Hogyan szúrjunk ki a nyugdíjasokkal?

„Egészen bravúros, hogyan lehet negatívan beállítani egy olyan gesztust, ami elvileg a karácsonyi készülődéshez nyújtana segítséget.

Az egész feltételezés azonban – miszerint a nyugdíjasok annyira ostobák, hogy nem tudják a pénzüket beosztani, nem számolják ki, meddig elegendő – megalázó nem csak őrájuk, de az egész magyar társadalomra nézve is. Alkalmatlannak tartanak minket arra, hogy az életünket, pénzügyeinket, gazdasági helyzetünket felügyelni tudjuk.

Régen bármelyik parasztember képes volt arra, hogy felmérje, mennyi lisztre, zöldségre, füstölt húsra, baromfira, lekvárra van szüksége, eltette a vetőmagot jövőre és nem ette meg, mint ahogy nem rendezett novemberben mekis vacsorát a fél falunak sült krumpliból, hogy aztán januárra egy darab pityókája se maradjon. Az ember képes beosztani, félretenni, felmérni a lehetőségeit és azokhoz alkalmazkodni. Régen egész esztendőkkel kalkuláltak, most pedig azon sírunk, hogy valaki öt napot nem lát előre?

Én egyébként azt is mindig nagyon utáltam, amikor az osztálypénzt úgy gyűjtötték a szülőktől, hogy már kilencediktől egy kicsit többet szedtek be, mondván a szalagavató, az érettségi bankett, tabló stb. sokba fog kerülni tizenkettedikben. Ha valakinek aggodalmai vannak, hogy egy nagyobb tételt majd nem tud kifizetni, rakosgassa otthon magának borítékba havonta az ezreseket, vagy nyisson erre a célra egy számlát a bankban, de miért szednek be előtakarékosságot felnőtt emberektől?

Persze, van, aki nem tud bánni a pénzzel, de alapvetően tekintsük ezt devianciának, és ne a deviánsokhoz alakítsuk a normát. Aki nem tekinti a polgárokat önálló, felelősségteljes döntésekre képes, a saját életük felett kontrollt gyakorló személyeknek, az hogyan gondolja, hogy például egy parlamenti választáson megfontoltan, érvényesen, a saját érdekeit felismerve húzzák be az ikszet a megfelelő helyre?”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay