Sokszor a legközvetlenebb környezet a legveszélyesebb

2024. február 17. 21:58

A Hősök terére pedig elég lesz minden évben egyszer kimenni majd. Tudjátok, politikamentesen.

2024. február 17. 21:58
null
Forgács István
Forgács István
Facebook

„Kedves Nem Politizáló Gyermekvédő Független Aktivisták!

Mindenek előtt jár a nagyon komoly gratuláció azért, hogy érdemi pénzösszeget sikerül folyamatosan gyűjteni a felhívásotok kapcsán, és lesznek olyan nehéz sorsú fiatalok, akinek a lakhatása megoldódhat - ez az elmúlt évtizedek legkomolyabb civilnek mondható eredménye. Még akkor is ha nyilván pont annyira vagytok civilek, mint amennyire a független sajtó is független.

Ugyanakkor ha már a kormányfő is beleáll abba, hogy komoly változások (fejlesztés) legyen a gyermekvédelemben, akkor legyen egyértelmű az is, hogy ez egy olyan kérdés, amelyben bármennyire is kényelmes és demagóg, populista dolog kizárólag egyetlen halmazba terelni a felelősöket, ez mégiscsak egy olyan dimenzió, amelyben nagyon sok keserűséget is hozhat az igazi objektivitás majd később. 

És akkor lesz sírás, jajgatás, hosszú sóhajok. 

És nem tudom, hogy erre mennyire vagytok felkészülve. Mert abban igazatok van, hogy az államé minden eszköz, minden erőforrás, övé a hatalom, azt tesz, amit csak akar. De abban borzasztóan tévedtek, hogy a felelősség is csak rajta kérhető számon, miközben nyilván nem kevés indulat (rosszindulat) és »nem politizáló« politikai üzenet helyezhető el abban a hamis képben, amit most az égre próbáltok meg felfesteni. Ezen a képen a gondoskodásba került, vagy a nehéz sorsú gyerekek mindannyian áldozatok. 

Az állam (azaz szerintetek minden öltönyös és kosztümös kormányzati szereplő), a keresztény egyházak (azaz szerintetek az összes bibliával és énekeskönyvvel szaladgáló ájtatos manó), az összes gyermekvédelmi intézmény (azaz a kastélyokban elhelyezett árvaházak vasrácsokkal az ablakon, meg az összes lakásotthon, az összes iskolai kollégium stb.) és az összes gyermekvédelemben dolgozó ember (azaz a szerintetek perverz szörnyek) áldozatai a gyerekek.

Ezt a képet festitek napok óta, ezt a narratívát erőltetitek rá sok százezer általatok új erőre kapott emberre, 

akik örülnek, hogy valaki megint kínál nekik valamit, ami miatt az utcára lehet menni és szidni a kormányt. Egy politikamentes rendezvényen is.

Miközben intézményvezetők, tanárok, nevelők, szociális munkások ezrei teszik a dolgukat és segítenek nagyon sok rászoruló gyermeknek. Ők is azok a szörnyek, akik most odakint járnak? 

Vagy csak egy általános ellenségképet kell gyártani?

És ha valóban hasznosak, segítők és hitelesek akartok lenni, akkor az első dolog, amit magatok mögött kell hagyni, az az, hogy kizárólag az államot hibáztatjátok mindenért. Nyilván ez a legegyértelműbb, legkönnyebb irány.

De a gyermekvédelem valójában otthon kezdődik. Családban. A maga legtermészetesebb közegében. De ahhoz olyan Apa és olyan Anya kell, akik önmaguk kellene, hogy a biztosíték legyenek ahhoz, hogy soha ne kelljen a kormányon számon kérni egy gyermek sorsának az alakulását. Család kell, környezet, barátok, szomszéd, unokatestvérek. 

De tegyük fel a kérdést: mi van akkor, ha sem Apa, sem Anya nem jelenti a biztonságot? 

Ha a barátok nem támaszt jelentenek, hanem drogot és erőszakot hoznak? Ha a környezet nem engedi a kitörést, visszahúzza a tehetséget és elveszi az egyéni boldogulás esélyét is? Ha a párkapcsolat már tizenévesen is erőszakos? Ha a megszülető baba korán és a nem megfelelő környezetbe születik? Ha az állami gondoskodásból kikerülő lányok néhány hét után Svájcban vannak, vagy a 3-as és a 4-es út mentén? 

Odakint most szörnyek járnak.

Igen. De nemcsak az intézményvezetők vagy a gonosznak és szívtelennek ábrázolt politikusok között lehetnek ezek a szörnyek. Hanem a szegregátumokban is. Egyszerűbben fogalmazok: a cigány telepeken is. Vagy a Rózsadomb tetején, a Pasarét kellős közepén.  És mondjuk ki, ne sumákoljuk el: 

sokszor a legközvetlenebb környezet a legveszélyesebb. Nem az állam, nem a főpap, nem a kormányfő.  

És ha valóban valódi fejlesztés lesz majd a gyermekvédelemben, akkor ott kell kezdenünk. A családokban. A telepeken. A közvetlen környezetben. A rossz apák, rossz anyák, rossz testvérek között, a szülők és a környezet által tönkretett családokban. Ott, ahol a szegénység és a depriváció nem adhatna felmentést immár semmi alól. Soha, semmilyen körülmények között sem.
Gyertek és küzdjetek a szörnyek ellen ott is. Mert leginkább ott lesz majd feladat a jövőben. 

A Hősök terére pedig elég lesz minden évben egyszer kimenni majd. Tudjátok, politikamentesen.”

 

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner

Mandiner éves előfizetés féléves áron!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 45 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fabulon a bőre őre
2024. február 18. 11:07
A sokat tudó ember szólt belőle.
Happier
2024. február 18. 10:26
Nagyon szeretem intelligens írásait. Szeretném őt látni egy olyan pozícióban, ahol többet is tudna tenni, mindannyiunknak jót tenne.
radnoti-3
2024. február 18. 08:13
A nevelőintézetek kihasználják a családokat! A családsegítő hálózatoknak nem az a céljuk, hogy segítsenek, hanem sokszor az, hogy ártsanak!
Nori70
2024. február 18. 08:06
Ez most mellément. A nevelőotthonokba legtöbbször súlyosan sérült gyerekek érkeznek, a gyermekvédelemnek ehhez kéne alkalmazkodni, megfelelően képzett pedagógusok, pszichológusok alkalmazásaval. Csakhogy ez pénzkérdés, erre meg ugyanúgy nem áldoznak, ahogy a többi szociális területre. Nyilvánvaló, hogy ide nem a jól funkcionáló családok gyerekei kerülnek, kár erről lamentalni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!