Támogatom Karsai Dánielt, de…

„Hallgatom a rádióban Karsai Dániel ügyvédet, aki egy gyógyíthatatlan betegség végső stádiumában, a hazai fórumok elzárkózása után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán akarja elérni, hogy Magyarországon is legális legyen az aktív eutanázia. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem büntethető az az orvos, aki segítséget nyújt annak a személynek, aki – ahogy a jog fogalmaz – beszámítható állapotban dönt arról, hogy segítséget kér a számára kegyes halálhoz. Mint általában a jogvégzett emberek – nem számítva a parlamentben ülő álkeresztényeket –, magam is Karsai Dániel álláspontját osztom. Minden embernek joga van dönteni a sorsáról.  

Mindenesetre be kell számolnom egy nagyon érdekes tapasztalatomról. Mészöly Miklós felesége, Polcz Alaine (elnézést a sorrendért, de így talán jobban azonosítható az író felesége) élharcosa volt Magyarországon egy hospice hálózat kiépítésének. Mivel ismertük egymást, lehetőséget kaptam arra, hogy az óbudai hospice otthonban filmet forgassak. Óriási szerencsém volt. Egy 35-40 év körüli férfi hajlandó volt interjút adni, megjegyzem, hogy az orvosa szerint alig 1-2 hete volt hátra. A férfi matematikus volt, kutató, egyetemi oktató, számos tanulmány szerzője. Amikor az édesanyja rákos beteg lett, abbahagyta a munkát, az oktatást, hónapokon keresztül az édesanyja ágya mellett, egy matracon feküdt. A minimális étkezésen kívül bármiféle cselekvésre képtelen volt. Addig nyaggattam, amíg nem kezdett el a munkájáról, a kutatásairól beszélni. Talán második alkalommal találkoztunk, amikor behozatta a szakkönyveit, a magyaron kívül angol, francia és német szakkönyvek garmadája lett egymásra stószolva az ágya mellett. Az orvos csak hüledezett, hogy erőre kapva folytatta a már régen abbahagyott kutatását. Teltek-múltak a hetek, és a matematikus addig élt, amíg a munkáját nem fejezte be.  

Továbbra is támogatom Karsai Dánielt, továbbra sem hiszek a csodában, de ez a matematikus máig nem ment ki a fejemből.”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay