„A 2023-as évben Magyarországon megdőlt egy politológiai törvényszerűség: a dekonjunktúra és a borzalmasan elszabaduló infláció nem alakította át drámaian a politikai erőviszonyokat. A kormánypártok népszerűsége – kisebb csökkenés után – visszaállt, az ellenzék viszont jottányit sem tudott erősödni. Persze, mivel nem volt választási év, így az elkötelezettség és az aktivitás csökkent, a bizonytalanok, vagy a »pártot nem választók« száma is magasabb volt az előző évitől, ám a százalékos arányok érdemben nem változtak.
A kormánypártok előnye európai viszonylatban továbbra is kimagasló, a DK – mérföldekkel lemaradva a Fidesztől – dominálja a baloldalt, a Momentum brutálisan visszaesett és elvesztette a versenyt Gyurcsányékkal szemben, a többiek pedig a túlélésért küzdenek.
De mi ennek az oka? Miért nem romlott számottevően a kormány megítélése?
Egyrészről – ami talán a legfontosabb – a kormány megőrizte politikai stabilitását és nem magával (mint a baloldal), hanem az ország problémáival foglalkozott, azaz nem tehetetlenül sodródott, hanem cselekedett. Másrészről a kormányzati lépések sikeresek voltak: az inflációt letörték, a nyugdíjak értékét megőrizték, a családtámogatások és az adókedvezmények maradtak, illetve nem vesztették el az emberek a munkájukat. Sőt, ma többen dolgoznak Magyarországon, mint a háború kitörése és az elhibázott uniós szankciók okozta válság kezdete előtt.
Harmadrészről az ellenzék nem tudott valódi víziót, koherens mondanivalót kidolgozni. Nem újultak meg és nem végezték el az ellenzéki politikai munkát, így nem váltak vonzóvá. Saját válságukkal voltak elfoglalva és folyamatosan a beszűkült baloldali térfélen való helyezkedéssel törődtek. Ötletszerű mondanivalójuk hiteltelen és összefüggéstelen volt, illetve nem találkozott a választópolgárok tömegeinek bizalmával. Azaz – mivel a politika nem pasziánsz, hanem társasjáték –, így a baloldal tehetségtelensége, intellektuális gyengesége, cselekvésképtelensége és hiteltelensége is kellett ahhoz, hogy a kormány népszerűsége megmaradjon.