Jenő a régi

„A magyarok nem eléggé európai mentalitásán mereng a Párbeszéd államfőjelöltje, Kaltenbach Jenő. »Eltűnődve ennek a népnek a mentalitásán, amely olyannyira eltér a környező szláv, germán világtól, óhatatlanul el lehet jutni odáig, hogy utolsó volt a népvándorlásban, és máig sem érkezett meg igazán Európába« – írja a közösségi oldalán.

És ő ennek a nemzetnek akar az államfője lenni…

Azért ehhez ábrázat kell. Sőt pofa.

A liberális ideológiához kapcsolódó személyiségzavar egyik legmarkánsabb tünete, hogy a beteg – esetünkben Jenő – iránytűnek gondolja magát. Fölkent ápoltunk kiváló példa erre. (Engem valamiért A tanú Bástya elvtársára emlékeztet a hajdani ombudsman: »Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.«)

Megjegyzem, rég nem hallottunk a néprajzkutatóvá nemesedett Kaltenbach Jenőről. (Nem mintha hiányzott volna.) Legutóbb a mérhetetlen Párbeszéd frakcióvezetőjeként üldögélt a Fővárosi Közgyűlésben, majd túlpörgött Facebook-huszárként kóstolgatta a nemzeti oldalt. Egy ízben azon kesergett, mennyire rossz a közérzet és a közhangulat az országban. Szerinte azért, mert az ország elitje folyamatosan vagy hazudik, vagy az emberek »szétszálazásával« múlatja az idejét. Ennél is nagyobb baj – írta –, hogy a Fidesz-hatalom túlságosan konszolidált, folyamatosan nyeri a választásokat, annak ellenére, hogy a tényleges teljesítménye igen szerény. Hogy miért baj, ha egy hatalom konszolidált, az nem derült ki. Ahogyan az sem, mihez képest szerény a kormányzat teljesítménye. A választóknak és a hitelminősítőknek speciel tetszik.”

Nyitókép: MTI, Beliczay László