Nem lehet eléggé kiemelni a még megmaradt szabadon szóló, szemtelen és szellemes produkciók hatását a mai korban.
„A konzervatívokat utálom, de a liberálisokat aztán tényleg kib***ottul utálom.” Matt Stone-nak, a South Park egyik megalkotójának régi, amolyan amerikaias kőegyszerűséggel megfogalmazott aranyköpése igazi mottója lehetne a Trey Parkerrel megálmodott animációs sorozatának. Hihetetlen, de igaz: a South Park rajzfilmsorozat több mint huszonöt éve fut. A szándékoltan primitíven megrajzolt figurákkal életre keltett, fiktív coloradói kisváros szürreális hétköznapjairól szóló sorozat annak idején, a kilencvenes évek végén igazi botránykő volt. Jól nevelt konzervatív és liberális kispolgárok, anyák, apák, erkölcscsőszök háborodhattak fel alpári humorán, obszcén viccelődésén. A négy örök kisgyerek főhős (antihős) figura, köztük a megunhatatlanul undok Cartman kalandjai mégis sikerprodukciót szültek, és már 1999-ben megérkezett az első egész estés, mozikban vetített sztori is, amiben az Egyesült Államok morális pánikból hadat üzen Kanadának, a pokolban pedig a sátánt szekálja Szaddám Huszein. Mondom, botránykő, tonnányi botránykő volt a South Park, aminek alkotói nyilván röhögve élvezték a társadalmi felháborodást és az azzal járó nézettségnövekedés után beérkező dollármilliókat.
A videóban a riporter megkérdezi a nőt, hogyan érzi magát amiatt, hogy idén először egy transzember lesz az ellenfele, erre a karakter érdekes válasz adott.
Neked melyik volt a kedvenc aranyköpésed? – kérdezi a miniszterelnök.
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
A németek a fizetésük 11 százalékát rakták befőttesüvegbe az első félévben, pedig az infláció rendben van, a reálbérek pedig folyamatosan növekednek. A csökkenés 34 milliárd eurós kiesést okoz a gazdaságban.
Az autósok ráadásul számos helyen nyári gumival indultak el.
