Amerika önsorsrontó főbűne

„A 70-es, 80-as években csodáltuk, ráadásul a messzeségből, mert elérhetetlen volt. A 90-es, 2000-es években aztán a globalizáció és a technológiai fejlődés következtében közelebb került hozzánk; sokan el is jutottak oda, de legalábbis a szellemisége, hatásai, termékei elértek minket. És tetszett. Manapság viszont egyre kevesebb lelkesedéssel tekintünk rá, sőt sok esetben már kifejezetten taszít minket. Mi történt? Mi történik?

Két héttel ezelőtt az elmúlt két-három évtized során bekövetkezett fordulatról írtam; arról, hogy míg a hidegháború idején a világ keleti részén dogmatikus ideológiák által fűtött, ateista, önmaguk felsőbbrendűségében meggyőződött despoták álltak, szemben a nyugati világ hívő, keresztény, ugyanakkor pragmatikus vezetőivel, addig mára ez eléggé megfordult. Keleten, az egykori szovjet érdekszféra helyén egye inkább pragmatikus, ideológiákkal nem foglalkozó, de legalábbis azokat másokra ráerőltetni nem akaró vezetőket találunk. A Nyugatot viszont elöntötték a különböző (korábban épp Keleten jellemző, mára modernizált) ideoló­giák, a neomarxizmus nyugati formái (gender, kritikai fajelmélet, woke-izmus stb.), és a hatalmi elit ennek szellemében kíván teljes kontrollt szerezni az emberek mindennapi élete, gondolkodásmódja fölött.

Ez a hatalmi elit nemcsak politikusokat jelent, hanem a kulturális életet, a közgondolkodást befolyásolni képes számos további tagja is van: egyetemek, filmstúdiók, ipari, technoló­giai és kereskedelmi óriáscégek vezetői, hatalmas vagyonok fölött diszponáló befektetők, mil­liók által követett celebek stb. Mind-mind woke-vírussal fertőzöttek, mindannyian azt gondolják, hogy ők az emberiség egy felsőbbrendű alfajához tartoznak, s mint ilyenek, önmagukat hatalmazzák fel arra, hogy megváltoztassák a társadalmakat, és magát az emberiséget is. Ennek az elitnek a döntő többsége amerikai. Ám azt azért fontos látni, hogy nem mindegyikük. Tulajdonképpen a globalista elit nem is igazán kötődik országhoz, kultúrához, nemzethez, bármilyen hagyományhoz. Ideológiai meggyőződése mellett van egy technokrata hozzáállása; csakis a szellemi-technikai progresszió érdekli, nincs érzelmi viszonyulása a világhoz, nem különösebben törődik a saját gyökereivel. Tökéletesen illik rá a szófordulat: nem ismer se Istent, se hazát.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád