A kereszténység balos értelmezésétől ments meg, Uram, minket!

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton

***

„Isten, áldd meg a magyart. Mert tiéd az ország, tiéd a hatalom, és tiéd a dicsőség” – ezzel a Himnusz első és a Miatyánk utolsó sorából álló fohásszal zárta lemondó­beszédét Novák Katalin köztársasági elnök február 10-én. A Facebookon filmes influenszerként működő Kovács Gellért „Filmszerész” azzal kommentálta a dolgot: „Volt a végén szavalás is.” 

Ezután történt, hogy Magyar Péter, Varga Judit volt férje úgymond megvilágosodván a NER természetét illetően interjút adott a Partizánban Gulyás Mártonnak. A riporter egy ponton megjegyezte: „posztoltad az Úrangyala imádság idézetet, miszerint »ne féljetek«”. Az idézet azonban nem az Úrangyalából való, hanem II. János Pál szájából hangzott el 1978-ban, székfoglaló szentbeszédében – s ezzel pápasága informális jelmondata lett, azóta is világszerte idézik. Az Úrangyalához semmi köze. Egyébként a Magyar-féle poszton is szerepelt a szent pápa.

Gulyás két éve is megpróbálta értelmezni a kereszténységet, s az akkor még papként élő Hodász Andrásnak szegezte neki a felvetést a Partizán stúdiójában, miszerint a kereszténység lényege az „univerzális szeretet”. Hodász helyre tette, hogy a kereszténységnek nem ez a lényege.

2022 nyarán a mostani Hősök terei influenszertüntetésen is felbukkanó, a YouTube-on 197 ezer feliratkozó által követett Fókuszcsoport duó, Nagy Ádám és Szabó Márton a kereszténységre hivatkozó jobboldali politikusok ürügyén próbált viccet csinálni a keresztényekből és a kereszténységből, ám valójában csak utóbbival kapcsolatos tudatlanságáról tett tanúbizonyságot. Megadja Gábor és Bódi Ábel a Hajóágyú csatornán a Konklávé című podcastben megnézte „@fokuszcsoport Ádám” megfejtését az egyházról – bár ne tette volna! De ha már így alakult, áttekintették, mi mindenben téved, s a másfél órás videóban szétszedték Nagy Ádám állításait. Kaptak rá választ is, amire úgyszintén hosszan reagáltak.

Gelencsér Ferenc a Momentum elnökeként 2023 októberének közepén a Magyar Jelennek azt nyilatkozta: azért nem tud válaszolni a csepeli melegekkel kapcsolatos kérdésükre, mert épp szentmisére siet – a Dohány utcai zsinagógába. Emlékszünk még arra is, amikor Gyurcsány Ferenc 2006-ban a TV2 Mokka című műsorában azt találta mondani, hogy nemcsak elsőáldozó volt, hanem bérmálkozott is „egy darabig”. Ugyanő a Dohány utcai zsinagógában a Megváltó kifürkészhetetlen szándékáról szónokolt a zsidó felekezetű polgároknak. Korábban az MSZP küldött választások alkalmával aktivistákat a templomokba, hogy jelentsék, ha a pap „politizál” a szószéken. Vadai Ágnes a DK részéről egyidőben a gyónási titoktartás átszabását szorgalmazta.

Vajon mi áll a baloldal kereszténységhez fűződő viszonya hátterében? Miként hatnak a fiatalokra az influenszerek, és mennyire vallásosak a közmondásos „fiatalok”? Mit mond minderről a vallás­pszichológia? Megkérdeztük Megadja Gábort, a Század­vég kutatási igazgatóját, annak a podcastnek az egyik szereplőjét, amely válaszolt a Fókuszcsoportnak, továbbá kifaggattuk Hal Melinda pszichológust, valamint Székely Levente ifjúságkutatót.

Válogatós társaság

„A baloldal leginkább műkedvelői viszonyban áll a kereszténységgel – fogalmaz a Mandinernek Megadja Gábor. – E műkedvelői ismereteket popkulturális termékekből és hanyag módon megemésztett zanzákból nyerik. Új következtetéseket nem tudnak levonni, csak az évszázadok során ismétlődő eretnek érveket ismételgetik; de mivel ezeket sem ismerik, nem tudják, hogy ismételgetik. Eszerint létezik egy valódi, eredeti őskereszténység, abban Jézus szociális munkás, aki betakarja a hajléktalanokat, átöleli a szexuális kisebbségeket, befogad minden bevándorlót. És mivel a verziót modernizálni kellett, ez a Jézus ma már Istennel sem foglalkozik – tudjuk, hogy akik »igazi keresztényként« viselkednek, leggyakrabban ateisták. Ez az eredeti, tiszta és romlatlan kereszténység egalitárius, szociálisan érzékeny, szemben áll az egyházzal – legfőképp a katolikussal –, amely elnyomja a nőket, amelynek »dologtalan kövér papjai« arannyal díszítik a templomokat ahelyett, hogy odaadnák a szegényeknek. A romlatlan őskereszténység, mint hirdetik, szemben áll a képmutató politikai kereszténységgel és általában minden hatalommal, gyakorlatilag anarchista. Ezek mind ősrégi toposzok.”

