Sokszor a legközvetlenebb környezet a legveszélyesebb

„Kedves Nem Politizáló Gyermekvédő Független Aktivisták!

Mindenek előtt jár a nagyon komoly gratuláció azért, hogy érdemi pénzösszeget sikerül folyamatosan gyűjteni a felhívásotok kapcsán, és lesznek olyan nehéz sorsú fiatalok, akinek a lakhatása megoldódhat - ez az elmúlt évtizedek legkomolyabb civilnek mondható eredménye. Még akkor is ha nyilván pont annyira vagytok civilek, mint amennyire a független sajtó is független.

Ugyanakkor ha már a kormányfő is beleáll abba, hogy komoly változások (fejlesztés) legyen a gyermekvédelemben, akkor legyen egyértelmű az is, hogy ez egy olyan kérdés, amelyben bármennyire is kényelmes és demagóg, populista dolog kizárólag egyetlen halmazba terelni a felelősöket, ez mégiscsak egy olyan dimenzió, amelyben nagyon sok keserűséget is hozhat az igazi objektivitás majd később. 

És nem tudom, hogy erre mennyire vagytok felkészülve. Mert abban igazatok van, hogy az államé minden eszköz, minden erőforrás, övé a hatalom, azt tesz, amit csak akar. De abban borzasztóan tévedtek, hogy a felelősség is csak rajta kérhető számon, miközben nyilván nem kevés indulat (rosszindulat) és »nem politizáló« politikai üzenet helyezhető el abban a hamis képben, amit most az égre próbáltok meg felfesteni. Ezen a képen a gondoskodásba került, vagy a nehéz sorsú gyerekek mindannyian áldozatok. 

Az állam (azaz szerintetek minden öltönyös és kosztümös kormányzati szereplő), a keresztény egyházak (azaz szerintetek az összes bibliával és énekeskönyvvel szaladgáló ájtatos manó), az összes gyermekvédelmi intézmény (azaz a kastélyokban elhelyezett árvaházak vasrácsokkal az ablakon, meg az összes lakásotthon, az összes iskolai kollégium stb.) és az összes gyermekvédelemben dolgozó ember (azaz a szerintetek perverz szörnyek) áldozatai a gyerekek.

akik örülnek, hogy valaki megint kínál nekik valamit, ami miatt az utcára lehet menni és szidni a kormányt. Egy politikamentes rendezvényen is.

Miközben intézményvezetők, tanárok, nevelők, szociális munkások ezrei teszik a dolgukat és segítenek nagyon sok rászoruló gyermeknek. Ők is azok a szörnyek, akik most odakint járnak? 

Vagy csak egy általános ellenségképet kell gyártani?

És ha valóban hasznosak, segítők és hitelesek akartok lenni, akkor az első dolog, amit magatok mögött kell hagyni, az az, hogy kizárólag az államot hibáztatjátok mindenért. Nyilván ez a legegyértelműbb, legkönnyebb irány.

De a gyermekvédelem valójában otthon kezdődik. Családban. A maga legtermészetesebb közegében. De ahhoz olyan Apa és olyan Anya kell, akik önmaguk kellene, hogy a biztosíték legyenek ahhoz, hogy soha ne kelljen a kormányon számon kérni egy gyermek sorsának az alakulását. Család kell, környezet, barátok, szomszéd, unokatestvérek. 

Ha a barátok nem támaszt jelentenek, hanem drogot és erőszakot hoznak? Ha a környezet nem engedi a kitörést, visszahúzza a tehetséget és elveszi az egyéni boldogulás esélyét is? Ha a párkapcsolat már tizenévesen is erőszakos? Ha a megszülető baba korán és a nem megfelelő környezetbe születik? Ha az állami gondoskodásból kikerülő lányok néhány hét után Svájcban vannak, vagy a 3-as és a 4-es út mentén? 

Odakint most szörnyek járnak.

Igen. De nemcsak az intézményvezetők vagy a gonosznak és szívtelennek ábrázolt politikusok között lehetnek ezek a szörnyek. Hanem a szegregátumokban is. Egyszerűbben fogalmazok: a cigány telepeken is. Vagy a Rózsadomb tetején, a Pasarét kellős közepén.  És mondjuk ki, ne sumákoljuk el: 

És ha valóban valódi fejlesztés lesz majd a gyermekvédelemben, akkor ott kell kezdenünk. A családokban. A telepeken. A közvetlen környezetben. A rossz apák, rossz anyák, rossz testvérek között, a szülők és a környezet által tönkretett családokban. Ott, ahol a szegénység és a depriváció nem adhatna felmentést immár semmi alól. Soha, semmilyen körülmények között sem.
Gyertek és küzdjetek a szörnyek ellen ott is. Mert leginkább ott lesz majd feladat a jövőben. 

A Hősök terére pedig elég lesz minden évben egyszer kimenni majd. Tudjátok, politikamentesen.”

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner