Talán fizikaóráról lógtunk el, hogy ott lehessünk a köztársaság kikiáltásánál 1989. október 23-án. Persze ez így nem teljesen pontos, mert olyan időket éltünk akkor, hogy nem lehetett tudni, egy-egy eseménynek mi lesz a vége. Hogy mit „engednek”.
Akkoriban már nem verték a tüntetőket az utcán, de azért a szocializmus utolsó hónapjait éltük, minden tömegrendezvénynek volt kockázata. Az még az előző rendszer volt, ha erősen omladozott is. Mindez abban is megnyilvánult, hogy a forradalom évfordulóját megpróbálta pacifikálni az állampárt. A köztársaságot az Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás kiáltotta ki, aki abban ütött el a többi unalmas főkommunistától, hogy a nyolcvanas években észrevette a határon túli magyarság elnyomását, és többször is szót emelt az ügyében.