„A Főváros végre vegye figyelembe a hegyvidékiek érdekeit is, és siránkozások helyett cselekedjen” – Pokorni Zoltán utóda rendet tenne

Sokakat meglepett, hogy Pokorni Zoltán nem indul újra, milyen érzés az utódának lenni? 

Mindenképpen nagy felelősség, de a feladat nem idegen számomra, nem most kerültem a helyi közéletbe. Itt lakom a Hegyvidéken, két évtizede dolgozom Pokorni Zoltán mellett, 18 éve vagyok kerületi képviselő, és 14 éve a kerület alpolgármestere. A Hegyvidéken vagyok itthon, ide köt minden, a családom, a munkám, a barátaim.

Mit szólt, mikor megtudta, hogy a polgármester nem indul újra?

Nagyon sajnáltam, szerettem és szeretek vele dolgozni. Az elmúlt hónapok alatt sokat beszélgettünk a döntéséről, és megértettem az indokait. Valóban kimerítő lehet 30 év aktív politizálás, aminek szinte minden napját a nyilvánosság előtt töltötte. Sajnálom, de elfogadom és tiszteletben tartom a döntését.

Harminc éve jobboldali vezetése van a Hegyvidéknek, előbb az MDF, majd 1998 óta a Fidesz vezeti a kerületet, 2006 óta pedig folyamatosan Pokorni Zoltán, mennyire nyugodt így pár hónappal az önkormányzati választások előtt?

A választás számadás az elvégzett munkáról és bizalom a jövőben elvégzendő feladatokhoz. Pokorni Zoltánnal együtt sok olyan programban voltam részes, amely hozzájárult ahhoz, hogy ma nyugodt és biztonságos az élet a Hegyvidéken, és érezhető az Önkormányzat gondoskodása. 

Mire számíthatnak a kerületben élők, amennyiben önt választják meg, folytatja az előző polgármester által elkezdett munkát? 

Az én felelősségem lesz ennek a munkának a folytatása, ami számomra személyesen is nagyon fontos. Pokorni Zoltán irányításával a Hegyvidék nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ezt a munkát eddig mellette, vele együtt végeztük. Ezt szeretném folytatni. Természetesen én nem ő vagyok, de a Hegyvidékért érzett elkötelezettségünk, a felelősségtudatunk azonos. 

Lát már előre olyan projektet, ami a szívügye és a kerületnek fontos lépés? 

Hogyne! Szerencsére számos olyan program volt a mostani ciklusban, amit sikeresen lezártunk. Például a házi- és gyermekorvosi rendelők teljes felújítása vagy a Normafa megújítása. A rendelőfelújításokkal biztosítottuk, hogy a hegyvidékiek megfelelő körülmények között vehessék igénybe az egészségügyi alapellátást, ezt is nagyon fontosnak tartom, és büszke is vagyok rá. A Normafa megújítása pedig egy széles társadalmi egyeztetésen alapuló, komoly együttműködést igénylő feladat volt. Rengeteg sittől, szeméttől, betontól szabadítottuk meg Budapest talán legnagyobb és legzöldebb területét. Eközben rendet, tisztaságot, biztonságot teremtettünk. Számos műemléki épületet újítottunk fel, miközben lebontottunk a Hegyvidékhez méltatlan betonmonstrumokat. Aki ma feljön a Normafára, az európai színvonalú védett környezetben szabadulhat ki a nagyváros forgatagából.

A következő ­ciklusra két nagy célom van: az egyik a Libegő megújítása, a másik a Fogaskerekű rekonstrukciója és nyomvonalának meghosszabbítása a Széll Kálmán tértől a Normafáig. Ezzel a Fogaskerekű újra közösségi közlekedési eszközzé válna, indokolatlanná tenné az autós forgalmat a Normafán és újra Budapest nosztalgikus büszkesége lenne.

Ehhez a hegyvidéki és a fővárosi önkormányzat együttműködésére, valamint a kormányzati forrásra van szükség. Kétlem, hogy ezt a bonyolult együttműködést – rajtam kívül – bármelyik más polgármester meg tudná teremteni.

Vannak egyszerűbb céljaim is: a Fővárosnál szeretném elérni, hogy az 59-es villamos végre a késő 70-es évekből lépjen előre a XXI. századba. Ezen a járaton csak magaspadlós villamosok közlekednek, holott rengeteg idős ember, babakocsis kismama használja ezeket. Az 59-es a Farkasréti temetőtől a Szent János Kórházig közlekedik, miközben érintik Buda legfontosabb és legforgalmasabb pontjait. Több ponton is rendkívül rossz állapotban vannak a sínek, csikorognak a szerelvények. A peronok veszélyesek, nem akadálymentesek. A célom, hogy a Főváros végre vegye figyelembe a hegyvidékiek érdekeit is, és siránkozások helyett cselekedjen.

