A független újságírás mítosza megbukott, ezt egyre többen ismerik el – Transzparens-vezető a Mandinernek

Az elmúlt években a Transzparens Újságírásért Alapítványt számos támadás érte, főként a kormánykritikus nyilvánosság felől, mondván, a Fidesz érdekeit szolgálják. Mit gondol, létezik függetlenség?

Elöljáróban annyit, hogy mozgalmas éveken vagyunk túl, pert nyertünk az Átlátszó.hu és a Média1 ellen, egy, a médiával foglalkozó EU-s intézmény felkért minket szakértőnek, az Országgyűlés pedig a szakmai javaslatuk nyomán módosította a Büntető törvénykönyvet. Ami a kérdést illeti: az Alapítvány által konzekvensen képviselt, médiával kapcsolatos gondolatok egyre több helyről köszönnek vissza.

Például?

Nemrég az Index hasábjain olvastam Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatójának interjúját, ahol úgy fogalmazott,

Ezért, ha bárki azt állítja magáról, hogy független, akkor ehhez már minimum szkepticizmus társul. És már nem csak mi mondjuk ezt. Idén lesz öt éve, hogy megfogalmaztuk az újságírói függetlenséggel és objektivitással kapcsolatos kritikánkat. Azt mondtuk, független és objektív sajtó nem létezik. A feladatunk az, hogy a médiatudatosság kultúrájának erősítésén keresztül az olvasók tájékozódni tudjanak ebben a világban.

Ezt hogyan képzelik?

Azt a kérdést kell megvizsgálni, egy szerkesztőség hogyan tartja fenn magát; és a finanszírozás mikéntje hat-e a tartalomgyártásra. Az az állításom, hogy ez a hatás minden esetben létezik, tehát az újságírói munkát nem vonatkoztathatjuk el a finanszírozástól, tehát nem létezik teljes függetlenség.

Mi van azokkal a médiumokkal, akik azt mondják magukról, hogy olvasói támogatásból élnek? Ők sem függetlenek?

Ma Magyarországon nincs olyan számottevő médium, ami kizárólag olvasói finanszírozásból tartaná fenn magát. Általában nemzeti vagy külföldi pályázatokon elért forrásokkal is kiegészítik (vagy megalapozzák) a működésüket.

Ezzel a legnagyobb probléma az, hogyha nincs transzparens működés, akkor az olvasók előbb vagy utóbb csalódni fognak, és tovább romlik az újságírás presztízse.

Tegyük fel, hogy mégis van olyan lap, ami mondjuk 99 százalékban olvasói támogatásokból működik. Ők sem függetlenek?

Ha valaki előfizet online vagy print médiatartalmakra, akkor azt elvárásokkal együtt teszi meg. Ha a Mandiner holnaptól konzervatív helyett baloldali vagy liberális fénytörésben tudósítana a világ történéseiről, esetleg jóval kritikusabb hangvétellel írna az egyházról, akkora az előfizetőinek jelentős része elpártolna tőle. Vagy nem?

Kétségtelen, hiszen vállaltan konzervatívak vagyunk, így a törzsolvasóink zöme is alighanem az.

Attól még ez igaz azokra is, akik magukat ideológiamentesnek, objektívnek vagy függetlennek próbálják beállítani. Ha a szövegeiket nézzük, tartalmaikat vizsgáljuk kimutatható, hogy politikai vezérelvek mentén folyik a munka. A vásárló pedig ezekre a tartalmakra fizet elő, amennyiben a politikai vezérelvek változnak, az olvasók elmennek. Tehát, függetlenség ebben az esetben sem valósulhat meg.

A kormánykritikus médiumok mégis függetlenként hivatkoznak magukra. Ennek mi az oka?

Ez egy tudatos politikai narratívaalkotás része. Vannak a független újságírók, akik az igazat írják és a „propagandisták”, akik a jobboldal politikai irányai mentén dolgoznak. A helyzet azonban az, hogy a független újságírás mítosza 2024-re már megbukott. Gulyás Mártontól, Ceglédi Zoltánon keresztül Máté Gáborig többen fogalmaznak meg Alapítványunk médiafilozófiájával egybecsengő gondolatokat. Ez pedig megerősít minket abban, hogy jó úton járunk.

Az elmúlt években több vitát is szerveztek az újságírók között. Az ellenzéki véleményformálók szerint ezzel egy szinten kezelik a „független újságírókat” és a kormánypárti „bértollnokokat”. Ehhez mit szól?

A transzparens újságírás alapja, hogy informálódhassunk azokról, akik minket informálnak. Megismerhessük, hogy milyen értékeket és érdekeket képviselnek az újságírók. Erre kiváló platform a Zsurnaliszta Vitaest, ahol különböző értékeket képviselő újságírók folytathatnak eszmecserét. Nem példa nélküli, hogy valaki úgy vág bele egy politikai vagy egy közéleti munkába, hogy különböző vélt vagy valós vélemény-közösségeknek próbál megfelelni.

Az újságírók legalább akkora hatással vannak a társadalomra, mint a választói legitimációval rendelkező politikusok. Az nem fér bele, hogy míg a politikusoktól elvárjuk a vitát meg a transzparenciát és az elszámoltathatóságot, a média szereplőitől nem. Az újságírói szakma olyan képviselőit hívjuk el vitázni, akikre érdemes odafigyelni.

Nyitókép: Földházi Árpád