül beleállt a korszellembe. Ő talán vagánynak és menőnek hiszi, igazából szomorú, hogy ilyen primitív lett a magyar közélet és közbeszéd; amit azelőtt szűk haveri körben engedett meg magának valaki, azt már nem szégyellik a nagy nyilvánosság előtt sem. Ráadásul egy „komoly” embertől, aki tüntetéseken szónokol, az EP-be viszik bemutatni, mint a jövő zálogát…

Emlékezhetünk a fura pszichéjű Hadházyra, aki a magyar országgyűlés évszázados falai között felmutatta a tábláját, amire – mint kisiskolás, ha a napközis tanítónénit akarja csúnya szavakkal bosszantani – fölírta a csődör nemi szervét.

kizárólag öncélú, ocsmány trágárság, az ellenfél megbántására, megalázására, megsemmisítésére, dehumanizálására. Még igazán szellemesség sincs benne, mert nem Orbán szavait forgatja ki, ellentétben az öregecskedő feleségekkel, a reggel-délben-este hazudozással vagy a kígyózó kígyókkal, ahol a mémmé váló ige magától a gúny tárgyától származik.

Nem prüdéria, de a gondolatok nélküli trágárság önmagában értelmetlen és undorító.

Talán mert érvekkel, programokkal, tervekkel nem tudnak versenyezni. 

Kétségtelen, hogy 14 év folyamatos kormányzás után lehetnek – és vannak is – problémák, de ha erre az ellenzék pusztán annyi megoldást kínál, hogy válogatott szitkokat szór a kormányzat fejére, az nem a kabinet szegénységi bizonyítványa.

(A sokat emlegetett Petőfi-idézet, a Mit nem beszél az a német című versből a germán anya pénzért árusított szerelmére való utalást éppen egyedisége teszi meghökkentően izgalmassá.) 

A másik eset, amikor elfogynak a szavak, és csak az átkozódás marad, a reménytelenségnek és kilátástalanságnak az a foka, amire a két síelés és a last minute repülőút között, vagy az autóból kikászálódva a mekibe beeső ifjúság talán még nem jutott el. 

de juszt se adok tippeket, agyaljanak egy kicsit. Ezt nem lehet megspórolni.