Említette a Szent János kórházat. Az egészségügy meglehetősen érzékeny téma. A Hegyvidék hogyan áll ezen a területen?

Az egészségügy területén elkezdett munkát is szeretném folytatni azzal, hogy a háziorvosi rendelők után, amelyek felújítását nemrég fejeztük be, az iskolaorvosi rendelők felújításához kezdünk hozzá. A gondos és takarékos gazdálkodásunk ezt lehetővé teszi, és lehetővé is fogja tenni. Hosszú éveken át a szakorvosi rendelések a Szent János Kórházban zajlottak, egy helyszínen a járóbeteg és a fekvőbeteg ellátás. De mi elértük, hogy létrejöjjön a Hegyvidéki szakrendelő.

Régen még azzal „viccelődtek” a politikai ellenfeleink, hogy a Kútvölgyi Tömb Csernobilra hasonlít, mára ezek a gúnyolódó hangok eltűntek. Nem véletlen, hiszen ez egy a maga nemében fantasztikus, kívül-belül megújult, építészetileg is nagyon nívós épület, ahol – és ez a legfontosabb – megfelelő körülmények között folyhat a gyógyító munka.

Sokszor nem haladunk olyan gyorsan, mint szeretnénk. De a Kútvölgyi Torony megújulása bizonyítja, hogy a szívós munkának van eredménye. A Szent János kórház régi épületei is egymás után megújulnak. Jó lenne persze minden egyszerre, de személyes célkitűzésem, hogy a polgármesteri ciklusom végére a Szent János Kórház minden orvosi területen megújult épületben fogadja a betegeket. Ehhez következetes munka, együttműködés, szakértelem kell. Az általam vezetett önkormányzatban ez ezután is meglesz.

Említette a fogaskerekűt, ami nemrég a politikai csatározások középpontjába került, miután a fővárosi vezetés azt egy időre lezárta, majd újranyitotta. 

A kerületben élők közül velem együtt nagyon sokan felháborodtak azon, amikor tavaly, pont egy éve kiderült, hogy Karácsony Gergelyék nem akarják majd újraindítani a karbantartás miatt leállított fogaskerekűt. Pillanatok alatt komoly összefogás jött létre tiltakozásul, aláírásgyűjtés indult, én pedig tájékoztattam a főpolgármestert a hegyvidékiek véleményéről, mert arra korábban a főváros vezetése nem volt kíváncsi. Tárgyalásra hívtuk a BKK vezetését, amelyen kompromisszumkészen, de határozottan képviseltük a hegyvidékiek érdekeit. Meggyőződésem, hogy ez a közös nyomásgyakorlás kellett ahhoz, hogy a Főváros végül elálljon a szándékától.

Végül április elsejére ígérték az újraindítást, kicsit tartottunk is tőle, hogy csak áprilisi tréfa lesz, de végül elindult a fogaskerekű. Ez a kötöttpályás, idén 150 éves közlekedési eszköz nemcsak a turisták nagy kedvence, hanem a környékén élőknek kulcsfontosságú közlekedési eszköze is. Vannak olyan utcák, amelyeket főleg a téli hónapokban semmi mással nem lehet megközelíteni, csak a fogassal. Ha lefagy az út, ezekre a helyekre se autóval, se pótlóbusszal nem lehet eljutni, ami kismamáknak és időseknek nagyon komoly kihívást, sőt balesetveszélyt jelenthet, de még a fiatalok számára is megterhelő lehet. Vagyis nekünk létszükséglet, hogy közlekedjen itt a fogaskerekű. Arról nem is beszélve, hogy az igényvezérelt pótlóbuszok, amelyeket a Főváros büszkén hirdetett, hol jönnek, hol nem. Ha síkosak az utak, ezek sem jutnak a környéken élők egy részéhez. Ezt sikerült elérnünk, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy ezekben a vitás kérdésekben is legyen párbeszéd a Főváros és a kerület vezetése között.

Hogyan kell elképzelni a Libegő felújítását?

