Komcsik

„Hatalmas szerencséje a magyar futballnak, hogy a miniszterelnök egy pillanatig sem kételkedett talpra állásában, amit arra alapozott, hogy több mint harminc évet húzott le öltözőkben, így tisztában van azzal, mit jelent a másikat szagolni, ezért őt aztán nem lehet megvezetni, és az olyan véleményt, miszerint nem az előző évtized (értsd: az ő) futballfejlesztései miatt, hanem pont ezek ellenére jó a válogatott, azt csak kínban fogant komcsi magyarázkodásnak tekinti.

Ezt amúgy az állami sportnapilapban mondta el, ahol véletlenül az ezredik komcsizásra sem kapta meg a kérdést: ezek szerint akik megkérdőjelezik az elmúlt évtized »sportfejlesztéseit« – amelyek lényegében néhány kivételtől eltekintve brutálisan túlárazott, üzletileg fenntarthatatlan, és a baráti cégek profitját közpénzből garantáló beruházások – azok mind komcsik? És ha igen, mitől? Hogy ez a visszatérő komcsizás miért akadt be ennyire nála, az a felejtés állapotát mutatja: nem a kritizálóknak van KISZ-titkáros múltjuk, ugye.

No és az olimpia, amire Budapest ugyan szerinte még nem érett meg gondolkodásilag, de ő ezt az érést elősegítené azzal, hogy ha továbbra sem lesz meg a támogatottsága, akkor a főváros ne számítson kiemelt kormányzati fejlesztésekre. A konkrét zsarolás legalább tisztázta, mihez köti a közpénzek utalását: az öt karikát akarja, ha már a várost nem kaphatja meg. Ha pedig a bűnös város ellenáll, akkor szenvedjen. Pedig tényleg jó lenne még néhány gigastadion, elkelne több kihasználatlan aréna, amilyen például a 300 milliárdot meghaladó atlétikai, amelyik kilenc vb-napra épült, és azóta üresen áll. Illetve nem, mert majdnem ugyanennyiért elkezdik visszabontani. Aztán ha lesz olimpia, majd újra visszaépítik. És ez így ismétlődik majd addig, amíg világ a világ. Illetve amíg ez a világ nem mondja, hogy ebből elég.”

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt