Nem volt egyszerű menet. A Hotelnet Kft. egyik munkatársát sikerült csak elérni, akinek elküldtük az írásunk linkjét: ő azt ígérte, hogy továbbítja a cég illetékes vezetőjéhez. Miután napokig nem reagáltak, telefonon érdeklődtünk, de nem válaszolt arra, hogy mikor kapunk választ. Később már a telefont sem vette fel, csak amikor másik számról hívtuk, de akkor sem mondott semmi érdemlegeset.
Végül sikerült megszereznünk Lengyel László ügyvezető mobilszámát, így tudtunk vele beszélni. Azzal kezdte, hogy addig, amíg a vizsgálat le nem zárul, addig senkinek semmilyen nyilatkozatot nem adnak. Ez szerinte így volt korábban, így van most és így lesz a jövőben is,
zajlik a nyomozás, azután lehet csak bármiről beszélni, addig mindenki csak ötletel – jelentette ki.
De nemcsak a tragédiáról írtunk, hanem meglehetősen sok olyan dologról is – vetettük fel –, amelyek nagyon komoly problémát jelentenek a társasháznak: a liftügytől kezdve a lakásokban keletkezett károkon át az építéssel együttjáró koszig, mocsokig.
Lengyel erre azt mondta, nem a Mandineren vagy bármilyen sajtóorgánumon keresztül fognak nekiállni a társasházzal vitatkozni jogi, együttműködési és egyéb problémákról. Azzal folytatta, hogy a lakók – mert megteltek fájdalommal – a cikkünkben arról beszéltek, hogy mekkora sérelem érte őket. Az ügyvezető szerint egy alapvető félreértésből adódik a helyzet, mivel a tetőtér nem az ő tulajdonuk volt, eladták valakiknek évekkel ezelőtt, ők mégis úgy gondolják, hogy ez az övék. „S azért, mert a padlástérben valaki beépítést csinál a saját külön ingatlanán, kvázi a saját lakásában,
ők úgy gondolják, hogy nekik ezt joguk van mindenféle szempontból terrorizálni”
– fogalmazott.
Lengyel úgy véli, ezzel nincs mit kezdeni, ez egy eléggé elrontott dolog lett, ők ajándékba csináltak az udvarba plusz egy liftet, emellett meg kellett csinálni a régit is. A közös képviselő szerinte kitalálta, hogy neki nem tetszik, hogy ha teljesen logikusan a belső orsótérbe kerül; ez pedig körülbelül 20 millió forint többletet jelentett a cégnek. De megépítették oda, ahova kitalálta, s most, hogy a lakóknak nem tetszik, közli, hogy ő ezt nem is akarta.
„Szóval rengeteg olyan probléma van, ami egy ilyen munka során összegyülemlik, mi elismerjük, hogy nagyon nehéz volt elviselni a lakóknak, csak
tudomásul kellene venniük, hogy amikor ők hozzájárultak a tetőtér beépítéséhez évekkel ezelőtt, akkor ezzel számoltak”
– közölte.
De azzal nem hisszük, hogy számoltak – mondtuk –, hogy megrepednek a falak, beáznak a lakások. Az ügyvezető emlékeztetett, hogy tavaly nyáron olyan felhőszakadások voltak a városban, hogy olyan helyeken is állt a víz, ahol korábban nem volt, és ők mindig ekkor áztak be. A cég a normál, szokásos esőzésre készült fel, megcsináltak minden védelmet ellene, de ezt a felhőszakadást, ahol a város megbénult – hiszen leesett két óra alatt rengeteg eső –, ők sem tudták kezelni. Ekkor áztak be a lakások, de mindenkiét megjavították, aki időben beengedte a munkatársait; volt, akinek külön extra dolgokat is, egy gyereknek például másfél millió forintért egy galériát.
Viszont volt olyan lakó – állította –, aki tavaly szeptember óta ígérgette, hogy mehetnek hozzá; és amikor teljesen logikusan félrepakolták a bútorát úgy, hogy neki semmi gondja nem volt vele, majd megcsinálták a szobáját, ezután hozzákezdtek egy másik helyiséghez, akkor kitalálta, hogy ő egy szálloda luxuslakosztályába akar menni karácsony környékén.
„Ezek agyrémek” – közölte, és most is megígérte, mindenkinek rendbe fogják rakni azokat a dolgait, amiért felelősek,
de ehhez nekik is együtt kell működni.
Azt is tagadja, hogy úgy építették meg a kéményeket, meg a plusz ablakokat... – kérdeztük, de nem tudtuk befejezni, mert Lengyel közbevágott.
„Mi van?! A kéményeket egy szakcég, a kéménysz..., ilyeneket nem lehet ebben az.., sehol nem lehet a világon csinálni. Úgy építették meg?! Ez hihetetlen! Hát emögött tervezők vannak, hatóságok vannak, hát nem lehet ilyet csinálni, hogy úgy építem, nem, úgy, ahogy az előírásoknak meg a szakhatóságoknak megfelel” – válaszolta felindultan.
És a plusz ablakok? Mert az nem voltak benne a jóváhagyott tervben – folytattuk.
„Ezek a dolgok, ezek a dolgok, mind, mind, mind majd elrendeződnek”
– jelentette ki; de vitattuk ezt, hiszen már elkészültek az ablakok, így nehéz elképzelni, hogy így miként rendeződnek el ezek a dolgok.
Az ügyvezető kissé higgadtabban azt állította, „nyilvánvaló, hogy ez a ... vagy vissza lesz csinálva, vagy sikerül megállapodni a társasházzal olyan formában, hogy ez..., mert rajtuk kívül ez az égvilágon senkit nem zavar”. Majd ironikusan kijelentette, „de biztos logikus az, hogy benn lakok egy házban és az ótvar palásttetőm, ami beázott mindenfajta baja volt, és nem volt hozzányúlva ötven éve, most le lett cserélve, és ahhoz a padláskiálló lukhoz képest most ablak is került rá”, s azt állította, ez a társasházi közös képviselőn kívül az égadta világon kívül senkit nem zavar.
De a tervben nincs benne – vitatkoztunk, mire az ügyvezető azt mondta, a módosított engedélykérelemben benne van, ez folyamatban van.
De nincs jóváhagyva, és ehhez képest megcsinálták – akadékoskodtunk tovább..
„Ne hatóságoskodjon, még így is úgy gondolom, hogy több mindenről beszéltünk, mint kellett volna.
Vegye úgy, hogy nem nyilatkoztam, de nem akarunk se a társasházzal, se a hatósággal, senkivel vitatkozni a sajtón keresztül” – fogalmazott, mire megjegyeztük neki, hogy szeretnénk megírni, hogyha már szóba állt velünk.
„Írja meg, jó munkát, viszhall” – csapta ránk végül a kagylót.
Nyitókép: MTI/Mihádák Zoltán