A Libegő az ország legrégebbi, személyszállításra használt drótkötélpályája, ami 1970 óta üzemel. A tervünk az, hogy felújítjuk a teljes szerkezetet és a két állomásépületet, zárttá és négyülésessé alakítjuk a kabinokat, amelyek óránként több mint ezer utast szállíthatnának. A kabinokat akadálymentesítenénk, és babakocsi, bicikli szállítására is alkalmassá tennénk. A Libegő alsó állomásához közel lévő, az 58-as villamos egykori végállomásánál pedig a Lóvasúthoz hasonló épület műemléki felújítását és egy jégpálya megépítését is tervezzük.

Miért nem halad előre a felújítás?

A helyzet nem egyszerű. A Libegő üzemeltetője a BKV Zrt, és az épületek részben önkormányzati, részben állami, részben vitatott tulajdonban állnak. Éppen aláírás alatt van a megállapodás az állam és az önkormányzat között, hogy átvesszük az állami tulajdont. Ezzel legalább eggyel csökken a szereplők száma, egyszerűsödik a helyzet.

Tarlós István alatt kezdtük, Karácsony Gergely alatt folytattuk és közel állunk ahhoz a megállapodáshoz, ami lehetővé teszi, hogy a Kormányhoz fordulhassunk a Libegő felújításához szükséges mintegy hatmilliárd forint támogatás megszerzése érdekében. Ez is egy olyan ügy, ami csak akkor haladhat előre, ha a közjó iránti elkötelezettség felülírja a politikai acsarkodásokat.

Hogy áll a Fogaskerekű rekonstrukciója és bővítése?

Sajnos nem jó irányban haladunk. Tarlós István elkészítette a szükséges terveket és meg is szerezte a szükséges építési és létesítési engedélyeket a Hegyvidékkel együttműködve. Karácsony Gergely viszont nem tartotta karban ezeket az engedélyeket – pedig ennek költsége minimális az engedélyek megszerzéséhez képest –, így nagyon félő volt, hogy ezek érvényességi ideje lejár. További probléma, hogy a közelmúltban megjelent IKOP PLUSZ EU-s pályázati kiírás nevesítette a Fogaskerekűt, mint aminek a megvalósítására pályázni lehet. Levélben kértem Karácsony Gergelyt, hogy a Főváros használja ki a lehetőséget. Még nem érkezett válasz, de titkon azért remélem, hogy a főváros vezetése élt a kínálkozó lehetőséggel, vagy ha nem, annak nyomós indokát adja. Mindenképpen utána fogok járni ennek.

A Hegyvidék mindig is országos jelentőséggel bírt. De milyen helyi ügyek azok, amiket fontosnak tart?

Elsősorban az időskori gondozás, a XII. kerület lakosságának közel harmada, 15 ezer ember elmúlt 65 éves, ők már ledolgoztak egy életet, felnevelték a gyermekeiket, megérdemlik a gondoskodást. Az önkormányzat ezért is fordít kiemelt figyelmet az ő támogatásukra. Akik személyesen ismernek, tudják, hogy ez nekem mennyire fontos. Nemrég például a javaslatomra a képviselő-testület a nyugdíj összegétől függetlenül mentesítette a kommunális adó befizetésétől azokat a 65 év feletti hegyvidékieket, akik 80 négyzetméternél nem nagyobb alapterületű lakásban élnek.

Remélem, hogy a jövőben is folytathatjuk ezt a gondoskodó, az idősekre figyelő munkát. Számos egyéb támogatás is jár rászorultsági alapon, van téli rezsitámogatás, van támogatás védőoltásra és rendszeres havi támogatás is jár azoknak, akiknek a havi jövedelme nem haladja meg a 70 000 Ft-ot, hogy csak néhányat említsek. De az anyagi támogatás mellett egyéb módokon is gondoskodunk az idősekről.

Sok kulturális, sport és edukációs programot biztosítunk az idősek, nyugdíjasok számára. Ezt azért is tartom fontosnak, mert az, hogy az időseknek van miért felkelni reggel, van hova elmenniük, van kivel találkozniuk, közöségekhez tartozhatnak, segíti őket abban, hogy megőrizzék a szellemi és testi egészségüket.

Mára a demencia népbetegség, sajnos nagyon sok család érintett általa. De a legtöbb helyen még mindig tabuként kezelik. Mi pont ellenkezőleg gondolkozunk. Cselekszünk, nyíltan beszélünk róla, Nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre. Támogatjuk a családtagokat, akiknek szintén meg kell tanulniuk együtt élni a betegséggel, számukra támogatói csoportot is szerveztünk. A felújított, akadálymentesített Normafa Gondozási Központban pedig integrált ellátást nyújtunk a demenciával élők számára is.

