Navalnij utca

„Tévedés, Főpolgármester úr, nem kell öt évet várnia arra, hogy az orosz követség melletti bármelyik utcát, útszakaszt a mártírhalált halt Alekszej Navalnijról nevezzék el. Karácsony Gergely természetesen joghelyesen írja Facebook-bejegyzésében, hogy személyről csak a halála után 5 évvel lehet közterületet elnevezni. És a jog uralma tényleg fontos. Nyilván még akkor is, ha a hivatkozott 2012-es közgyűlési rendelet jelen esetben a mindenfajta jogra nagy ívben tojó orosz birodalom itteni alkalmazottait védi attól a kis kellemetlenségtől, hogy »Navalnij utca« legyen a postacímük, és napi százszor le kelljen írniuk áldozatuk nevét.

Az a szerencséje a főpolgármesternek, hogy ez csak főszabály, vannak a rendeletben kivételek. Például ha Navalnijt posztumusz díszpolgárrá nyilvánítják. Akkor nem kell várni öt évet.

Jó, dísz­polgár az lehet, aki a »közösség érdekében kifejtett tevékenységével, magatartásával eredményesen elősegítette a település anyagi és szellemi értékeinek gyarapítását«. Mint például Elvis Presley (2011). Navalnij viszont egy olyan diktátor ellen küzdött az utolsó leheletéig, aki Magyarországból is újra szovjet gyarmatot akar gyártani.

Tudom, az amerikai ikon Tarlós István alatt lett díszpolgár. Pár éve viszont éppen a mostani főpolgármester adta át a dalai lámáról átnevezett Hídépítő utcát. Dacára, hogy Tendzin Gyaco láma speciel – szerencsére – él. Persze nem nevezte nevén, nyilván mindenkinek – ideértve a budapesti kínai nagykövetséget is – Tendzin valamelyik elődje, mondjuk az 1804-ben reinkarnálódott nyolcadik láma, Dzsampal jut eszébe.”

Nyitókép: KIRILL KUDRYAVTSEV / AFP