„Olvasom Baán Lászlónak, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának az interjúját a HVG-ben. A szöveg intellektuális igénytelenségénél nem időznék el. A miniszterelnöknek tett szerelmi vallomását sem hoznám szóba, nyilvánvalóan ez kell ahhoz, hogy pozícióját rendre megerősítse. Egyetlen dolgot említenék meg: Baán László az Orbán-kormány kultúrához való hozzáállásával kapcsolatosan annak adott hangot, hogy »kiemelt jelentőséget kapott ez a terület.« A kultúrharcról Baánnak kizárólag a woke jut az eszébe, amely – mint maga mondja – »idehaza, a politikai színtéren még nem nyert érdemi teret, szervezetileg egyelőre nem identifikálható a progresszív újbaloldal, a woke.«
Valóban, ez kétségtelenül igaz.
Csakhogy Baán arról nagyvonalúan elfeledkezni látszik, hogy a woke helyett idehaza van más, amelynek ő maga is részese, alakítója és kegyeltje. Mert ahol a woke erősen jelen van, ott a meritokratikus elvet különféle identitástényezők, fehér bőrű versus fekete bőrű, gyarmatosító versus gyarmatosított, elnyomó versus elnyomott, heteroszexuális versus LMBTQ stb., és ezek szintézise rombolja le. Idehaza a meritokratikus elvet a politikai hovatartozás, a szekértábor-ideológia, a »mi kutyánk kölyke« mindent felülíró szempontja rúgja fel: messze nem a teljesítmény számít, hanem az, hogy az érintett hűséges-e, lojális-e, s akár még egy semmitmondó interjúban is képes-e az ország legfőbb emberéről mély áhítattal és elragadtatással szólni.