A XII. az egyik legnagyobb zöldterülettel rendelkező budapesti kerület, fővárosi szinten nagy divat lett az autósok közlekedését és lehetőségeit korlátozni, mi a terv a jövőben?

Ha megkérdezné a Hegyvidéken élőket, hogy mit tartanak a legnagyobb gondnak a kerületben, a legtöbben a parkolást és a dugókat említenék. A parkolás esetében az alapprobléma, hogy több az autó, mint a parkolóhely az utcákon. A megoldandó probléma, hogy hogyan osztjuk újra a parkolóhelyeket az igénylők között. Számunkra a hegyvidéken élők igényei az elsődlegesek. Ezen belül is kiemelt szempontként kezeljük, hogy az autótulajdonosok a lakóhelyükhöz közel találjanak parkolóhelyet. Minden parkolással kapcsolatos intézkedésünket ez a két szempont határozza meg.

Ezért kezdtünk el a helyben lakóknak kizárólagos parkolási helyeket kijelölni az esti óráktól. Ugyancsak a helyben lakók érdekében jelölünk ki területeket a parkolási övezetek határán, ahol nem pakolhatnak azok, akik nem az utcában laknak.

Az Apor Vilmos térnél a Hegyvidéken lakók egy órányi parkolási díjért egész nap parkolhatnak, hogy át tudjanak szállni közösségi közlekedési eszközökre. Szándékomban áll további ilyen helyeket létesíteni.

Azt tapasztaljuk, hogy az agglomerációból és a szomszédos kerületekből érkező autósok elözönlik a XII. kerület helyi közlekedését szolgáló utakat. Ezért szakértők bevonásával komoly energiát fordítunk arra, hogy ezt a problémát kezeljük.

Azt gondolom, hogy van néhány olyan főútvonal, amelyeknek az átmenő forgalmat le kell vezetnie. Észak-déli irányban ez az Budaörsi-Alkotás út; kelet-nyugati irányban a Budakeszi-Szilágyi Erzsébet, illetve a Törökbálinti-Érdi-Hegyalja út. A többi út, utca a hegyvidékiek vagy ide érkezők közlekedést kellene szolgálnia, nem az átutazókét.

Azt egyértelműen kihallani a szavaiból, hogy nem hátrál meg a konfliktusok elől. 

Igen, de ha kell, kompromisszumokat kötök, de ha kell, beleállok a konfliktusba. Legyen szó a fővárosi járatritkításról vagy éppen a köztéri szemeteseink elvételéről. Vagy a Magyar Postáról, amelyik bezárta a Normafa úti postahivatalt, de én újranyittattam. A MÁV-nál elértem, hogy ne zavarják dízelmozdonyok a Déli pályaudvar mellett élőket. A környéken élőkkel közösen azt is elértük, hogy a Testnevelési Egyetem az építkezés alatt és most, amikor már edzéseket tartanak, legyen tekintettel a lakók nyugalmára.

Ha a Hegyvidék lakóinak érdekeiről van szó, akkor mindent megteszek azok érvényesítéséért. Nyáron nagy port kavart például, hogy a TF építkezésén a munkások obszcén megjegyzésekkel zaklatták a női járókelőket. Odamentem és helyretettem az „urakat”, akik értettek a határozott szóból.

Persze jobban szeretem a békés ügyeket. A Hegyvidék első közösségi kertjét a Böszörményi úton hoztunk létre a lebontott irodaházak helyén. Olyan kedves, tevékeny közösség jött létre ott, hogy tényleg öröm együtt gondozni velük a veteményest. Itt megtapasztalhatjuk a természet erejét, ahogy a magból termény lesz a családunk számára. Remélem, több ilyet létre tudunk majd hozni a következő ciklusban.

Hiszek az együttműködésben és hiszem, hogy az egymás iránti figyelem és a gondoskodás teszi biztonságossá az életünket és a Hegyvidéket is. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhetően fogadhattuk el nagy egyetértésben, a baloldali képviselők szavazatával is megerősítve a Hegyvidék idei költségvetését a múlt héten, amelynek éppen a biztonság és a gondoskodás a kulcsszavai. Kevés átmeneti szereplőtől eltekintve a Hegyvidék politikai életét az együttműködés, a konszenzuskeresés, a jobbítás szándéka jellemezte. Mindig is törekedtünk arra, hogy a jószándékot lássuk egymásban függetlenül attól, hogy melyik párt képviseletében nyertük el a választók bizalmát.

Bízom benne, hogy ezek az értékek jellemzik majd a jövő Hegyvidékét is.

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner