Losonczi Pál húsz éven át volt a szocialista rendszer államfője, 1989-be aztán eladta a budai házát és szülőföldjére, Barcsra vonult vissza.
Érdekes hirdetésre bukkant a Mandiner az ingatlan.com oldalán. Bár a hirdetésben név szerint nem említik, ám utalást tesznek rá, hogy a 36,5 millió forintért kínált, 142 négyzetméteres családi házban egykor Losonczi Pál lakott,
aki húsz éven át, 1967-től egészen 1987-ig volt a szocialista rendszerben az elnöki tanács elnöke, vagyis Magyarország államfője.
„Barcson, csendes kis zsákutcában kínálunk eladásra egy felújított családi házat, melyben egy néhai országos hírű politikus lakott. A lakásban eredeti bútorzat van sok relikviával, ajándékokkal, melyet államfői külföldi útjai során kapott. Ezen bútordarabok ára megegyezés tárgyát képezi” – áll a hirdetésben. De ki is volt Losonczi Pál, aki rendszeresen feltűnt az esti Híradóba, ahogy éppen valamelyik baráti, szocialista országban tesz hivatalos látogatást?
Losonczi ezer szállal kötődött Barcshoz, a föld volt a mindene, így ott volt a II. világháború után a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet megalapításánál is, amelynek aztán elnöke lett. A TSZ kiváló eredményeket ért el, Losonczit pedig kiemelte a rendszer. 1953-ban Rákosiék Munka érdemrenddel tüntették ki, a Szabad Népben a szocialista munka új hőseként ünnepelték és a fotóját is megjelentették, mellette pedig bekerült az országgyűlésbe is. 1956-ban aztán még mindig a barcsi szövetkezet elnökeként Kossuth-díjat kapott, és
egy évre rá azt is megírták a lapok, hogy ő lett Somogy megye első Moszkvics-tulajdonosa is.
Ebben az évben nagyot ugrott a ranglétrán, hiszen bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. A lapokba is rendszeresen bekerült a fényképe, Rákosi Mátyás után Kádár János is támogatta az előremenetelét. Aztán hét éven át földművelésügyi miniszter volt, majd 1967 április 14-én nevezték ki államfőnek, vagyis az elnöki tanács elnökének. Ez a pozíció csupán protokolláris funkciót jelentett, Losonczi húsz éven át több, mint 50 országban járt hivatalos úton. A legtöbbet természetesen a szocialista, baráti országokba látogatott. Az első útja 1968-ban a Német Demokratikus Köztársaságba vezetett, az utolsó utazásai során pedig 1986-ban Nigériában, Finnországban és Szíriában járt. 1987 nyarán aztán távozott a pozícióból, amit sokan nem értettek. Losonczi Pál a távozására két évvel később adott magyarázatot a Reform című lapban. Mint elmondta,
1986-ban lett beteg, a vegetatív idegrendszerével akadtak gondjai, és orvosi tanácsra kérte a felmentését.
„Egy évet kihúztunk úgy, hogy ez nem került nyilvánosságra, míg aztán hivatalosan is fölmentettek” – fogalmazott a politikus. Losonczi később az országgyűlési mandátumáról is lemondott, majd Barcsra vonult vissza, ahol jobbára kertészkedett.
Ezt is ajánljuk a témában
Napra pontosan 110 éve született Kádár János, aki 1956. novemberben a szovjetek meghosszabbított kezeként került hatalomra, s akire később – annak ellenére, hogy Nagy Imre és társai halálra ítélésének és kivégzésének egyik fő felelőse volt – sokan mint tapasztalt bölcsre tekintettek, és „Kádár apánk”-ként emlegették. Az egykori pártfőtitkárról Földváryné Kiss Réka történészt, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökét kérdeztük.
Csalódott a rendszerváltásban és minden kapcsolatot megszakított a politikával. A sajtónak is csak ritkán nyilatkozott, ha mezőgazdasági kérdésekben kérdezték, csak akkor adott hosszabb lélegzetű interjút. A könyvtárát a barcsi iskolának ajándékozta, az államfői útjain kapott kitüntetéseit, értékes relikviákat pedig múzeumoknak ajánlotta fel. Kiállítást is rendeztek belőle, ám idővel bezárták a tárlatot,
s nehezen élte meg azt is, hogy a rendszerváltás után a felére vették vissza a nyugdíját.
Losonczi visszavonultan élt, kertészkedett, néha eljárt a Drávára horgászni. Vadászni már nem járt, pedig korábban rendszeresen hódolt ennek a szenvedélynek. A most eladó ház nappalijának falán azóta is kint vannak az általa elejtett vadak trófeái. Az egykori államfő végül 2005-ben, 86 éves korában hunyt el.
Gyenesei István, a második Gyurcsány-kormány önkormányzati minisztere nagy tisztelője volt Losonczinak, a halálos ágyánál is ott volt a kaposvári kórházban. A Somogyi Hírlapnak azt is elmesélte Losonczi halála után, hogy miképp zajlott az utolsó találkozásuk:
„Délután még vörösbort kívánt. Töltöttem neki, s ő szívószálon át ivott egy kortyot, majd kért, hogy tegyek egy falatot a szájába a rétesből, amit a feleségem sütött”
– emlékezett az utolsó találkozásra Gyenesei. Losonczi Pál államfői relikviái közül a hosszú évek során többnek is nyoma veszett, az egyik hazai online piactéren pedig most is kínálnak megvételre egy díszes étlapot, amelyet személyesen Losonczi Pál kapott az egyik külföldi útja során.
Nyitókép: Németh Károly (balra), Losonczi Pál és Kádár János egy május elsejei felvonulás alatt a dísztribünön. Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr
Ezt is ajánljuk a témában
Hosszú évek óta egy üres urnatartónál emlékeznek Rákosi Mátyás szimpatizánsai a Farkasréti temetőben, az egykori kommunista pártvezér földi maradványait ugyanis a Mandiner információi szerint elvitték a temetőből. Következzen Rákosi urnájának története, amelynek fedőlapját nem egyszer emberi ürülékkel kenték össze.
Ezek most tényleg azt hiszik, hogy diktatúrában élnek.
Donald Trump és Petr Pavel mellett a magyar miniszterelnököt tartják a legmegbízhatóbbnak a szlovákok.
„Zseni volt, utánozhatatlan művész, de az üzleti érzéke gyakorlatilag a nullával vetekedett” – meséli Hernádi Lajos.
A lapban olyan „gulyásdiktatúrának” nevezték hazánkat, amely még Mussolininek is tetszene.
Szijjártó Péter előterjesztésére többen is nagyköveti rangot kaptak.
A múlt heti politikai sárdobálás ismét rávilágított arra, hogy a magyarországi balliberális politikusok egyedüli kenyere a hazaárulás. Lajkó Fanni írása.
Erre eddig senki nem gondolt.
