Krisztus él és győz: amikor karácsony éjszakáján a jászolban fekvő kisgyermekre tekintünk, már ott látjuk benne a Megdicsőült Királyt, a Mindenség Urát, aki gyógyít, tanít és megszabadít.
A kampány szöveges üzenete egyébként nincs messze az igazságtól. A betűrendet kell csupán egy kicsit módosítani, hogy eljussunk a lényeghez, ami így szól:
megtérés nélkül nincs ünnep.
Csak akkor lehet igazi ünnepünk, ha a megtérés vezérli – és ez akkor is így van, ha mindig keresztény attitűddel ültük meg karácsonyt. Égető szükségünk van a megtérésre; hogy nyissunk Jézus felé, aki állandóan nyit felénk, aki alig várja, hogy végre Vele éljünk, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét és életünket teljes mértékben átalakító, elsöprő erejű szeretetét. A megtérésünk az alapja mindennek. Egyénileg éppúgy, mint közösségi szinten. Szűk családi körben ugyanúgy, mint kiterjedt rokonságban. És éppen így igaz ez nemzeti szinten is.
Ez olykor csöndes folyamat, máskor váratlan (mégis várva várt), látványos fordulat, de mindig, mindig gyengéd és megrendítő. Meghalunk a világnak és új emberré születünk Krisztusban. Igen, abban a Krisztusban, akit ezekben a napokban „kisjézusnak” mondunk, aki teljes egyszerűségben, szegénységben és alázatban született közénk – de akinek születését a pásztoroknak angyalok hirdették meg, s akit napkeletről bölcsek látogattak. S ahogy akkor a Betlehemhez közeli égboltot hirtelen nagy fényesség ragyogta be, úgy történhet meg ez a mi életünkkel is, hogy azután soha el ne múljon a kegyelem fénye.