„Betlehemi csillagodat ragyogtasd nekem,
ki e sötét lelki éjben jászlad keresem,
add hitemnek fényedet, akkor biztosan megyek,
s meg nem állok, míg a trónod el nem érem én.”
„Megértés nélkül nincs ünnep” – üzeni az egyik telekommunikációs óriás ünnepinek gondolt kampánya. A szöveget sokatmondó kép egészíti ki: a régi vágású, idősebb úr mellett a nagyon menő, kék hajú, a családi karácsonyt a bulihelyek péntek esti viseletével „feldobó” lány néz unottan a kamerába. Ez a legfontosabb közösség karácsonyi ünneplése á la Telekom. És persze a toleranciaüzenet, sokadszorra is. Mert „megértés nélkül nincs ünnep”. (Persze a konzervatív nagybácsinak kell elfogadnia a konvenciókat felrúgó rokont, ez vitán felül áll, ez egyirányú utca.)
Amikor belemerülünk a megértés T-ideáljába, elveszítjük a kapcsolatot azzal a típusú megértéssel, ami nem pusztán a felszínt kapargatja, ami nem korszellem-vezérelt önkéntes lemondás az értékekről és önmagunk alávetése az ideológiailag meghatározott elfogadásdömpingnek („ha nem mondasz igent mindenre, ami rombol, nem vagy megértő és biztosan nem vagy jó ember!”).
Ez a fajta megértés-értelmezés szembesít bennünket azzal, amit a néhai XVI. Benedek pápa a relativizmus diktatúrájának nevezett.
Olyan eszmefuttatásokkal találkozunk, mint például „nincs jó és rossz, csak ugyanannak az éremnek a két oldala”, hogy nincs fekete és fehér, mindig mindent árnyalni kell, a végletekig, utána pedig elmosni a határokat és mellébeszélni kissé. Ma már nem a bűnöst kell megérteni, hanem a bűnt. Persze aligha gondolták át kampányukat ilyen mélységben a vállalat kreatívjai, de az biztos, hogy a megértés mélyrétegeit sem vizsgálták.