„A 2023-as évben Magyarországon megdőlt egy politológiai törvényszerűség: a dekonjunktúra és a borzalmasan elszabaduló infláció nem alakította át drámaian a politikai erőviszonyokat. A kormánypártok népszerűsége – kisebb csökkenés után – visszaállt, az ellenzék viszont jottányit sem tudott erősödni. Persze, mivel nem volt választási év, így az elkötelezettség és az aktivitás csökkent, a bizonytalanok, vagy a »pártot nem választók« száma is magasabb volt az előző évitől, ám a százalékos arányok érdemben nem változtak.
A kormánypártok előnye európai viszonylatban továbbra is kimagasló, a DK – mérföldekkel lemaradva a Fidesztől – dominálja a baloldalt, a Momentum brutálisan visszaesett és elvesztette a versenyt Gyurcsányékkal szemben, a többiek pedig a túlélésért küzdenek.
De mi ennek az oka? Miért nem romlott számottevően a kormány megítélése?
Egyrészről – ami talán a legfontosabb – a kormány megőrizte politikai stabilitását és nem magával (mint a baloldal), hanem az ország problémáival foglalkozott, azaz nem tehetetlenül sodródott, hanem cselekedett. Másrészről a kormányzati lépések sikeresek voltak: az inflációt letörték, a nyugdíjak értékét megőrizték, a családtámogatások és az adókedvezmények maradtak, illetve nem vesztették el az emberek a munkájukat. Sőt, ma többen dolgoznak Magyarországon, mint a háború kitörése és az elhibázott uniós szankciók okozta válság kezdete előtt.