A gyarmatosítók ráerőltetik kultúrájukat, szokásaikat a leigázottakra. Amiképpen a magyar rádióból döntően angol nyelvű dalok szólnak (ezt még az oroszok sem intézték így) és a mozikban amerikai filmeket vetítenek (nagyobb százalékban, mint a hetvenes-nyolcvanas években szovjetet), újabban
meghonosították a Valentin-napot is, ami a szerelmesek számára egyfajta kötelező ünnep.
Ennek a kicsit giccses, kicsit mesterkélt és sokak számára frusztráló napnak az ellensúlyozására (kiegészítésére?) bő két évtizede elindult egy kezdeményezés, a házasság hete; Magyarországon 2008 óta rendezik meg, az idei most vasárnap ért véget.
A szerelem ki- és beteljesedése mégiscsak a házasság, a kapcsolat megszentelődése. (Igaz, Valentin-nap is Szent Bálintról, az ókori keresztény mártírról kapta a nevét, vallásos jellege mégis teljesen eltűnt. Deszakralizálták, mint Szent Miklóst, akiből csokifelelős Télapót csináltak.)
Politikai publicisztikának nem hálás téma, pártok és aktivisták egyre kiélezettebb csatáinak közepette érdektelen mostohagyermeknek tűnik egy ilyen rendezvénysorozat, jóllehet mindannyiunknak a boldogság, a magánéletünk sikerei a legfontosabbak: