Számtalan embert ismerek, aki elárulta hajdani barátait

„Számtalan embert ismerek, aki elárulta hajdani barátait. Szinte kivétel nélkül mind sértettségük és megtiport egójuk miatt tették, amit tettek, leginkább azért, mert nem voltak elég jók vagy nem kellettek abban a rendszerben, ahova tartozni akartak. Amióta elhagyták addigi közösségüket, kibeszélt történeteik egyre túlzóbbá és színesebbé váltak, hiszen nem az igazságot keresik, hanem bosszút akarnak állni, következésképpen égető szükségük van a közfigyelemre.

Aki elárulja a volt barátait, azzal az ember soha többé nem bánhat úgy, mint azelőtt. Az árulás ugyanis szimplán csak árulás. Aki pedig az árulót ünnepli, elfeledkezik arról, hogy az illető – kalandor és nyughatatlan természete miatt – holnap újra fordít a köpönyegen, és azt is garantáltan elárulja, akivel most éppen együtt örömködik az árulásban.

Aki méltányosságból vagy egyszerűen békességvágyból nem tudja megőrizni a tudomására jutott bizalmas információt,

Sorsa a végén mindig látványos bukás, lelepleződés, erkölcsi megsemmisülés.

Sok ilyet láttam már. És ezek az emberek már sehol sincsenek, esetleg hülyék prédikátorainak szegődtek, olykor pedig láthatóan megbolondultak egy kicsit a folyamatos kavarásban. Aki elárulja a barátait, abban nincs, mert nem lehet bizalma senkinek. Ilyen egyszerű ez, igen. Soha nem lehetsz áruló.”

Nyitókép: Képernyőfotó