Hozzáteszi: ezzel együtt tény, hogy a kereszténység valóban kritikus minden hatalommal, maga az egyház is számtalanszor került szembe a létező hatalmakkal, a 20. század valószínűleg legismertebb példái a XI. Piusz által kiadott, náciellenes Mit brennender Sorge enciklika és II. János Pál pápa kiállása a kommunista diktatúrával szemben. Azonban a kereszténység mindig az egyénnél kezdi a bírálatot: elsősorban saját magammal szemben kell kritikusnak lennem, mert a rossz az eredendő bűn miatt az emberből fakad, nem a körülményekből, a „rendszerből” vagy bármi egyébből. A hatalom mai, állítólagosan nagyon keresztény kritikusai az énnel kezdik és azzal is fejezik be mondandójukat, öntetszelgő ömlengéseket tesznek közzé a közösségi médiában, és magukon kívül tekintenek mindenkit bűnösnek. Számos dolog mellett ez utóbbi az, ami kibékíthetetlenné teszi a baloldaliságot – amely a különféle eretnekségek egyenes ági leszármazottja – a kereszténységgel. X. Piusz pápa nem véletlenül fogalmazott úgy Pascendi Dominici gregis című enciklikájában, hogy „a modernizmus foglalata minden eretnekségnek”.

A Századvég kutatási igazgatója szerint mindaz, amit a baloldaliak kiemelnek, a kereszténység egyoldalú és eltúlzott elemei. A „szociális ügy” valóban ebből származik, a hatalom erkölcsi kritikája, a bűnösökkel szembeni könyörületesség is, ám ezek kizárólag a többi elemmel együtt érvényesek, nem válogathatunk köztük kedvünkre – ez végső soron az eretnekség (herezis) szavunk jelentése. Gyakran megfeledkeznek például az Isten parancsainak való engedelmességről – amelyek nem javaslatok, megfontolásra váró érvek, előterjesztések és hasonlók, hanem parancsok –, a törvények betartásáról, az Istennel és embertársainkkal szembeni kötelességeinkről, a család egyértelmű keresztény meghatározásáról. Az egyház complexio oppositorum, az ellentétek egysége, egyszerre a szigor és a könyörületesség, a törvény és a szeretet intézménye. Ezért a bal- és jobboldali radikalizmusok egyszerű eretnekségek, nem túl sok újdonsággal, a kereszténységnek csak egyes elemeit emelik ki, és abszolutizálják őket. Ezen eretnek meggyőződéseknek a populáris, földszintes változatait láthatjuk művelt balosaink megfejtéseiben.

A gyökértelen lélek és a leszakított virág

A kereszténység és egyáltalán a vallások elleni hergelés évtizedek óta tartó folyamat – jegyzi meg a Mandinernek Hal Melinda klinikai szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója. Hozzáteszi: azonosítható a kommunizmus és a szocializmus eszméiben, s a neomarxizmus megjelenésével újult erővel tapasztalható. 

Mint mondja, korábban a tudomány és annak bizonyos területei, mint a pszichológia, azért állt konfliktusban az egyházzal, mert a hitélet és a vallás szerepét kívánta betölteni. Ma azonban az egyetlen tudományosan elfogadott emberkép a bio-pszicho-szociális és spirituális egységet hangsúlyozza. Egyetlen tényező sem helyettesíthető, ha bármelyik hiányzik, az ember instabillá válik. Mindez akár a személyiség struktúrájában, tehát a legmélyebb identitásmagban is tetten érhető.

