Fantasztikus év
A rezsim pont abba roppan bele, ami Lánczi András szerint a lényege; az okozza a vesztét, amit a névadója a leválthatatlanság zálogának vélt.
Nincs itt semmiféle forradalmi ideológia, komoly tervek és világmegváltó célok.
„A hírlapíró éppen leült kifújni magát és kezébe vette a Forbes legfrissebb számát, melynek címlapjáról az a Krúbi nevű zenész nézett rá, aki arról híresült el, hogy koncertjein rendszeresen felhangzik a »Mocskos Fidesz!« rigmus. Így már érthető, hogy kiérdemelte a híres liberális hangvételű magazin címlapján való szereplést. Krúbi zenéje nagyon távol áll Félix zenei ízlésétől, de ez nem érdekes, hiszen ízlésről nem lehet vitatkozni, az mindenesetre vitathatatlan, hogy az énekes nagy népszerűségnek örvend, főként a fiatalok körében. Az már kevésbé fér bele a jobboldali értékrendbe, hogy ilyen vulgáris, primitív, mondhatni végtelenül egyszerű módon szidják a kormánypártot a koncertjein.
Természetesen szólásszabadság van, mindenki azt mond egy bizonyos határig, amit akar. Azonban a primitív vulgáris üvöltözés csak primitív vulgáris embereket szül. Kritizálni lehet mindent, még a kormányt is, de elegánsan, könnyeden, ironikusan, értelmiségi módjára. Például Ákos vállaltan közel áll értékrendjét tekintve a mostani kormányhoz, mégsem hallottuk soha fröcsögni sem őt, sem a közönségét a baloldali ellenzékről.
Érdemes volt elolvasni az interjút Krúbival, sok mindenre választ kapott Felhévizy az énekessel kapcsolatban. »Mindig törekszem rá, hogy nagyon objektíven, racionálisan gondolkodjak dolgokról.« – mondta a fiatal énekes, majd egy kérdésre válaszolva habozás nélkül papagáj módjára elismételte a baloldali, liberális ellenzék tételmondatait: »Lehet, tudatos a butítás, de valószínűbb, hogy az oktatás nem passzol a kormány értékrendjébe. Ezért csak annyit tesznek bele, hogy ne omoljon össze, és inkább arra költenek, amire mindig szoktak: olyan beruházásokra, amikből rövid távon lopni lehet, vagy arra, ami a következő választás megnyerését szolgálja, például a médiagépezetre. Amennyiben nem lesz a közeljövőben kormányváltás – valószínű nem lesz –, gyanítom, hogy ez így fog menni.«
Közben pedig saját magát leleplezve azt is elmondta, amit valójában gondol a saját világáról, mire van igazán szüksége: »(…) De sokszor eszembe jut, hogy a nagyszüleimnek a Rákosi-korszakban még tizenöt deka kenyérért kellett sorba állniuk. Egyelőre azért elég jó időket élünk, ezért sem vagyok befosva annyira attól, hogy mi lesz. Korlátlan mobilnet, a Wolt kihozza az ebédet, tele olyan dologgal az életünk, ami még tizenöt éve is elképzelhetetlen volt, ma pedig alap.«
Krúbi elárulta a titkot. Hiszen tulajdonképpen mi is kell több egy mai fiatalnak – tisztelet a kivételnek persze –, mint mobilinternet, házhoz érkező kaja és természetesen véget nem érő buli. Ha ez megvan, akkor minden oké, lehet fröcsögve üvöltözni, gőzt kiengedni, mocskos Fideszt kiabálni kórusban, mert az olyan jó. Nincs itt semmiféle forradalmi ideológia, komoly tervek és világmegváltó célok. Csak az anarchia, káosz és diszharmónia előidézése. Ezt akarja kihasználni Alinsky módszerének segítségével a baloldali, liberális mainstream. Az ellenzéki pártok egyelőre ezt a jelenséget nem tudják a maguk oldalára állítani, de az influenszertüntetésen jól látszott, hogy próbálkoznak vele. Jó lesz vigyázni, ezzel a jelenséggel foglalkoznia kell a jobboldalnak – gondolta magában Felhévizy, és miután leült kedvenc foteljába, felkapcsolta a frissen vásárolt olvasólámpáját, belelapozott Márai Boros könyvébe, hiszen a szerző maga írta a kötet alcímében, hogy tűnődéshez szükséges kellék.”
Nyitókép: Mandiner-grafika