Amíg egynél több név szerepel a szavazólapon, amíg van zárt szavazó fülke és a leadott szavazatokat a különböző jelöltek képviselői együtt ellenőrzik, addig minden voks számít. A hatalom és bizonyos kontroll mellett a külvilág számára is képet ad a rendszer támogatottságáról. Bizonyosan sokkal pontosabbat, mint a legtöbb, külföldön készített kremlinológiai eszmefuttatás.
Jól tudja ezt Alekszej Navalnij, aki börtönéből már a 2021-es parlamenti (Duma) választások kampányába is bekapcsolódott. Börtönön kívüli társaival együtt megszervezte azt a mozgalmat, amely az ellenzéki érzelmű szavazókat igyekezett a legesélyesebbnek számító, nem kormánypárti jelölt mögé állítani. Ez az »okos szavazás« viszonylag sikeres volt. Huszonhét egyéni körzetben sikerült nem kormánypárti jelöltet képviselővé választani úgy, hogy a kormánypárt az országos listán több mint háromszor annyi szavazatot kapott, mint a legnagyobb ellenzéki (kommunista) párt. Vagyis viszonylag sok szavazó követte a Navalnij-csapat tanácsát. Lehet vitatkozni azon, hogy az így mandátumhoz jutott kis pártok mennyiben nevezhetők valóban ellenzékinek, de ahol helyben legyőzték a kormánypárti jelöltet, ott mégis érvényesült valamiféle civil kurázsi.
Az elnökválasztás decemberi bejelentése után alig néhány órával a Navalnij-csapat máris megkezdte a kampányát. Fő üzenete ismét az, hogy mindenki éljen a szavazati jogával és voksoljon bárkire, csak ne Putyinra. Ez ellentétes például a szerb ellenzék korábbi taktikájával, vagy azzal, amit sokan a magyar ellenzéknek szoktak javasolni a Fidesz győzelmi esélyeit látva. Magam nem hiszek a bojkott hasznosságában, és meggyőződésem szerint Navalnij még a börtönéből is jobban érti a politikát, mint sok, kávézóban üldögélő szakértő. A hivatalos orosz ellenzék nyilván nem tör a hatalom megdöntésére, a választás után ismét elfogadja az elnök hatalmát, de anyagi és presztízsokokból abban érdekelt, hogy viszonylag jelentős számú voksot kapjon.”