Ma amelyik ideológia át akarja venni a vallás vagy az egyház szerepét, influenszereken keresztül próbál a fenti emberkép ellenében hergelni – teszi hozzá Hal. A kereszténység mint út értékorientált, és hierarchiát jelenít meg az értékek között, vannak tehát fontosabb és kevésbé fontos, de mégis releváns, számottevő értékek. A hit, az Istennel való spirituális kapcsolat fiziológiásan jótékony hatású – hangsúlyozza –, a hívő emberek elégedettebbek, kevésbé magányosak, ellenállóbbak a fizikai és mentális megbetegedésekkel szemben, immunrendszerük kevésbé kikezdhető. Mindennek óriási szerepe van a hétköznapi kihívásokkal való megküzdésben, és egyetlen ideológia sem képes ugyanezt az eredményt elérni. A kereszténység és a keresztény egyházak egyénekről való leválasztása sokkoló és tragikus végeredményt hoz, olyan ez, mint amikor a szülő és gyermeke közé éket ver bármilyen ideológia – figyelmeztet a szakember. „Feltételezhetően és személyes véleményem szerint a zsidó-keresztény hitbéli, kulturális és társadalmi gyökereinktől való, mesterségesen generált elszakítás szimbolikusan megfeleltethető az abúzus, a bántalmazás és a lelki terror fogalmainak – szögezi le Hal Melinda. – A gyökértelen lélek éppen olyan sorsra jut, mint a kertben leszakított virág. Pompázik még ideig-óráig, de a vége hervadás és halál. Esetünkben mentális zavarok, közösség nélküli magány, kapaszkodó nélküli, bizonytalan élet. Aki mindezt hirdeti, az a már az ókor óta ismert, azóta tudományosan bizonyított emberkép ellen, valamint a hierarchia csúcsán álló életvédelem ellen szól.”

Kanyarok az ifjúság vallásosságában

Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője szerint igaz, hogy a fiatalok egyházias vallásossága folyamatosan csökkent az utóbbi évtizedekben, de általában a vallásosság nem mutat ilyen csökkenést, sőt a koronavírus-járvány az Istenhez, valláshoz való kötődés erősödését eredményezte. Székely a nagy mintás ifjúságkutatás adatai alapján elmondta, hogy a magyarországi 15–29 éves fiatalok nagyjából fele vallásos, az egyház tanításai szerint vallásosak aránya 5 százalék. Az ezredfordulón ez az arány még 10 százalék volt, azóta folyamatos csökkenés jellemezte a legszigorúbban vett vallásos kötődésre vonatkozó kategóriát. A maguk módján vallásos fiatalok aránya azonban nem sokat változott az előző két évtizedben, nagyjából minden második fiatal sorolja magát ebbe a kategóriába. Vallásos nevelést bő ötödük kapott, és háromnegyedüket meg is keresztelték vagy be is jegyezték valamilyen felekezetbe. A jelenlegi kötődést tekintve a relatív többség, 46 százalék semmilyen felekezethez tartozónak nem érzi magát. A teljes 15–29 éves korcsoportra vonatkoztatva a legnagyobb arányban a római katolikus felekezethez tartozónak érzik magukat a fiatalok (39 százalék), a református felekezet ér el még jelentősebb arányt (11 százalék), és még éppen mérhető az evangélikusok (2 százalék), valamint a görögkatolikusok (1 százalék) aránya.

A kereszténységhez való kötődésük a felekezetekhez való kötődésüknél nagyobb, minden második megkérdezett fiatal szerint az európai kultúra jellemzője a kereszténység. Hasonlóképpen nagyjából minden második bízik is általában az egyházakban. Minden ötödik megkérdezett határozottan hisz Istenben, ennél kevesebben a mennyországban, és csak minden nyolcadik a pokolban.

Székely Levente szerint a fiatalok számára az influenszerek lehetnek fontosak, azonban nem szabad eltúlozni a szerepüket. A kutatásokból az látszik, hogy az influenszerek tartalmai iránt fogékonyak jellemzően a szórakozás, kikapcsolódás igényével indokolják választásukat, vagy azzal, hogy szimpatikus az illető személye. Jellemző az is, hogy ötletgyűjtés, tájékozódás céljából keresnek ilyen tartalmakat, vagy csak egyszerűen kíváncsiak az életükre, a mindennapjaikra. Aki kerüli az influenszereket, jellemzően úgy érvel, hogy nem közvetítenek érdekes, hasznos tartalmat, vagy nem ad a véleményükre, nem tartja őket hitelesnek. Jellemző, hogy négyből csak egy fiatalnak fontosak az általuk kínált információk, hasonló mértékben gondolják fontosnak a helyi klubok, társadalmi szervezetek, vallási közösségek információit is.

Az Ifjúságkutató Intézet friss felmérése szerint – amelyben ezer 15–29 éves fiatalt kérdeztek meg országos reprezentatív mintán – a fiatalok inkább nem várják el, hogy az influenszer politikai nézeteit megismerjék. Háromból-négyből legalább egy megkérdezett 15–29 éves szerint nem helyes, ha az influenszer politikai-közéleti kérdésekben is állást foglal, a negyedük helyesli. Annak tükrében érdemes ezt értelmezni, hogy a termékek reklámozását minden második megkérdezett elfogadja.